A kékholló legendái: Törzsi kötelék

A Kék Holló Krónikái
1.: Törzsi Kötelék
.
Ez a sorozat a Kék Holló taverna vendégeinek históriáit hivatott bemutatni. E történetek már olyan rég estek meg hogy a legtöbb mára már feledésbe is merült, másokat pedig csak néhányan (köztük én) tudunk .Én azonban ezeket nem szeretném magamban tartani: hadd tudja meg a világ milyen nagy hősöknek adott otthont egykor eme, mára már kissé lerobbant fogadó. Belépve még mindig ugyanolyan a berendezés: a székek,az asztalok elhelyezkedése,a jó öreg csapos a pult mögött...int majd csak figyel...én ezúttal nem rendelek semmit csak leülök egy asztalhoz és nézegetem az asztallapon lévő írást: minden bizonnyal elf betűk de nem tökéletes írás, biztos valami félszerzet. Az aláírás viszont azonnal szemet szúr: Atalas Balor...Emlészem rá: mikor utoljára láttam ifjú,heves szívű suhanc volt: egyfolytában az apja álmairól fecsegett és hogy egy napon ő is az apja nyomdokaiba lép (aki a Fényhadjáratban esett el hősként). Egy biztos: sose volt pénze ezért a taverna tulajdonosa Morg legtöbbször neheztelt is rá: sohasem fizette az italait és a szoba béérleti díjával is késett folyton, egy kora őszi estén azonban ez megváltozott:
I.
Minden a szokásos kerékvágásban zajlott, mivel este felé járt a taverna megtelt a sötétség és annak teremtményeitől menedéket kereső utazóktól és kalandra éhes, a mi hősünkhöz hasonló fiatal kalandorokkal. Azonban ez a nap más volt mint a többi: egyszer csak nyílott az ajtó és egy alacsony csuklyás alak toppant be a tavernába: mérete alapján törp, hossszú vörös szakálla kilóg a csukja alól de az arcát tökéletesen eltakarta vele: mikor belépett minden szem rászegeződött kivéve Atalasé aki még mindig az apjáról mesélt és az ő nagyszabású terveiről. A törp odalép a pulthoz majd kér egy korsó sört. Ezután már nem figyelték és mindenki folytatta az elötte félbeszakított beszélgetését pont ott ahol abbahagyták. Ő csak fizet majd a sörével elindul a tavaerna egy sarkában álló üres asztalához mikor meghall egy érdekes beszélgetést: Én is olyan leszek mint az apám -mondja fennhangon Atalas- én is képes vagyok rá hogy a nyomába léphessek. Néhány férfi akik szintén a taverna törzsvendégeinek számítanak csak mosolyogtak az ijfú szópárbajára- Ugyan Atalas... egy igazi kalandor a tetteitől lesz az nem pedig attól amit az apja tett vagy amiről  csak álmodott. Atalas nem hiába mesélt az apjáról: nagy kalandor volt: sok veszélyes kalandon volt túl, de a legutóbbi háború után pusztító pestis legyőzte idősödő szervezetét. Ezután Atalas elf anyjánál nevelkedett és folyton arról álmodott hogy egyszer apja nyomdokaiba léphet. Amint tovább szópárbajozik a sok kalandot megjárt kalandozókkal egy hang hirtelen megszólal a háta mögül: fiatal vagy és forróvérű...ígéretes kalandornövedék -Atalas megfordul és meglátja magamögött a csuklyás alakot aki rövid szünet után ismét megszólal- azt hiszem én tudok segíteni abban hogy az álmod teljesüljön -elmosolyodik majd egy asztalra mutat ami a taverna egy félreeső részében található majd odaindul közben int Morgnak aki kivisz nekik két korsó sört majd leülnek az asztalhoz- És hogy tudnál segíteni? -kérdezi Atalas izgatottan: ifjú szemnében még lehet látni a nyughatatlan ifjúság lángját mely megbízója szemében már kialudt, a megfontoltság nyugodt tava csillog már ott helyette- Fiatal kalandor látom nagyon vágsz a kalandra de vajon megvan benned a kellő elszántság és veszélyt megvető bátorság? Atalas hevesen bólogatva helyeselt: igen felkészültem rá de mit kellene tennem? A törp beleiszik a sörébe majd letörli a szakállán megtapadt habot: bizonyára hallottál már a három törp nemzetség régi szövetségéről. Igen -bólintott Atalas- de azt is tudom hogy ez felbomlott és egymástól független államokat hoztatok létre...hisz gondolom te is közülük származol. Jó megfigyelő vagy ifjú, igen onnan származom de népem most veszély fenyegeti ezért keresek magam mellé bátor kalandorokat akik segítenek ismét egyesíteni a törpök szövetségét. Miféle veszély lehet arra felé? Mikor utoljára arra jártam a legnagyobb veszély az lehetett ha a kocsmában két részeg összeszólalkozott és azt is megoldották egyszerűen ha ittak rá mégegyet...mi történt azóta? A városunkat megtámadták az erdőben élő trollok -folytatja mondandóját- Trollok? -kerekedik el Atalas szeme- hisz azt mesélték már régen kihaltak. Ezek nagyon is élnek -válaszolta a törp majd a lényegre térve komolyan fordul  Atalashoz- Szóval ebben kérném a szolgálataid ifjú...a nevem Atalas -vág közbe- Ijfú Atalas folytatja a törp- természetesen népem nem lesz hálátlan szolgálataidért és bőségesen megjutalmazzák fáradozásaidat. Rendben -bólint az ijfú kalandor- de várj...te ki vagy? A nevem Grull, Grull Dragonaxe. Rendben és mikor indulhatunk? Díjazom a lelkesedésed ifjú Atalas, holnap hajnalban indulnunk kell,nem szabad sok időt vesztegetnünk. Rendben -helyesel Atalas majd felkel az asztaltól Grullal akivel egy kézfogással megpecsételik alkujukat majd mindketten elvonulnak és felkészülnek a másnapi indulásra majd nyugovóra térnek a taverna egy-egy kissebb szobájában.
II.
Másnap hajnalban Atalas ébred elöbb: egész éjjel nyugtalanul aludt és izgatta a kaland így a hajnali nap első sugarai már a szobája kis asztalkájánál érte amint az apjától utolsó emlékként kapott hosszútőrét pucolta meg az útra majd egy nagyobb bőr hátizsákba összepakolja a legfontosabb tárgyakat: étel,ital,és minden olyan tárgy amely az ő birtokában van és segítheti a kaland előrehaladását. Miután összepakolta a dolgait lemegy a fogadó földszintjére és Morggal kezd beszélgetni: Mikor adod meg a szobád bérleti díját te istencsapása? -morog a csapos az orra alatt Atalas erre csak elmosolyodik majd vállba veregeti őt- Morg te vén róka hidd el nekem abból a pénzből amit ebben a kalandban szerzek kifizetek mindent...sőt még annál is többet -áradozik jókedvűen mint mikor az ember már felöntött picit a garatra, ilyen jókedvűen mulatta az időt amíg a megbízója körülbelül negyed órával később megjelent a lépcső tetején és elindult lefelé lassan: lépteit jelezték az ócska fa lépcsők melyeket a kor, mióta a taverna itt áll eléggé megviselt ám a jól kezelt tölgyfa még mindig  állja az idő viszontagságát, majd mikor leért és megpillantotta Atalast lassan odalép és kifizeti Morgnak a szobát: végre egy rendes vendég -morogja halkan majd elteszi a pénzt- Isten veled Morg -integet hatalmas mosollyal az arcán az ifjú Atalas, majd megbízójával együtt kilépnek a taverna ajtaján. Morg nem tudta valaha látja e még a két kalandort: a titokzatos idegent akiről nem tud semmit: ki ős és milyen célból vitte magával az ifjút akit a csapos szerint egyszer heves vérmérséklete visz a vesztébe.
III.
Utuk viszonylag eseménytelenül telt ami a törpöt megnyugtatta, Atalast viszont inkább unalommal töltött el, a nap az égen már kezdett lenyugodni körülbelül délután 5 óra felé járhatott amikor a távolban megláttak egy nagyobb erdei várost: nagy épületei beilleszkednek a természetbe látszik hogy a lények melyek lakják teljes mértékben a természet anya kegyére bízzák sorsukat. Ez a Fény városa -szólal meg Atalas hisz jól ismeri ezt a helyet: apja halála után itt nevelkedett-Honnan tudod? -néz rá kérdőn a törp aki egészen addig amíg az ijfú meg nem említette hogy ismeri a helyet- Honnan tudod?  Itt nevelkedtem így elég jól ismerem az ittenieket, talán lesz pár elf akik segíthetnének rajtunk. Akkor meg mire várunk? -indul el gyorsan amennyire kis termete engedi Atalas pedig sietve indul utána.
IV.
A városba érve a törp megérthette miről is beszélt Atalas mikor a fény városának nevezte a várost: minden épület világos színekben pompázott, miden ház elött több lámpás világított. Ez ez -néz elcsodálkozva a törp amire Atalas csak elmosolyodik- Igen egy gyönyörű hely -bólint majd elindul az egyik legfényesebb épület felé mivel emlékezetei szerint ott élt az elfek uralkodója aki jó kapcsolatot ápolt vele kiskorában hisz a herceg Atalas egyik legjobb játszótársa volt...na és persze később nem vetették meg a jó szórakozásnak tűnő balhékat sem- Mikor az épület kapujába érnek megállítja őket két magas fegyveres alak és hosszú lándzsájukkal tessékelik hátrább a hívatlan látogatókat. Állj kik vagytok? -förmed rá az egyik Atalas csak elmosolyodik- szóval nem ismertek meg, nem baj...szóljatok az uralkodónak vagy a hercegnek és csak annyit mondjatok: Atalas jött hogy láthassa őket -az egyik őr engedelmeskedve a parancsnak bejelenti  majd a két őr bevezeti a trónterembe őket ahol trónján ül az öreg király Gall: ősz szakálla már majdnem földig ér és szőke haját is belepte már az elmúlás havának első néhány pelyhe, Atalas meghajolt majd felnéz a királyra- Üdvözletem felség, régen találkoztunk. Így igaz -kezd bele az öreg király- már jó ideje nem hallottunk rólad egészen pontosan mióta azt mondtad elmész követni az álmaid, tényleg sikerült? És ki ez a furcsa idegen melletted? A neve Grull és ő a megbízóm: jelenleg egy fontos küldetésen vagyok ezért is kérném a segtséged: néhány harcossal kérlek támogasd  küdetésünk. Na és mi lenne az a küldetés amiben Atalas a segítségem kérné? Erre a törp aki eddig halgatott hirtelen megszólal: A törp királyságokat troll támadás fenyegeti azonban mint azt felséged is tudja a törpök  még egymás ellen is harcolnak így nem tudják megállítani a trollok támadásait: a mi feladatunk egyesíteni a törpök szövetségét újra és visszaverni a trollokat. A király figyelmesen hallgatta a törp mondandóját majd Atalasra néz- ki ez az alak melletted? -Atalas nagyot nyel - felséged elnézést a társam kirohanásáért de ő a megbízóm a neve Grull. -A király elgondolkodva nézi a két elött e állót és gondolkodik- neki ez a név nagyon ismerős- mondd csak törp...a neved véletlenül nem Dragonaxe? -A törp helyeslőn bólintott mire a király elgondolkodott- hmm...szóval a völgybéli törpök ígéretes fiatal uralkodója kér tőlem segítséget? De igen -vallja be a törp őszíntén- szükségünk lenne néhány harcosra a csapatunkba akik segíthetik utunkat. Nem bánom...megkapjátok a fiam...ő a legjobb harcos az egész városban és ő is olyan kalandvágyó mint a melletted álló fiatalember igaz Atalas? -elmosolyodik közben Atalas csak helyesel- igen köszönjük szépen a segítséged minden bizonnyal nagy segítségünkre lesz majd a háborúban. Rendben ezen kívül -szól közbe a király- ma este lakomát rendezünk a tiszteletetekre...ott a helyetek. Köszönjük a meghívást, igen de -szól közbe a törp majd oldalba böki Atalas- de már alig várjuk -ismét meghajolnak mindketten majd azzal elköszönnek hogy az esti lakomán találkoznak.
V.
Kilépve a palotából Grull kérdőn néz Atalasra- mi volt ez? Nem vesztegethetünk sok időt. Igazán? De ha nem maradunk a király nem fogja támogatni küldetésünk, hidd el nekem: Alexander nagyon hasznos segítség lesz a harcban. Ha te mondod -mondja halkan - Bízz bennem...gyere keresünk szállást -bemennek a helyi fogadóba ahol kivesznek egy-egy szobát majd lepakolnak: ezután a törp lefekszik és nyugodtan pihen Atalas azonban nem tud egyhelyben maradni így elindul sétálni a városba. Sokminden megváltozott mióta nem járt itt: a régi ismerős arcok közül sokan eltűntek megváltoztak Atalas figyelmét azonban lerginkább az egyik ház udvarán almát szedegető fiatal lány fogta meg mivel látta hogy bajlódik az alma fáról való leszedésével lassan odalép mögé- segíthetek esetleg? -A lány összerezzen majd hátrafordul- a szívbajt hozza rám -elmosolyodik a lány- te vagy az Atalas? Igen én -néz meglepetten majd mélyen a szemébe néz- S..Shyra? Te vagy az? Igen én...hát visszatértél? Sikerült valóra váltanod az álmod? -bombázza egymás után a kérdésekkel- Sajnos még nem de éppen azon vagyok -mosolyogva lép közelebb- épp egy küldetésen vagyunk. Szóval miattatok rendelt a király lakomát? Igen miattunk -mondja büszkén- örülök hogy találkoztunk,. Hát én is -mosolyog rá Shyra amint a tekintetük találkozik azonnal látni a szemük sarkában a szikrát mely nem máshonnan pattant ki mint ifjú szívükből- Segítek -odamegy a fához majd elkezdi szedni az almát eközben Shyra a fa alatt összeszedi az almát majd amint megtellik a kosár lemászik- Köszönöm szépen -sóhajt halkan majd ránéz- akkor az esti lakomán találkozunk de most mennem kell -fogja meg a kosarat- Rendben ne segítsek? Nem kell -mentegetőzik majd elsiet eközben Atalas meglepetten néz utána majd sóhajt és tovább sétálgat a városba, ezután pedig visszamegy a fogadóba és készül a az estére.
VI.
Az esti lakoma időpontja hamar elérkezett, Atalas és társa időben megérkezik a vacsora helyszínéül szolgáló palotában lévő étkezőbe ahol akkor már mindenki a jövevények érkezését ünnepli: mindenki nevetgélve beszélget ami egyaránt tudható be a mókás témáknak és az elfogyasztott sör illetve bor mennyiségnek is. Atalas lép be elöbb ekkor a király azonnal ott terem és üdvözli őket: örülök hogy elfogadtátok a meghívást eme szerény kis lakomára. -Mindketten meghajolva köszöntik- szívesen tettünk eleget a meghívásnak...mondd csak a fiad merre van? Rég nem láttam biztos örülne ha látná gyermekkori jó barátját -a király Atalas vállára teszi a kezét- sajnálom de épp szolgálatot teljesít a város határában de már értesült az érkezésedről és az új megbízásáról. A lakoma után tudtok majd találkozni -Atalas csak bólint majd miután belép a tekintete azonnal Shyrát keresi- Nocsak ifjú kit keres az az éles szemed csak nem azt a fiatal lányt? Ott van -mutat egy asztalhoz mosolyogva.- Igen láttam...semmi baj ezzel mindenki vágyik egy társra...csak van aki a kalandok révén az izgalomban és a magányban találja ezt meg -vállon veregeti majd elindul egy kis italért miközben Atalast léptei Shyrához vezetik, aki mikor megpillantja kicsit zavarba jön- Szia Atalas... le...leülsz ? -mondja zavartan, Atalas bólint majd leül mellé- Igen köszönöm -az este további részében nem történik semmi különös eégszen a kora esti órákig , olyan tíz órára járhatott mikor a jókedv és a vidámság már a tetőfokára hágott ekkor azonban nyílik az ajtó és egy alak siet be: látszik rajta hogy katona és sok sérülést szerzett, a városi őrség egyik tagja lehet őt követi még két ember akiknek kevesebb sérülése van. Mikor belépnek az addigi vidámság elcsitul és mindenki őket figyeli, a király pedig azonnal odasiet- Mi történt -int a papoknak hogy lássák el a sérültet majd az egyik fegyvereshez fordul aki megúszta pár apróbb karcolással és aki történetesen a saját fia, Alexander. Mi történt fiam? Beszélj -mondja aggódva a király majd végignéz rajta, a fiú alig tud dadogni annyira megviselték a történtek- Trollok, a völgy felé vonultak -a király ezt hallva int Atalaséknak akik rögtön oda is sietnek. Mi történt? -nézi Atalas is a férfit akiben később felismeri régi barátját- Alexander jól vagy?-kérdi aggódva mire Alexander csak bólogatni tud- én igen...de az őrség nagy része életét vesztette...és azok a mocskok a völgy felé tartanak. Ahogy azt eddig is tudtuk -mondja Grull bosszankodva- el kell hogy induljunk holnap a hajnali órákban szóval ideje nyugovóra térni -elköszön a királytól és Atalastól majd lepihen, Atalas ez után visszatér Shyrához aki még akkor is döbbenten figyel- Jól vagy Shyra? Az...az a fiú...a bátyám...ezt még megkeserülik. Így van -vágja rá Atalas- mindent megteszek hogy bosszút álljak rajtuk. Az nem elég -áll fel dühösen Shyra- veletek tartok és megbosszulom a bátyám . Ez nem jó ötlet, inkább hagyd hogy mi elintézzük Alexanderrel -próbálja győzködni de a lány hajthatatlan- Engem te ne félts -felhúzza a ruháját ami alatt két rövid tőr villan ki- tudok magamra vigyázni -Atalas csak sóhajt- nem tudlak lebeszélni róla igaz? -a lány csak nemleges válaszként rázza a fejét- Rendben akkor amikor az első hajnali napsugár eléri a város egét a központban lévő szökőkútnál találkozunk -a lány cbólint majd Atalasszal együtt elköszönnek és együtt indulnak el a saját szállásukra majd mindketten nyugovóra tértek-
VII.
a hajnal első napsugarai Shyrát már a megbeszélt helyen érik, Atalas és Grull ekkor lépnek ki a fogadóból majd a szökőkút felé veszik az irányt de Grull nem tudja miért, csak akkor kezdi sejteni mikor meglátja Shyrát- Ugye nem azt akarod mondani? De igen...ő is velünk tart. -Grull komolyan végigméri Shyrát- ez nem kislányak való - Shyra erre válaszul csak megvillantja tőrjeit- biztos vagy benne törp? Akkor elöbb vívjunk meg és meglátjuk kinek nem való. Felesleges -mosolyodik el a törp- a harc alatt úgyis el fog dőlni ki született hősnek és ki csupán hősi halottnak. -E beszélgetés alatt megjelenik Alexander- jó reggelt Atalas -kezet nyújt neki majd kezet fognak és a többiek fel fordul- népem minden támogatása veletek van -hoz némi ellátmányt amellyel megpakolja mindannyiuk zsákját- De merre kell indulnunk? -nézi őket bizonytalanul Shyra mire Grull azonnal válaszol- a hegyekbe: segítséget kell szereznünk: népem létszáma az utóbbi időkben megcsappant így nem vagyunk elég erősek hogy egyedül legyőzzük őket, újra egyesítenünk kell a három törpnemzetség szövetségét. Egyesíteni? -néz kérdőn Alexander- de mégis hogy? Egyszerűen: figyelmeztetnünk kell őket a közelgő veszélyre, akkor talán megjön az eszük és meg tudjuk kötni a szerződést amely ismét egybeköti a törpök nemzetségeit és beállítják az oly régóta áhitott békét. Ez jól hangzik akkor induljunk is -mondja Shyra Atalas pedig beleegyezően bólint azzal Grull vezetésével elindulnak a hegy felé amely magában rejti a bányász törpök titokzatos birodalmát.
VIII.
Amint elérik a hegy lábát Shyra és Alexander elkezd nézelődni: biztos hogy ez az a hegy -néz körül Shyra- én itt nem látok semmit -csóválja a fejét amin Grull csak mosolyog- nyugalom kedvesem nem minden az aminek látszik-azzal megfog egy követ amit amikor lenyom kinyílik egy titkos ajtó , ez egyenesen a hegybe vezet eközben Shyra csak nagyokat pislog amire Atalas mellé lép mosolyogva majd Grull után együtt belépnek a barlangba a sort pedig Alexander zárja: mikor belépnek egy teljes földalatti világ tárul a szemeik elé: ez lenne a hegyi törpök birodalma -mondja büszkén Grull- ők látták el a szövetség ércszükségleteit. Ez a hely...nagyon érdekes ahhoz képest milyen sötét van itt nagyon szép -nézelődik Shyra mikor a város kapujában két fegyveres törp állja utukat:a törpökre jellemző jól mgmunkált pácélokban vannak kezükben pedig igazi hegy gyomrában kovácsolt kardok- állj kik vagytok? -Grull kilép a többiek közül- A nevem Grull...a völgybéli törpök királya Krig királyhoz jöttem...az ügy nem tűr halasztást -a két őr egymásra néz nagy szemekkel majd bevezetik őket egy nagy kőépítményhez amely kapujában két óriás törp szobra áll mikor a kapuba érnek Grull hátranéz- várjatok meg itt majd én beszélek vele. Ez nem jó ötlet -mondja Atalas- jobb lenne ha menne még valaki -néz szét de ekkor mindenki őrá néz- Hát akkor gyere ifjú úgy látom mindenki rád szavaz -a többiek csak őt figyelik Grull pedig mutatja a kezével hogy kövesse aminek Atalas engedelmeskedik ahogy belépnek megpillantják az uralkodó kőtrónját és a rajta ülő méretében nem de tetteiben annál inkább óriás Kriget akin mintha az idő vas foga nem fogna: bajusza és szakálla még mindig fekete az öregség első dere még nem ütötte fel fejét őrajta- Mi járatban Grull a völgyi törpök vezére? A segítségedet kérném óhh hatalmas Krig a hegy mélyi harcos. És mégis miben tudna segíteni egy föld mélyén lakó törp egy felszín felett élő társának? A trollok régóta rettegésben tartják népem de a mostanában népemet pusztító betegségek miatt túl gyenge a haderőnk, a te segítséged kérném: ismét meg kell kötnünk az ősi esküt. Bármennyire is sajnálom de nem tudok segíteni. Megvan a magunk baja: a hegy mélyében egyre több kiváló harcosom és munkásom veszett oda. De mi történt? -hördül fel Grull- bányaomlás? Nem -válaszolja komor hangon Krig- magam sem tudom mi lehet de akiket leküldtem hogy derítsék ki soha nem tértek vissza...egy szó mint száz bármennyire is sajnálom nem tudok segíteni rajtad Grull... -Grull sóhajtva kel fel majd lemondó tekintettel néz Atalasra- gyere -Atalas felkel majd Krigre néz- és ha...mi kiderítenénk mi az ami rettegésben tartja népét? akkor hajlandó lenne segíteni? -Krig elgondolkodik- nem tagadom tetszik a mentalitásod kölyök...legyen: ha megtaláljátok azt a lényt és elhárítjátok a veszélyt...segítek nektek -Grull kissé megörül a hírnek- köszönöm ígérem nem fogunk csalódást okozni -azzal mindketten meghajolnak majd kimennek a kint várakozó társaikhoz- Na mi történt? -faggatják a többiek őket-Ki kell derítenünk miféle lények garázdálkodnak a bányában és meg kell tőlük szabadulnunk ez a feltétel. Rendben de sietnünk kell...ki tudja a troll horda mikor támad -mondja komolyan Alexander majd Grull int és az ő vezetésével elindulnak a fákjákkal kivilágított bánya mélyére-
IX.
Grull habár már régen járt ebben a városban de társait otthonosan vezeti át a városon egészen a határban levő bányáig. Itt is lennénk, ki kell derítenünk mi folyik itt -indulnak el midannyian ám ahogy a lámpákkal kivilágított, szűk bányászjáratot követik az út elöttük kettéágaz- Most mi lesz? -kérdi kíváncsian Shyra mire Grull csak elmosolyodik- hát vállaljunk ketté: Alexander te velem jössz...Atalas és Shya...ti menjetek jobbra -mindannyian bólintanak ezzel jelezve: megértették feladatukat majd elindulnak a két fokozatosan elsötétülő alagútba- Ez az egész hely olyan különös...kiráz tőle a hideg -borzong Shyra mire Atalas elmosolyodik- igen ilyenek a bányák -sétál előre egy fáklyát levéve a falról és halad beljebb, mikor kb fél órája sétálnak befelé az egyre sötétedő alagútba Shyra hirtelen megáll- álljunk meg egy kicsit pihenni. Rendben -bólint Atalas de amíg körülnéz Shyra hirtelen eltűnik mögüle mikor megfordul döbbenten veszi ezt észre- Shyra? Merre vagy? -kissé kétségbeesetten kezdi el keresni mikor a földön furcsa csápnyomokat vesz észre azokat kezdi el követni eközben a másik járatban Grull és Alexander meglát egy óriási pókszerű lényt ami valamit cipel hálóba szőve így titokban követni kezdik a pók szerű lényt aki eltűnik egy lefelé tartó barlangba, Atalas követi a nyomokat így elért ő is a barlanghoz- Atalas, te mit keresel itt? -néz rá meglepődve Alexander Atalas ekkor összerezzen mert nem veszi észre- én a nyomokat követtem...na és ti? Mi azt hiszem hogy a nyomok gazdáját követtük eddig -nagyot nyel- Shyra hol van? Nem tudom egy percre fordultam el mire visszanéztem eltűnt -erre a mondatra Grull minden izmában összerezzen majd elindul a barlang felé- gyertek én tudom hol van...meg kell mentenünk -int hogy siessenek ekkor Atalas és Alexander összenéz de engedelmesen követik megbízójukat a barlang mélyére: a lefelé vezető út tele van pókhálókkal ezek azonban nem szokványos pókhálók: sokkal nagyobbak. Az biztos hogy ezt nem szokványos méretű pók szőtte -mondja Atalas eltűnődve- Talán az volt amelyiket mi láttunk és ha igazam van akkor Shyra nagy bajban van -amint leérnek csak az Atalas kezében levő fáklya fénye világítja meg a termet melyben szintén sok a pókháló a falon pedig mintha bábok lógnának- Menjetek oda és nézzétek meg őket -mondja Grull , Atalas és Alexander engedelmesen és óvatosan kivágják a fonálból szőtt burkokat ám ekkor hatalmas döbbenet ül ki az arcukra: az összes eltűnt törp ott volt bennük akik amint kiszabadultak szép lassan magukhoz térve hálálkodnak Atalas azonban csendre inti őket- halkabban még meghallják -Alexander odalép Atalashoz- Shyrát nem találtam -erre a mondatra Atalas leszörnyed majd azonnal keresni kezdi a lányt ekkor megpillantja a pókot akit Grullék is láthattak és mellette egy ugyanolyan burkot- Most meghalsz -préseli ki a fogai között majd hátulról levágja a pók fejét aki ekkor elengedi a burkot- Shyra ! -kiabál aggódva majd gyorsan kiszabadítja a burokból és egészen addig fogja míg a lány lassan kezdi kinyitni a szemét- Mi...mi történt? Hol vagyok? -néz körbe erre Atalas csak elmosolyodik- a bányában...jól vagy? -kérdi aggódva mire a lány csak bólint jelezve hogy jól van  Szóval ez a pók volt az ami rettegésben tartotta a törpöket? -mosolyog Alexander- Igen ez...viszont ha sikerült volna elszaporodnia nagy bajban lettünk volna -válaszol Grull eközben Atalas és Shyra csak mosolyogva figyelik egymást majd Shyra gyengéd csókot lehel Atalas ajkaira amit az ifjú azonnal viszonoz de ekkor Alexander odalép hozzájuk- Nos ifjú pár nem akarok zavarni...de itt végeztünk és még sok dolgunk van. Igazad van -bólint Atalas majd felkel és kezét nyújtva segít Shyrának felkelni és elindulnak a bánya kijárata felé.
X.
Amikor kiérnek a bányából Atalas és Grull elindulnak a palotába amíg Alexander és Shyra feszülten várják őket egy közeli fogadó mellet. Grull és Atalas nem is sokáig váratja őket: amint beszámoltak Krig királynak az óriás pók legyőzéséről a megmentett törpök pedig megerősítik az elmondottakat a király elmosolyodik: Nos egy király tartja a szavát -nyújtja a kezét Grull felé- a hegyi törpök serege a szolgálatotokra áll. -Grull kezet fog vele- köszönjük...a seregedet vezesd a völgybe hogy onnan együttesen mérhessünk végzetes csapást a trollokra. -a király helyeslőn bólint így Grull és Atalas meghajolnak majd elindulnak ki, a kifelé vezető úton Grull odasúg Atalasnak- ez szép munka volt ijfú...-Atalas csak mosolyogva bólint- köszönöm -mikor odaérnek Alexander azonnal letámadja őket kíváncsian- na hogy ment? sikerült meggyőzni? - erre Grull elmosolyodva bólint- Igen sikerült...már csak az erdei törpök seregét kell magunk mellé állítani. Akkor meg mire várunk? -hördül fel Atalas- Díjazom a lelkesedésed ifjú...kövessetek -mondja komolyan Grull majd elindul az erdei törpök városához kis csapata pedig izgalommal telt szívvel és lélekkel követte őt mint serege a dicső hős hadvezért így haladtak egyre magabiztosabban megvalósulni látszó céljuk felé-
XI.
-a lenyugvó nap utolsó sugarai a kis csapatot már az erdőbéli törp város határában éri- sietnünk kell -mondja hátranézve Grull  megszaporázva lépteit majd a többiek is így tesznek ezáltal még a nap teljes lenyugvása előtt elérik az erdei város szívét: mindenfelé lámpások égnek, az épületek óriás fákba vannak vájva az utcán pedig törpök sürögnek-forognak és figyelik az új jövevényeket akik között találnak egy ismerős arcot: Grull...a völgy királya -hajolnak meg valahányan meglátják amire Atalas csak elmosolyodik- úgy látom tényleg nagy a tekintélyed még itt is. Igen hisz a völgybéli törpök vezették a törp szövetséget amely remélem visszaáll a régi rendjébe. Azon leszünk...siessünk hogy beszélhessünk a királlyal.-Grull  bólint majd a palotához vezeti őket ám az őrök útjukat állják- Mit kerestek itt? A királyhoz jöttünk...nagyon fontos dologról lenne szó -győzködi őket Atalas amire az őr csak sóhajt majd bevezeti őket a király elé- Üdvözletem Grull , a völgy ura mi járatban eme kései órán -mindketten meghajolnak majd Grull nagyot nyel és belekezd- A segítségedre van szükségünk. A trollok rettegésben tartják birodalmunk: a legyőzésükhöz össze kell fognia a törpök szövetségének. Sajnálom de nem tehetek eleget ennek a kérésnek: az erdei törpök már régóta békében élnek.Az erdők őre az erdővel együtt befogadta népünk és az ősi háború óta ezeknek a törpöknek nem volt fegyver a kezében. Tudom...azonban a troll támadás később fenyegetheti birodalmatok biztonságát is. Aljas hazugság..a trollok már régen kihaltak. Mi is azt hittük Uram -hajol meg ismét Atalas- azonban megtámadták az elfeket is...és talán ez a birodalom lesz a következő célpont. -A vita tovább folytatódik mikor egy küldött érkezik az erdő mélyéről kifulladva- Uram...az erdőben...valami szörnyetegek. -lihegi majd leroskad a földre- Mi történt? Beszélj! -a küldött erőt vesz magán majd mély levegőt véve belekezd- Éppen az erdőben őrjáratoztunk...amikor megtaláltuk az egyik helyi kereskedő tetemét...nem tudom milyen vadállat lehet képes ilyen pusztításra. Én sejtem...vethetnék egy pillantást a testre? -a király bólint majd a küldöttre néz- vezesd oda őket! -a küldött engedelmeskedve a parancsnak elvezeti a holttest lelőhelyére Atalasékat, mikor odaérnek Atalas lehajol a holttesthez Grullal- Valami óriási támadhatott szegényre...esélye sem volt. -Sóhajt majd nézi a férfi arcát melyen még mindig látszik az ijedtség: szemeit sem volt ideje lehunyni mielőtt lelkének utolsó fuvallata távozott volna testéből- Ezt  trollok tették -mondja dühösen : a hangjában hallatszik a határtalan gyűlölet melyet a trollok iránt érez,miután jól megvizsgálták a holttestet Grull az őr felé fordul aki odavitte őket- Vezess vissza minket a királyhoz...beszélnünk kell vele!-Az őr engedelmeskedve a parancsnak visszavezeti őket a királyhoz- Nos mi történt?-kérdi kíváncsian a király- Ahogy sejtettük..-kezd bele Atalas- a trollok voltak...már felséged is érti miért kell egyesíteni erejüket hogy lecsaphassunk rájuk. -a király elgondolkodva bámul maga elé majd sóhajt és bólint- Igen, igazad van -felkel majd odalép Grullhoz- Holnap hajnalban minden csapatom a rendelkezésedre áll. -nyújtja a kezét- Az erdei törpök a szövetség mellett állnak. Addig is...pihenjetek le a királyi vendéglakosztályokban -int a cselédeknek akik Atalast,Grullt és két eddig csendesen figyelő társukat elkísérik az egyszemélyes szobákba ahol nyugovóra térhetnek.-
XII.
-A hajnali nap mikor besüt a lakosztályok ablakán már ébren találja hőseinket akik épp fegyvereiket készítik elő a hosszúnak ígérkező harcra: Shyra elteszi a tőrjeit,Atalas a hosszútőrét fényesíti,Grull a kardját tisztogatja Alexanderrel egyetembe majd amint végeznek mindannyian kilépnek as szobából- jó reggelt-hangzik mindannyiuktól majd kilépnek a szállásról de ekkor elkerekedik a fiatalok szeme: a város főterén több száz sőt ezer felfegyverzett,páncélos törp katona masírozik a parancsnokok és a király szavára: mindannyian odasietnek a királyhoz- Ez igen -mondja büszkén Grull- ezzel a hadsereggel lehetetlen hogy veszítsünk. Neked legyen igazad Grull...indulhatunk? -Grull bólint ezzel jelzi hogy indulásra kész a csapat ekkor a király a parancsnokhoz lép- Készen állunk az indulásra...-a parancsnok kiáll a katonák elé majd elkiálltja magát- indulás! -amint elhangzik az indulás szó a több száz törp egyszerre kezd masírozni olyan érzést keltve a közelben lévőknek mintha a föld remegne tőlük: így indulnak a völgybe, Atalas és társai a menet végén megy a király után-
XIII.
-Amint megérkeznek a völgybe örömünnep kerekedik az utcákon: a város összes lakója az utcákra vonul mikor az egyik felderítő törp hozza a hírt a közeledő seregről mely törpökből áll, mindenki ujjongva köszönti az érkező katonákat és kísérőiket az örömre azonban nem jutott sok idő az ünneplést Grull szakítja félbe- Mindenki fegyverbe! Fel kell készülnünk: a trollok erre tartanak! -Erre a hírre minden törpből előjön a katona szellem: az eddig beöltözött törpök elindulnak a kijelölt helyükre a többiek pedig elindultak hogy felvegyék a páncéljukat és fegyvereiket- Gyertek...nektek is kell páncél -kiált Atalaséknak Grull miután minden katonát eligazított elindult a palotaként szolgáló épülete melletti raktárba a többiek pedig követik ahol a teljes törp fegyverarzenál tárul a szemük elé: fényes páncélok,pajzsok és jól megmunkált fegyverek, Grull int a raktár örzőinek akik mindenkinek keresnek személyre szabott szép ezüstösen csillogó páncélt- Ez már igen -néz végig magán Atalas- Igen ez a páncél a legjobb amit viseltem -mondja Alexander eközben Shyra a tükörben nézi meg magát- Tényleg jól áll...köszönjük. Igazán nincs mit...-mosolyodik el Grull majd ő is felölti arany színű páncélját melynek sisakját csodálatos színes madártollak díszítik- Akkor mindenki a helyére: Atalas te az északi légióban fogsz harcolni míg Shyra a városban fogja védeni a törpöket, Alexander te nálam fogsz harcolni...minden világos? -mindannyian bólintanak hogy megértették majd elindul mindenki a helyére: Shyra menekíti a városbelieket Alexander pedig elindul Grull századával a város határába. Atalas mielött elindulna a kijelölt helyére egy postagalamb lábára erősít egy levelet bízva benne: az elfek megkapják a levelét. Ezután elfoglalja a helyét és bevédik a várost északról.
Míg hőseink a város védelmét és a törpök biztonságát szervezték meg majd elfoglalták a kijelölt helyüket a trollok sem voltak tétlenek: a nagy méretük ellenére egyáltalán nem lomhán sőt gyorsabban vonultak a völgybe mintha hátasokon érkeztek volna. A domb tetején melynek völgyében a város is feküdt megálltak és lenézek a városra. Támadás! -ordítja a trollok vezetője Zhul aki sok dicső portyán vezette már a vérszomjas trollok hadseregét és sok dicső nemzetséget tiport vele a porba, mint most készülnek a törpök ellen-. Zhul szavára a még az erősítés ellenére is túlerőben lévő trollok megindulnak a völgy felé mint a dühödt marhacsorda melynek nyugalmát valaki megzavarta.
XIV.
A törp határok örzői hangos kiáltással jelezték a troll seregek megindították a támadást: Uram..a trollok elindultak mi a parancs? -Grull tekintetében mintha lángok égtek volna felemelve a kardját kiáltott- Támadás...győzelem vagy halál -megindul a seregével melynek Alexander lett a parancsnoka.- Eközben egy hírvivő elindul és elviszi a hírt az északi légiónak is miszerint a király parancsának értelmében a támadás megkezdődött, Ezt hallva az összes törp égnek emelte fegyverét majd rohant az ellenség felé Atalasszal az élen,- Shyra a városi népek harcra képtelen rétegeit a gyerekeket,a fehérnépeket és a az időseket vagy betegeket elkíséri a megóvó helyre: a templomba majd ő is siet az északi frontra ahol Atalas akkor már harcol a trollokkal. Alexander Grull seregének élén küldi egymás után halálba a rá támadó vérszomjas trollokat. Shyra amint megpillantja Atalast azt is láthatja hogy a háta mögül egy troll épp az ő fejét akarja venni ezért eldobja egyik tőrét mely egyenesen a troll fejébe áll aki azonnal összeroskad. Atalas leszúrja a trollt amellyel harcol majd megdöbbenve fordul meg. Ekkor már csak a halott trollt látja és Shyrát aki kihúzza a hullából a tőrt majd mellette kezd harcolni. Grull tudja: ha sikerülne megtalálnia azt a trollt amely vezeti seregüket és sikerül megölnie minden bizonnyal megtörne a trollok harcikedve és talán meg is futamodnának -ezek a gondolatok cikáztak a fejében miközben a csatázó trollok és törpök között rohan végig hogy megtalálja a trollok vezetőjét- Hamarosan meg is találja: ott áll egy magaslaton: rajta van egyedül rendes páncél a többi troll szakadozott bőrpáncéljával szemben és őt védik a legjobban: két nagydarab troll termett Grull és Zhul között amint odaért. Intézzétek el -mondja Zhul félvállról majd elindul.- Ekkor a két nagy troll rátámad Grullra aki hosszan csak védeni tudja a trollok támadásait csak mikor megfelelő alkalom nyílik rá támad: egyetlen szúrással felnyársalja egyikőjüket. A másikat ekkor óriási düh önti el így még hevesebben rohamozza a pajzsa mögé húzódó Grullt aki ebben a pillanatban úgy érezte az egyetlen ami segíthet rajta és népén: az égi csoda. A törpök hosszú kitartó küzdelme és véráldozata nem tűnt hiábavalónak:A vérvörös fénnyel világító lenyugvó nap utolsó sugaraiban sötét alakok jelentek meg a távolban: ilyen távolról nem tudta megmondani senki miféle szerzetek de annyi bizonyos mikor felértek a dombra letekintettek a völgybe majd lovaik hátán rohamot indítottak a völgybe. Amint közelebb értek látszott: az elfek serege érkezett a törpök megsegítésére. Azonnal hadba állnak és segítenek a törpöknek a trollok elleni harcban: az egyik főnemes lóháton vágtatva levágja a Grullt támadó troll fejét majd nyargal tovább. Az elfek eljutottak minden frontra ahol segítségre szorultak a hősiesen küzdő törpök: Atalas és Shyra már alig 50 katonával védte a város északi végét a több száz troll ellen mikor megérkeztek az elf lovasok: hatalmas harc kezdődik melyben a trollok megfutamodtak azonban amint elül a por látszik hogy valaki a földön fekszik: Atalas az:az egyik troll megsebezte az oldalát amelyből folyik a vér. Shyra amint meglátta intett az egyik lovasnak: Vidd őt a templomba...ott majd ellátják a sérüléseit -adja parancsba a katonának majd üldözi a többiekkel a megmaradt trollokat.- A lovas feltette Atalast a nyergére majd a templomba sietett vele- Tarts ki...-amint odaért a gyógyító papokra bízta Atalast majd ő is visszasiet a harctérre.- A nap utolsó sugára is lenyugodott már mikor a csata még mindig tartott bár már nem olyan intenzitással mint délután: mindkét oldalnak súlyos veszteségei voltak a törpök utolsó erejüket összeszedve végső támadást indítottak melyet Grull és Alexander vezetett: utóbbinak sikerült egy óvatlan pillanatban fejét venni a trollok vezérének majd a fejjel körbelovagolt az egyik elf a csatamezőn hogy minden troll jól lássa. A trollok ledöbbentek vezérük halálán és azonnal menekülőre fogták volna csakhogy a törpök az összes menekülő troll vérét vették. A győzelem után azonban nem volt ünneplés: miután előjöttek az óvóhelyekről mindenki csak azzal törődött hogy megtalálja szeretteit vagy azok maradványait. Lépten nyomon csak síró asszonyok és árva gyerekek sírását és sóhajait lehetett hallani. Shyra amint látja hogy elmúlt a veszély azonnal a templomba siet majd mikor bemegy lerogy egy földön fekvő alak mellé: ő Atalas: gyengéden megsimogatja kezét,szeméből azonnal könnycsepp gördül- Meg fogsz gyógyulni...nem adhatod fel...nem -mondogatja halkan mikor a pap odalép mellé- Túl sok vért vesztett...ha túléli az éjszakát talán meggyógyul -sóhajt majd Shyra vállára teszi a kezét- És te lányom? Nem sérültél meg? -Shyra erre csak nemlegesen rázta a fejét majd megfogta Atalas kezét- Ekkor a pap sóhajtott: rendben...nyugodtan maradj itt vele. Köszönöm -Shyra megfogja Atalas kezét majd lágyan megcsókolja ám ezúttal Atalas nem viszonozza hisz olyan mély álomba zuhant ami nem enged érezni semmilyen ingert a külvilágból.- Amint Alexander értesül a történtekről azonnal siet a templomba majd Shyra mellett letérdel barátja elé: mit mondott a pap? -kérdi könnyes szemekkel mire Shyra felnéz rá- Ha túléli az éjszakát minden rendben lesz -elsírja magát ekkor Alexander csak lassan átkarolja- Nyugodj meg...nagyon erős a szervezete ki fogja bírni -szól neki egy katona- Sajnálom most mennem kell -felkel majd utolsó pillantást vetve barátjára elindul a többi katonával a városbéli szállásukra.
XV.
Shyra egész éjjel Atalas mellett virrasztott majd könnyek között aludt el mellette ülve. Mikor reggel kinyitotta a szemeit imái meghallgatásra találtak: a fiatal Atalas lassan kinyitotta a szemeit- Mi történt? Megsérültél..sokat kell pihenned! Győztünk? -shyra mosolyogva mégis könnyes szemmel válaszolt- Igen győztünk, vége a harcnak. Ebben a pillanatban belép Grull és az Atalas állapotáról őt értesítő Alexander akik azonnal odasietnek.- Igazi kalandor vagy Atalas -mosolyog rá Grull- Sőt nagyobb is mint azok ott a tavernában...sikerült apád nyomdokába lépni -mosolyog rá Alexander- barátom...teljesült az álmod -Shyra felé fordul- Mondtam hogy nagyon erős -súgja mire Shyra csak bólint- De most pihennetek kell mind annyiótoknak -mondja Grull- Népem szíves vendéglátásban részesít benneteket amikor és ameddig csak szeretnétek. Köszönjük -nyögi Atalas- Igen köszönjük -vágják rá a többiek is majd Grull elköszönt és elsietettet a trónterembe ahol ő és a többi törp vezető megkötötték a törpök szövetségét mely ezúttal újabb tagot tudott maga mellett: az elfeket akik látták a törpök kitartását szívesen fogadták őket szövetségesükké.
Amint Atalas felgyógyult elköszönt a királytól, Grulltól azzal hogy nem most látják egymást utoljára majd Alexander is útnak engedi barátját hisz érezte: nem most látták őt utoljára. Atalas ezután felkereste Shyrát: jól vagy? -kérdi aggódva Shyra- Igen -bólint- Hála neked...köszzönöm. Ne köszönd -sóhajt- bármit megtettem volna...-elvörösödik kissé- érted -Atalas mosolyogva odahajol majd megcsókolja de lassan elhúzódva a fülébe súg- Sjanálom...indulnom kell -mondja elcsukló hangon de mielött teljesen elengedné Shyra visszahúzza- Nem engedem többé hogy elmenj...legalábbis egyedül -Atalas meglepetten hallgatja majd bólint és együtt indulnak tovább új kalandjaik felé-
XVI.
Hát ez lenne Atalas és a törp királyságok története így már érthető az asztal lapjába karistolt rövid szöveg: "Megcselekedtem mit vérem követelt" Jó volt visszaemlékezni eme hős ifjúra ki nem adta fel és végül elérte gyermekkori álmát: hős lett belőle. Miután végig simítottam az asztalon lévő feliratot felkelek majd Morghoz lépek- Hallottál valamit azóta Atalasról? -Morg csak elgondolkodik- Már több mint két éve nem láttam, de a szobája még mindig ugyanúgy áll...kifizette a bérleti díjat még pár évre. A pletykák szerint azzal a lánnyal együtt letelepedtek az elfek között , mások szerint együtt még mindig kalandokat keresnek de egy biztos: a kalandor mindig kalandor marad -vállat von Morg én pedig bólintok majd tekintetem ismét végigjáratom a tavernán: minden asztal, minden sarok egy-egy vagy akár több hősi történetet is rejt melyeket igyekszem bemutatni a teljesség igénye nélkül a továbbiakban.