Az angol projekt

Átlagos iskolai napnak indult. Ugyan az a narancssárga sok ablakos épület, ugyan azok az unalmas órák, unalmas tanárokkal.
Eljött a kegyelemdöfés a fáradt diákoknak, az utolsó óra, egy laza angol, aztán irány a hétvége, hiszen péntek volt.

-És gyerekek, mivel tudom, hogy biztosan unatkoznátok odahaza, feladatok nélkül, így hát kitaláltam nektek egy projektet. Egy A3as lapra készítsetek egy bemutatót az ételekről, amelyeket szerettek. Legyenek rajta képek, lehet nyomtatni és rajzolni is. Legyen minél színesebb és érdekesebb. Csapatokban fogtok dolgozni, már el is osztottam mindenkit.
Jövő péntekre várom mindenki bemutatóját, sok sikert és kellemes hétvégét.

-Szia Ági, egy csapatban leszünk. *egy szégyenlős mosoly kíséretében

-Szia, igen. Ha gondolod nálunk megcsinálhatjuk a projektet.

-Persze, remek ötlet. Szerintem csináljuk meg minél hamarabb.

-Rendben, 5 körül jöhetsz.

-Ott leszek, szia.

-Szia.


Mit is mondhatnék, mindig szégyenlős voltam a lányok között, ez az én természetem, amit utálok. De legalább angolból jó vagyok, nem lesz katasztrófa az egész. Remélem.

Eljött az 5 óra, tudtam melyik tömbházban lakik és a lakásszámot lelestem a postaládáról. Nagy fehér fém ajtó. Kopogás. Éreztem hogy kezd előjönni az átlagos pirultságom.

-Szia Csaba, gyere be, már elkészítettem mindent.

Az előszobával szembeni szoba közepén egy asztal volt, rajta feküdt a nagy fehér papírlap. Mellette egy számítógép, szemben vele egy ágy volt. Ablak, poszterek, könyvek, átlagos lány szoba.

-Huh, nem is tudom hol kezdjük, mi a kedvenc ételed? Írhatnánk arról.

Folyt a munka, de gondolom arra nem vagytok kíváncsiak.
7 óra körül a szülei elmentek otthonról. Mi gondoltuk szünetet tartunk, összedobunk valamit a konyhában. Gondoltuk... Felajánlotta h tud csinálni pudingot.

-És amúúgy, ki tetszik legjobban az osztályban?

Háttal ültem neki az ebédlőasztalnál, ő a kályhánál forgolódott, így nem láthatta meglepődöttségemet és elpirulásomat.

-Hááát, nem nagyon gondolkoztam még rajta. Miért, neked?

Síri csend honolt a konyhában. Mintha megállt volna az élet.

-Igazából nekem eléggé tetszel, de nem hiszem hogy ezt te viszonoznád.

Ezt az egyszerű mondatot úgy elhadarta, hogy csak fél perc után fejtettem meg az egészet.
Kinyitottam a számat, de a torkomban maradt a hang. A hátamon lefutott a víz, a halántékom lüktetni kezdett és szédültem. Úgy éreztem mintha repülnék, aztán egy tompa ütést éreztem a fejem jobb oldalán.
Mint később kiderült, lefordultam a székről és elájultam.

Tompán láttam mindent, az érzékszerveim nem működtek teljesen. Lassan kivettem egy alakot, az ágy szélén ült, én feküdtem. A keze a homlokomon volt. A kezét jéghidegnek éreztem.

-A frászt hoztad rám! Már szinte mentőt hívtam!

-Bocsi.

Közben levette a jeget a homlokomról és kiment a konyhába. Mikor visszajött puding volt a kezében, leült majd ideadta az egyiket.

-Nos?

-Igen?

-Emlékszel arra hogy miről beszélgettünk

-Jaa, igen persze.

Ismét éreztem a forróságot és kipirultam. Ő rámmosolygott.
Én visszamosolyogtam, és szemében láttam valami olyat ami leírhatatlan.
Úgy éreztem mintha felé lebegnék, de közben csak ő közeledett. Becsuktam a szememet. Egy forró ajkat éreztem ajkamon, éreztem a mosolyát és még jobban mosolyogtam.

Igazság szerint ide egy erotikus jelenetet akartam írni, és az lett volna a kitaláció részben, de megírva ezt nem volt szívem elrontani. Akit érdekel, elárulom, hogy minden valós, kivéve a válasz. Sosem adtam választ a lánynak, amit mostmár bánok. Fiatalok voltunk, túl gyáva voltam, vagy nem tudom mi játszott közre. Köszönöm aki elolvasta, a kritikákat alul várom, ha szeretnétek, folytatom. :)