Történetek

A konyhából megint hallatszottak a hangok: csöpp… csöpp… csöpp…
A kislány szíve hevesen kezdett verni, s egyszerűen nem tudta becsukni a szemeit. Félt, legszívesebben sírva fakadt volna, de ahhoz elég nagy volt már, hogy tudja, ez nem segít.
Kezét lelógatva feküdt az ágyán és hagyta, hogy Austin nyalogassa a kézfejét. Ez megnyugtatta, bár azt nem tudta megmondani, hogy miért. Talán így érezte, hogy nincs teljesen egyedül.
Újból megpróbálta lehunyni szemeit...

Bámulsz, kérlelsz, és nevetsz… de én fittyet hányva mindezekre sétálok be veled a vízbe, és ejtelek a versenyt futó hullámok közé. Téged sem kell félteni. Egyből értem nyúlsz, és magaddal rántasz. A víz csak térdig ér, meztelenre vetkőztetlek, és egész éjjel szeretkezünk…

A kis cselédlány vállpántja egy mozdulattal hullott le derekára, felsőtestének mezítelen bőrén fehéren csillant meg az ablakon bevilágító déli nap fénye. Apró mellei belesimultak a fiú tenyerébe, a rózsaszín bimbók megkeményedtek az ujjak finom, de határozott szorítására...

Futó pillantást vetek a kezemben remegő fotóra, és hírtelen száz meg száz gyönyörű emlék lobban fel szívemben.
Olyan gyönyörű vagy!
Olyan messze vagy!
Csak nézem megszállottan, elragadtatottan, megbabonázva a fényképet, csodállak, felidézem illatod, hangod, ízed, pillantásod, csókod, ölelésed, bűbájod, varázsod, s valami fojtogatni kezd belülről, elszorítja torkom, lélegzetet alig kapok, valami olyan érzés kerít hatalmába, amit szavakkal lehetetlenség kifejezni, hiábavaló...

-Ne… ne… m, nem Kisasszony. Nem félek magától, csak a szépsége varázsol el, mint bárki mást. Tudja, maga nagyon gyönyörű, és ha indult volna a szépségkirálynői címért, maga nyerte volna el a koronát. Azt is meg kell, hogy mondjam, kár lenne tönkre tennie a frizuráját, mivel szépségét csak fokozza a hosszú haja...

Szerunikát szerelmi csalódás éri; bánatában hozzámegy egy vadidegen katonaemberhez, aki számára bárdolatlan, taszító alak, de országának ünnepelt, kiváló tábornoka. Vajon megszereti egymást a mogorva, öntörvényű harcos és a tapasztalatlan, fiatal lány? Az út megannyi lelki viharon és a háborúba torkolló külpolitikai ügyeken át vezet... Fantasy közegben. Mély hálával lektoromnak: Shushónak. (A csatolt rajz saját alkotás - nem konkrétan a két főszereplőmet ábrázolja, de elég jól kifejezi...

Megint csigalassúságú órákat kell várnom, hogy láthassam, amint betűid szavakká, szavaid mondatokká, mondataid érzésekké alakulnak a képernyőn. Megint lajhártempójú órákat kell végigkínlódnom, míg végre meghallhatom a hangod a telefonban.
Várok. Rád. Várok. Mert ez az életem értelme. Várok. Mert egész életemben rád vártam.
Álmodlak.

Mély kivágású blúza szabadon hagyta a szép nagy melleire, főleg a bal mellére tetováltatott vörös rózsa ,a hossza sem takart el mindent. Karcsú dereka és kissé telt csípője csak tetőzte a felsőteste szexuális vonzalmát...

Leültünk egymás mellé a szófára, és végighallgattam, ahogy elmeséli, mi történt vele utolsó találkozásunk óta. De valahogy nem tudtam igazán a szavaira figyelni. Tekintetem csillogó kék szeméről minduntalan átsiklott kívánatos, karcsú nyakára és mély dekoltázsára. Tenyérnyi mellei minden lélegzetvételnél ki akartak ugrani a szűkre húzott fűző szorításából, és nekem egy pillanat alatt a leghőbb vágyammá vált, hogy segítsek nekik kiszabadulni a rabságukból...

Dr. Matteus hosszasan babrált jegyzeteivel, majd megfontoltan megszólalt:
– Nos, úgy vélem, hogy Garry Thebo alkalmas a hadművelethez uraim ! Minden szükséges vizsgálat eredménye már a kezemben van és azt mondhatom, hogy kiváló képzést kapott, mind fizikailag, mind szellemileg alkalmas, hogy a Stork bolygón alkalmazni kívánt Z2840 jelű programhoz bevessük. A további már csak Önökön múlik...