Érzelmeim

Kérlek értsd meg, a lelkem szeretetre vágyik.
Kérlek értsd meg, én más vagyok mint a többi.
Te nem tudod milyen mikor mindkét kezed meg van kötözve, s nem éred el az álmaid.
Te nem tudod milyen bezárva élni.
Egyszer majd megérted, én csak szeretetre vágytam.
Te nem tudod milyen egyedül lenni!
Te nem tudod milyen az, ha senki nem hall, de te mégis beszélsz.
Te nem tudod milyen megfelelni.
Te nem tudod milyen ha nem szeretnek.
Te nem láttad mennyire boldogtalan voltam veled.
Egyszer majd megérted, hogy a lelkem szárnyalni akart.
Te nem tudod milyen, ha senki nem szeret.
Te nem tudod milyen érzés ha megaláznak, s semmibe néznek.
Te nem tudod milyen, minden éjjel könnyekkel küszködni.
Te nem tudod mennyit sírtam ott, hol senki sem látott.
Te nem tudod, hogy olykor az a mosoly erőltetett volt.
Te nem láttad lelkem legmélyebb bugyrait.
Te nem figyeltél mikor kárt tettem magamban.
Kérlek értsd meg, boldog szerettem volna lenni.
Kérlek értsd meg, féltem.
Talán majd egyszer megérted milyen ha egy madarat megfosztanak a szabadságától, s egy kalitkába zárják örökre.
Te nem tudod hányszor éreztem magam egyedül.
Te nem tudod , milyen ha megfosztanak az élettől.
Én csak boldog akartam lenni...
Te nem hagytad hogy döntsek.
Nem hagytad hogy szabad legyek.
Nem láttad mennyire szomorú a lelkem.
Nem figyeltél mikor a halálomat fontolgattam.
Te nem tudod milyen az, ha folyton hibának nevezed magad.
Te nem érezted a fájdalmam.
Nem adtál esélyt arra, hogy szabad legyek.
Kérlek értsd meg, jobban vágyom a halálra mint bármire a világon.
Kérlek értsd meg, nem bírtam tovább.
Kérlek értsd meg, nem tudtam kitartani.
Egyszer majd megérted, milyen láthatatlannak lenni.
Te el vettél tőlem mindent .
Kérlek értsd meg, meg kellett tennem! Elindultam az úton , mely a megváltáshoz vezet.
De nem haragszom!
Hidd el, várni foglak!