A darab

A történet számomra nagyon szomorú és érthetetlen. Ma sem tudom, mi volt a baj, ha egyáltalán volt.
Minden akkor kezdődött, mikor bekerültem egy nyári kurzusra Angliában. Anglisztikát mentem oda tanulni, mert nagyon érdekelt a téma. Természetesen angolul tanultam, hiszen elég jól tudok. 18 éves koromra megtanultam majdnem anyanyelvi szinten beszélni angolul. De nem is ez a lényeg. Az első órán megismerkedtem egy sráccal, mint kiderül , angol volt. Első ránézésre nem az esetem; vörös hajú volt, fehérbőrű és vékony. De a szeme gyönyörű volt az első perctől, ahogy rámnézett.
Furcsa volt, hogy odaült mellém, és mindig buzerált. Mint egy kisfiú. Éreztem, hogy egyre jobban tetszem neki, és nem tudtam ezzel a dologgal mit csinálni. Megtaníttatta velem az anyanyelvemen, hogy \’szeretlek\’ meg hogy \’kedvesem\’. Azt mondta, hogy csak azért érdekli, mert ha egyszer majd Magyarországon jár, akkor tudja ezt mondani egy olyan szép lánynak mint én. Nah igen. Többször mondta kis akcentussal , hogy \’gyönyörű vagy\’. és körübelül 4 hét után kezdtem érezni, hogy beleszerettem. Egyre többet beszélgettünk s nevettünk együtt, de valami mindig azt mondogatta a fejemben, hogy ne ámítsam magam.

Nem tehettem semmit, beleszerettem. Fülig. És akkor elkezdődött a játszma. Egyik órán egy kis színházba mentünk, ahol egy modern drámát adtak elő. Tom, a srác, mondta, hogy üljek vele az utolsó sorba. Annyira örültem annak, hogy maga mellé ültetett. Mikor elkezdődött a darab, lekapcsolták az összes villanyt, és akkor először megfogta a kezem.
- Így sokkal jobb nézni, nem? - kérdezte, és mélyen a szemembe nézett.
Én teljesen zavarba jöttem, de azért élveztem, ahogy az ujjaimmal játszik. Először csak gyengéden simogatta, aztán egyre szenvedélyesebben. Majdnem megőrültem.
Lassan a kezemet kezdte simogatni, és én egyre jobban kívántam. Tudtam, hogy engem néz, de nem akartam róla tudomást venni. Nem is láttam a színészeket a színpadon, csak fényeket, nem létező fényeket...
- Olyan hideg a kezed - mondta. - Az ajkaid is, vagy azok forrók, mint a tűz?
- Nem tudom - mondtam elcsukló hangon, és tudtam, hogy most történni fog valami.
Történt is. A hasamra vándorolt a keze, az enyém pedig automatikusan a nyaka köré tekeredett. Szorosan megöleltük egymást. Ujjai lassan és érzékien haladtak a derekamon. Majd elengedett, és tovább nézett. De akkor már én is őt. Susogni kezdett a fülembe, nem is emlékszem mit. Csak azt tudtam, hogy ez az a pillanat...
A darab vége felé újra átkarolta a derekam, én pedig hozzábújtam.
- Olyan édes vagy - szólt halkan, és magához szorított. - Szeretlek... - suttogta...
És én akkor lassan és óvatosan az ajkaimat hozzáérintettem az övéihez. Nagyon lassan és érzékien, de megcsókolt ő is. Keze feljebb csúszott a hátamon, és a szívem majdnem kiugrott a helyéről...

De akkor hirtelen elengedett. Rám nézett szomorúan:
- Nem akarok kapcsolatot veled - szólt, majd köszönés nélkül felállt, és kirohant a teremből.

Nem tudom, hogy élem túl, gondoltam. Elcsábított, belészerettem, és nem tudom mért, de nagyon csúnyán megsértett. Nem is köszönt soha többé... Sosem fogom megtudni, mi volt a baj?