Egyéb történetek - 117.oldal

Amikor mentem hajnalba haza, mondta, hogy majd felhív és megbeszéljük a dolgokat. Természetesen nem hívott. Tudtam, hogy nem fog. Hazudott. Egy világ dőlt össze bennem. És csak azt kérdezgettem magamtól, hogy tényleg ennyire nem tud megszeretni? Ennyire rossz vagyok neki? Ennyire nem érek semmit? ...

Kicsi gyermekek orra hagy nyomot az ablakon, a kályhában lobog a láng, lassan aludni megy már. Csendesednek az emberek is. Mind méláznak, mi volt, mi lesz? Elmúlt az idő, magunk mögött hagytunk minden jót és rosszat. Csurog az én könnyem is az arcomon, kimos minden emléket a lelkemből, de csak egy időre...

Olyan érzésem lesz, mintha ő is ott volna velem. Aztán akaratlanul is beleszívok. Kicsit tényleg megnyugtat. Már nem is vagyok ideges, s ha szomorúnak szomorú maradtam, a könnyeim elpárologtak. Azóta táplálok egy KESERŰ emléket magamban...

- Szóval van-e olyan ember, aki vállalkozna arra, hogy eljön velem a következő állomásra? Akár már most is elindulnánk, hogy minél előbb kijussunk innen, hisz nincs nagyon táplálékunk itt lent, tehát sürget az idő. 5-6 emberre lenne szükségem. Egy fiú már mondta, hogy eljön...

Miért tette? Miért alázta meg? Miért volt ily bolond? Jön a válasz is rögtön. Mert SZERETTE. Sőt még most is szereti, mindazon által, amit vele átélt, azok után, amit vele tett.
Ahogy ott ül gondolatai fogságában a múlton gondolkodva, leül mellé valaki...

Nem tehettem semmit, beleszerettem. Fülig. És akkor elkezdődött a játszma. Egyik órán egy kis színházba mentünk, ahol egy modern drámát adtak elő. Tom, a srác, mondta, hogy üljek vele az utolsó sorba. Annyira örültem annak, hogy maga mellé ültetett. Mikor elkezdődött a darab, lekapcsolták az összes villanyt, és akkor először megfogta a kezem...

- Szerinted mi ez az egész? – kérdezte a fiú Ritától.
- Nem tudom. Terroristák? – tette fel a kérdést költőien.
- Áh, nem te vagy az első, akitől ezt hallom… vagyis, gondolom, mindenki ezt hiszi itt. – mutatott körbe Gábor a metrókocsiban.
- Miért, szerinted nem azok? – lepődött meg a lány.
- Nem hinném… te láttad a holttesteket ott kint? ...

Ma megint egy pluszhatás, egy rosszhatás, hideg érzéketlen, amit ember csak kaphat. Még egy visszautasítás. Bár kedves, de tudom hogy ez csak tisztelet vagy kedvesség. Szóval a tények úgy állnak, hogy még egy csaj utasított vissza egy meghívástól. Ez már kezd fájni...

TEST, SZELLEM, LÉLEK.

A jelenlegi tudáshalmaz alapján e három princípium alapján állítható össze legpontosabban egy ember személye. A test a biometriát, a szellem a tudati gondolatiságot, a lélek az érzelmeket, ösztönöket, a mélyebb indíttatásokat képviseli...

Próbált hátrálni előle, de nem ment; üldözője egyre közelebb ért hozzá. A lámpák fénye megcsillant a kezében tartott késen. Kirsten Jade úgy remegett, mintha ráznák. A fogai kasztanyettát megszégyenítő sebességgel vacogtak. Mikor a még mindig árnyékbe burkolózó alak már a lábához ért, a lány elérkezettnek látta a pillanatot. Lábát üldözője lába köré csavarta, és elgáncsolta...