Ha nem akarsz lemaradni:

Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!

BELÉPÉS
REGISZTRÁCIÓ
Friss hozzászólások
golyó56: Helyesírás, óh!
2024-11-16 15:16
tejbenrizs: Miért jó itt a tördelés és meg...
2024-11-16 01:09
tejbenrizs: Itt a következő része, ha befé...
2024-11-16 01:08
tejbenrizs: Nem meglepő, de számomra a tör...
2024-11-16 01:05
Gömec: "leöltem a kanapéra" Segítség,...
2024-11-14 15:29
Legnépszerűbb írások:
pff
Barbara, Kedves!<br /> A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Legnépszerűbb szerzők:

SzárnyasLány adatai

Neve:
SzárnyasLány
E-mail címe:
Nem publikus
SzárnyasLány összes beküldött történetének megtekintése »
SzárnyasLány
Bemutatkozása
Hol volt, hol nem, messze innen kőbe zárva nézte a világot egy fekete szárnyú angyal. Több mint 1 000 000 éve zárta magát ebbe a börtönbe, pont mióta a világ úgy döntött, hogy felnőtt. S mióta már nem volt szükségük az embereknek álmokra. Az angyalt elszomorította ez, hiszen nem erre tanította a világot. A varázslatos lényeket, mind növényekké, emberekké, állatokká változtatta, épp mikor a föld a „kamaszkorát” élte. Elmondta nekik, mennyire súlyosan kivesztek az álmok ebből a mutálódott világból, és választás elé állította őket, vagy a halál, vagy egy másik létforma.

Hol volt, hol nem, nem is olyan messze innen, kőbe zárva nézi a világot egy fekete szárnyú angyal. Tudja, hogy nem lehetetlen, hogy a világot meg lehet gyógyítani! S ezért ír novellákat ennek a beteg világnak, s bár sokan ismerik, kevesen tudják róla, hogy az ő látása segített hozzá, hogy: Hinni kell a mesékben.
Írásai 1 3
1860
Azt mondják, hogy a szem a lélek tükre. De a te szemed rejtélyes, feneketlen kút, amelyben alámerülnek a dolgok. Csupán a felszínen ragyogó derűt látom. S mikor rám nézel, ez a derű nem csupán a felszínen van, hanem egészen mélyről fakad. Mintha a kút mélyén felragyogna valami értékes, hosszú ideje elfeledett dolog. Szép... sőt, nem csupán szép, hanem gyönyörű, értékes, szívet melengető. Legszívesebben örökre ezt nézegetném, s hagynám, hogy feneketlen tekinteted elnyeljen, s finoman magába...