Ha nem akarsz lemaradni:

Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!

BELÉPÉS
REGISZTRÁCIÓ
Legfrissebb történetek:
kortárs, epika, próza, kispróza, novella, elbeszélés
-Mit csinál?-kérdezte Sanyi. <br /> Bence hátrafordult a vízen és a mellkasához húzta a lábát....
-Méltóságos polgármester úr, követ az árnyékom!-panaszolta zihálva, fehérre vált arccal Dobráter...
Hatalmas „Ohjvé!” felkiáltás hallatszott. Rozi mama nem mozdult tovább. A konyha ajtó kivágódott...
Őszentsége laptopja nyitva volt, a sarkot szinte csak az az egy fényforrás világította be....
Friss hozzászólások
eliksz13: Nagyon szép leírás. Élő. Erzem...
2019-05-17 23:19
Gábor Szilágyi: Elrontottad a feltöltést! Volt...
2019-05-15 15:19
Mordred12: Folytatást!
2019-05-14 14:57
Mordred12: Azta! Ez baromi jó!
2019-05-14 14:38
kamilla10: Kicsit lehetne még aprózni. Sz...
2019-05-11 16:19
Legnépszerűbb írások:
pff
Barbara, Kedves!<br /> A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Legnépszerűbb szerzők:

Mélység

Érezted már azt, hogy az életedben kialszanak a fények, meghal a remény és sötétségbe borul fejed fölött az ég? Sötét felhők úsznak át életed tovaszálló percein és érzed a mélységet. A borzongató, jéghideg, végtelen mélységet, amitől annyira félsz. Mégis tehetetlen vagy és hagyod, hogy süllyedj, egyre lejjebb és lejjebb... hagyod, hogy zuhanj egyre gyorsabban. Még halványan felsejlik, hogy a mélységből csak felfelé visz majd az út, de már nem törődsz vele. Hiszen hol van már a mélység? Mindenhol. És mégsem érzed. Körülvesz, fojtogat, de már elsüllyedtél benne. Elvesztetted minden reményedet. Nincs már út, nincs már cél, nincs már semmi csak sötétség, bánat és szenvedés. Úgy érzed, mintha láthatatlan kezek fonódnának nyakad köré és többé nem engednének el. Szorításuk időről időre csak erősödik és hiába küzdenél ellene... Érzed, ahogy lassan fogy a levegőd, de nem teszel ellene semmit. Már a sötét felhőket sem látod. Meghalt körülötted a világ. Nincs fény, nincs hang, nincs élet. Füledben egyre erősödik a semmi végtelen, megfoghatatlan zúgása. Már nem tudod ki vagy, az utolsó emlékeid is eltűntek. Már nem érzel semmit. Sem félelmet, sem rettegést. Várod lassan, csendben, hogy megsemmisülj a világgal együtt…
De a zúgás a füledben halkulni kezd. Újból meglátod a felhőket, amint nehézkesen úsznak át fejed fölött. Messze a horizonton egy halvány, világos csík dereng. Mintha hajnalodna...
(2004.)

Megint eszembe jutottak régi emlékek... régi, gyönyörű emlékek. De úgy érzem, az emlékezés visszalökött a mély szakadékba, ahonnan már majdnem kijutottam... Lehet, nem pont a legmélyére, de mélyre, elég mélyre... Talán így, hogy már ismerem a felfelé vezető utat, előbb szabadulok. Előbb kijutok a sötét mélységből, ahol egyetlen fényt adó érzés szorongatja lelkemet. Mit ugyan soha el nem érhetek, de látni a fényét megér minden szenvedést... De mégis mit érek vele? Hisz’ elérhetetlen, nem segít rajtam... Senki sem segít rajtam... Egyedül kell legyőznöm a mély sötétséget, vagy örökre a foglya maradok. Átver és becsap a sötétség, a mélység. Kellemesnek tűnő érzéseket ad, ám ez csak illúzió, ami idővel tönkretesz. Mert belőlem, az érzéseimből él. És nem hagy nyugodni a gondolat, hogy ezt nem akarom. Szabad akarnék lenni! Lerázni a bilincset kezemről, ami a szakadék aljához láncol és nem enged szabadulni. De azért nem enged, mert én nem akarom. Várom a fénysugárt ott lent, hogy segítsen nekem... De miért is segítene?! Hisz’ az csupán illúzió, a képzeletem szüleménye... Én ennek ellenére mégis hiszek benne és szenvedek inkább. Aztán néha jön valaki, hogy segítsen kijutni a mélyből... Egy ideig elfogadom a segítségét, de azután én magam engedem el kezét, hogy visszazuhanhassak oda le, a mélybe, a börtönömbe. Amit talán félek is elhagyni. Mert mi lesz azután a fénysugarammal? Fent a világosban már nem fog úgy világítani. Elveszik az erős fényben. Én viszont féltem ezt az egyre gyengülő lángocskát. Ő adta eddig az életemet. Legalább is ezt hittem... Mi lesz velem, ha elalszik a láng? Ilyet másikat nem találok többé. Mi értelme azután az életemnek? Félek az igazi, valódi világtól…
(2001.)
Hasonló történetek
2443
- Beszélhetnénk négyszemközt? - kérdezte az orvos.
- Hát persze, természetesen. Egy csendesebb helyre vezetett. Várakozva néztem rá, ugyan mondjon már valamit, de ő nem mondott, hanem kérdezett...

- Mit jelent neked ez a fiú? - meglepődtem, hogy máris letegez. Valami oka lehetett ennek a bizalmaskodásnak, és most nem a korkülönbségre gondoltam, bár az volt bőven. Azért válaszoltam:
- Nekem... nekem mindent. Tudom, ez így elég sablonos, de én tényleg nagyon szeretem......
3570
Ez a lány az egész életét maga irányította, olyan magabiztosnak tűnt, hogy azt bármelyik férfi elirigyelhette volna. Most mégis éreztem benne valami bizonytalanságot. Egy pillanatra megálltam és éreztem, hogy remeg alattam. Megsejtettem, hogy ez nem csak a szeretkezésünknek szól. Tartott valamitől. Elemeltem a fejem és az arcára néztem. Már csak egy fiatal lány volt, pont olyan, mint bármelyik...
Hozzászólások
További hozzászólások »
cica ·
Kedves Mellesleg!
Legyetek olyan kedvesek kicsit jobban odafigyelni, hogy hová teszitek fel a humor kategóriát!
Erre így nem lehet szavazni.

Cica

Sörli ·
Nagyon tetszett! Bár a mostani hangulatomhoz nem illik, de jó volt. Csak így tovább. :)

Ria ·
479 szó:) És mégis milyen sokat mondó...

Valamikor már pointoztam is, de az, hogy "humor" igen zavaró, főleg egy ilyen történetnél... (bevallom arra is 10-est adtam..., mert egyénként semmit sem ért volna a pontszám összesítés)

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Ha nem akarsz lemaradni: