Történetek

Marcsiban mindig is volt valami fekete.

Elmesélek egy történetet, mely hozzám kapcsolódik.
Életem egyik fontos története ez, melyet régóta szeretnék megírni, s mely ironikusan vicces, egyszerű, mégis véletlenszerű...s melyet Elétek, Kedves Olvasók elé tárok -ismeretlenül.

Valós történet alapján íródott, csupán a személyek nevét változtattam meg.
Jó olvasást kívánok.

Ez az első írásom, de kíváncsi vagyok a véleményetekre. Ha érdekel benneteket, lesz folytatás

Ez a sorozat a Kék Holló taverna vendégeinek históriáit hivatott bemutatni. E történetek már olyan rég estek meg hogy a legtöbb mára már feledésbe is merült, másokat pedig csak néhányan (köztük én) tudunk .Én azonban ezeket nem szeretném magamban tartani: hadd tudja meg a világ milyen nagy hősöknek adott otthont egykor eme, mára már kissé lerobbant fogadó. Belépve még mindig ugyanolyan a berendezés: a székek,az asztalok elhelyezkedése,a jó öreg csapos a pult mögött...int majd csak figyel...én...

Teljesen elveszettnek érzem magam. Életem legnehezebb szakaszának legfontosabb döntése előtt állok.

Kérlek értsd meg, csak boldog akartam lenni!

Ez lesz az első alkotásom, aki teheti kérem hagyjon egy kritikus kommentet alább, legyen az negatív vagy pozitív.

Eme történet egy tinédzser fiúval történt. A történet helyenként eltérhet a valóságtól. Ha valaki a történetben magára ismer, az biztosan csak a véletlen műve. ;)

Kellemes olvasást!

- Üdvözlöm. A meggyilkolásom, vagy a kasztrálásom ügyében érkezett?
- Megismert? – húzta fel szemét a látogató. – De az udvariasság megkívánja, hogy bemutatkozzam: Romulus vagyok. Akinek a felesége éppen önnel él.
- Örvendek – nyújtott kezet a férfi.

Szóval számtalanszor teszem fel a kérdést, hogy miért pont ő..miért pont most.. és csak úgy szimplán.. hogyan történhet ez meg velem újfennt. Lássuk csak. Első beszélgetésünk alkalmával jelen volt a zavarodottság.. ami előjele annak.. hogy igen.. itt már érezhető nèmi vibràció.

Szerda esti mélázás.