Cheatin’

Cheatin’(Avagy (meg(csalás))

„Nem az a kérdés, hogy van e élet a halál után, hanem az, hogy volt e előtte?!”

Nem tudom ki mondta, nem is érdekel, vallom magam is és igaz. Az kell, hogy legyen!

Mondják az emberek, hogy rövid az élet, főleg az idősebbek, de nekem így 26 évesen egyre gyakrabban megfordul a fejemben. Miért? Mindig a „jó öreg miért”! Miért kell mindenre választ adni, miért kell mindennek racionálisnak lennie? Mert a világ ilyen, mi tettük ilyenné!
Sok országban jártam már, sok embert láttam, sokféle érzést tápláltam, mindenhol kicsit más volt, de egy mindig ugyanaz; az a dolog, aminek az értelmét soha senki nem kereste, soha senki nem kérdezte, miért?
Mit is akarunk, miért élünk, mi célunk van? Ugye, hogy nem egyszerű? Van, aki a vallásban keresi a választ, van, aki csak „utánoz”! Utánoz?... jöhetne a kérdés, ugyan mit? Mi mást, mint egymást.

Tedd fel a kérdést magadnak, hogy mit, miért csinálsz, és meglátod, nem lesz tipikus válasz, vagy az volt? Azért teszed, mert mindenki így csinálja, mindenki akkor és úgy?
Annyi kultúra van a világban, és mindannyian emberek vagyunk, miért élünk különbözően, miért hisszük mindannyian, hogy ahogyan mi élünk, az a legjobb? Megmondom. Mert emberek vagyunk.
Más szokások, más álmok, de egy mindig ugyanaz!
Az érzés, ami összeköt, amikor szeretünk valakit! Vigyázunk Rá, segítünk neki, magunk mellett akarjuk tudni. Így van? Mondd meg őszintén!
Ha igen, akkor azt is mondd meg, hogy miért akar mindenki idővel a kapcsolata megtartása mellett „kalandokat”?

Ne fáradj, itt vagyok: mert a génjeinkben van. Állati ösztön hajt a saját végzeted felé „ember”!
Akartam egy történetet írni. Le akartam írni, hogy mi történt velem. De aztán rádöbbentem: miért?
Miért írnék bármit is? Ugyan melyiket? Mindenkinek megvan a saját története, valakinek több is! Én nem akarok untatni senkit. Az, hogy ki, hogyan él, az Ő dolga!
De nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy az én egyik „vallásomat” megosszam Veletek! Én is azt hiszem, hogy ahogyan én élek, az a legjobb, vagy nem, de miért? Nem várok válaszokat, én így döntöttem.

Mindközött az egyik legnagyszerűbb érzés, amikor hűvös őszi reggelen, amikor még nem fűt senki, de nappal meleg van, a takaró alatt a kedvesedhez bújsz. Kedvesed? Lehet, hogy előző este ismerted meg, de elragadott a bája, a haja játéka a szélben, a pajkos, tudattalan gesztus, ahogy megnedvesíti az ajkait mielőtt a poharáért nyúl. Könnyed mozgása, mint a faleveleket kergető tavaszi szél együttese, kacaja, mint a harmat –vékonnyá csiszolt gyémántpohár, mikor a gyönyörű ajkakat eltévesztve a gyöngysorshoz koccan és már nevetsz is, hogy várja meg a vacsorát, mert az finomabb lesz, mint a pohár. Pohár. Miért nem kehely? Hiszen a Föld ezen lényei, az angyalok kehelyből isznak nem? Angyalok. A Pokol és a Menny itt van a földön és Ők a menny angyalai. Megédesítik a napjaidat; ott vannak, mikor felkel a „világ óriása” és meleggel árasztja el a szíveket és életet hoz, és ott vannak, amikor a meleg szertefoszlik. Kihez bújsz, amikor nincs, ami meleget adjon?
Ne fáradj, itt vagyok: Hozzájuk!
Hallottad már Őket énekelni? Csodálatos dallamokat hallatva, melyeket törékeny testükkel, mint hangszerrel árasztanak? Nem? Tedd meg! A világ legcsodálatosabb hangszere a női test…

Ha megtanulsz rajta játszani, örökké hálás lesz.
Nem az számít, hogy ki, hanem az, hogy miért? Mit akarsz? Miért akarod? Ne válaszolj…
Megmondom én; mert AKAROD Őt!
Nem megyek tovább; tudod, miről beszélek!
Egy végtelen táncot akarsz az örökkévalóság gyepén, mely lebeg, váratlan, spontán, hihetetlen és mindenek előtt egyszeri és megismételhetetlen!
Amikor úgy akarsz adni, ahogyan soha nem adtál, amikor úgy akarsz szeretni, ahogyan soha nem szerettél, amikor úgy akarsz érezni, ahogyan soha nem éreztél, amikor minden mindegy, bár Te voltál a „megfontoltság embere”!? Így volt? Na ugye!

Őszi reggel. Nyitott ablak a nappali meleg miatt, ami reggelre hűs szellőt hoz. Megfordulsz a takaró alatt, önkéntelenül is a meleg felé húz a lelked. Akarod érezni, egy akarsz lenni Vele! Nem akarsz mást még, csak érezni; nem vagy egyedül! Karjaid alatt érzed e forró bőrt, a lélegzettől mozgó testet, hallod a szuszogást, melyet hall a gyermek, melytől megnyugszik! Igen, ez az, amit akarsz! Nem is tudod, hogy miért, de érzed, hogy az „élet” van a karjaid között!
Megfúj a szél az ablakon keresztül, még közelebb bújnál, de már nincs hová. Átöleled Őt! Miért?
Mert az „állati ösztön” azt súgja: „Védd meg!”
Magad felé fordítod, bár tudod, hogy felébredhet, nem baj…

Átölve érzed, hogy, felkelt!
Feje a bal karodon pihen, örülsz! Fent van! Jobb kezed felfedezőútra indul. Semmi nem állja utad, csak az a parányi selyem-darab, amit van, aki bugyinak hív, én inkább mondanám előjáték-garanteurnak! Soha ne ess neki lendületből, hogyha nem tudod, hogy milyen „ragadozó” van mögötte!
Kezeid finom játékára „rozsdásan” reagál a még hideg hangszer. De Te tudod, hogy a lábak játéka tánckor nem más, mint a bemelegítés.
Most a gyönyör forrásának kapuja. Nem lehet „csak úgy” átmenni! Érzed a meleget, mert érezned kell, hiszen „erre van kitalálva”!
Simogasd, ez „tiszta kémia”. A bőr a bőrhöz simítva felületi feszültséget hoz létre, melyet az el is vezet, meghagyva a gyönyör „egyszerű” érzését! Testeitek melege megoszlik, növelve a biztonság-érzetet! Ez mind kémia.
De a gyönyör, amit ezáltal átélsz az valódi, igazi szenvedély, nem a tudomány játéka! Akarod? Nem lehet ilyet venni, vagy akár csak bérelni sem!
És megérkeztünk; akarod mindezt folytatni a „kiválasztott hüvelyén” keresztül is?
Néha igen, néha megállsz a mimika modern változatánál is! Ugye?
De egyet soha ne felejts: a Nő azért van, hogy szeresd, tiszteld, becsüld!
Szóval megéri?