Új esély Ötödik fejezet: "Az egyszer volt, hol nem volt csak mo

Egy hét múlva
2004
Július 8. Csütörtök

- David. -saját üvöltésemre ébredek fel. Ahogy hirtelen felülök az ágyban, megszédülök. Körülnézek, igen kétségtelen: itthon vagyok, és megint csak lidérces álmom volt. Ránézek az órára, 7:11 van, Simán alhattam volna még egy órát legalább. Kezembe temetem az arcom, és érzem, csomókba összetapadt a hajam az izzadtságtól. Vagy attól vagyok tiszta veríték, mert tombol a hőség, vagy a rémálmomtól. Vagy mindkettőtől. Beküzdöm magam a székbe, a fürdőszoba felé veszem az irányt. Egy alapos zuhany, meg egy aspirin a még mindig kóválygó fejemnek biztos jót tesz majd.
Fura, hogy épp ma álmodtam Davidről újra -gondolom, miközben mosom a hajam. Hisz ma csütörtök van, ami azt jelenti, hogy tornára megyek és találkozom Adammel is, aki ma legálisan hozzám nyúl majd. Persze a masszás keretein belül. Miért pont ma álmodtam? Talán ez egy jel, hogy nem kéne Adamhez vonzódnom? Nem. Elhesegetem a gondolatot, eddig is álmodtam, nem lehet összefüggés. Inkább átgondolom, mi is történt az elmúlt pár napban. Tegnap kaptam egy kedves emailt Georgetól, amiben hogylétemről érdeklődött, és kért, hogy gyorsan szedjem össze magam, mert várnak vissza. Cassy be van sózva, mert szombatra összehozta a többiekkel a találkát. Nagyon izgulok, és örülök egyszerre.
Kiszállok a zuhany alól, megtörölközöm, felöltözöm, beszárítom a hajam. Rendbe teszem magam után a fürdőt, és a konyhába megyek. Anya még alszik vagy már elment dolgozni?
A cetli a hűtőn azt bizonyítja, hogy már nincs itthon, így egyedül reggelizem.
A gyomrom remeg, nem igazán tudok enni. Egy piritóst erőltetek magamba, hogy ne ájuljak el. Majd torna után eszek valamit. Csak legyek már túl ezen. Nem is értem, hisz jó lesz látni újra Adamet, erre várok tudat alatt, hiába is tagadnám. Mégis ideges vagyok.
Elmosogatok és elindulok. Nem hívom fel húgit a fuvarozás miatt, jó lesz kicsit tekerni. Az úton azon agyalok, mit mondjak, azok után, hogy az első találkozásnál úgy leégtem előtte. Egyáltalán mondanom kell valamit? Fogunk beszélgetni, vagy csak csendben végig masszíroz és jöhetek is el? Tényleg nem tudom.
Megérkezem, betekerek a terembe, ahol már Adam mosolyogva vár. Fehér pólójában, nadrágjában és papucsában úgy néz ki, mint egy ápoló. Kétségtelen: Munkához öltözött és jól meg fog dolgozni. Erre a gondolatra gyomrom összeugrik és idegességemben majdnem felvihogok.
- Szia! -mutogatja mosolyogva -Hogy telt az elmúlt hét, amíg nem találkoztunk? Enyhült már a zavarod? -pajkosan kacsint.
Te jó isten, ez nem lesz egyszerű, nyugalmat erőltetek magamra.
- Szia -jelelek. -A hetem elég eseménydús volt, főleg az utolsó pár nap, és hogy őszinte legyek, nagyon ideges vagyok.
Meglepődik, de látom tetszik neki a reakcióm.
-Ugyan már Zelia, nem foglak bántani, eddig sem panaszkodott senki, akit masszíroztam...
Ezt valahogy éreztem.
-...és ha gondolod, miután végeztünk, elmehetnénk meginni egy teát... persze csak ha van kedved.
- Ez is a hatáskörödbe tartozik, hogy elvidd a pácienseidet teázni a kezelések végeztével.
- Amit csak a vendég akar, állok szolgálatára -kecsesen meghajol. A pirulásom láttán vigyorog és így folytatja -Csak a különleges vendégeket hívom el, és Te vagy az első ilyen személy. -komoly a tekintete, már nincs benne semmi játékosság és az arcáról is eltűnt a humor.
Kész, végem, elvesztem.