Ha nem akarsz lemaradni:

Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!

BELÉPÉS
REGISZTRÁCIÓ
Legfrissebb történetek:
A suliban indult egy verseny, melynek az első három helyezettje, a tanulmányait egy cserediák...
Az emberiség létrehozott egy anyahajót ami 20pc/h maximum sebességgel járja a világűr sötétjét...
Egy székhez kötve ébredtem, nem láttam semmit ugyanis egy vászonzsák volt a fejemen. Eltelt...
A suliban indult egy verseny, melynek az első három helyezettje, a tanulmányait egy cserediák...
Az eladó feljegyzett valamit és megszólalt: -Jó választás és nem nehéz elkészíteni. Most pedig...
Friss hozzászólások
83FaNa04: Kezd már nagyon unalmas lenni...
2019-03-25 10:52
cartini: Újabb ötlettelen semmik. Írj i...
2019-03-24 12:03
cartini: Rohadtul unalmas. Most végigmé...
2019-03-24 11:58
anonimguy: Az a fajta, akit idegesítenek...
2019-03-23 17:26
Legnépszerűbb írások:
pff
Barbara, Kedves!<br /> A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Legnépszerűbb szerzők:

B-vel a föld körül - Zord zóna

Hogy üsd el az időt a messzi észak fagyos éjszakáin?

FIGYELEM! A "B-vel a föld körül"-történeteim, egy-két a helyén jelzett kivételtől eltekintve, nem előzményei és nem folytatásai egymásnak. Csupán egy adott témakör köré szövődő sorozat egymástól független elemei.

FIGYELEM! A történet enyhe leszbikus utalásokat tartalmaz.

Megjegyzés: A történetben szerepet kapnak a Sivatagi tengerfenék című történetben megismert német egyetemista lányok is.

****************************************************************

A szél hangosan nyikorgott a vékony falak túloldalán. Bár a kis lakrészt gondosan hőszigetelték és elszeparálták a külvilágtól, mégis úgy recsegett-ropogott minden, mintha csak egy kartondobozban kuporognánk.
A nyakig felhúzott paplan alatt hevertem az ágyon és csak bámultam az ablakon át beszűrődő félhomályos derengés megvilágította plafont, próbálva meggyőzni magam, hogy az csak a képzeletemben mozog annyira.
Hirtelen halk nyöszörgés támadt mellettem és éreztem, ahogy a takaró alatt bujkáló forró test hozzám nyomódik.
- Ebben a rohadt konténerben még aludni se lehet - morogta az ágynemű redői közül előbukkanó zilált fekete üstök tulajdonosa. - Nem elég, hogy megvesz itt az isten hidege, még ez a fránya vihar sem hagy aludni.
- Az első felén könnyen megpróbálhatunk segíteni - mosolyodtam el és kinyújtottam karomat, hogy aztán a mellettem heverő meztelen test köré fonjam. Ingét nem kellett jobban biztatni. Mozdulataimmal tökéletes összhangban bújt hozzám. Combja az enyémhez simult, miközben jobb sarkát beakasztotta felé eső bal bokám alá, mellei és feszes hasfala pedig az oldalamhoz préselődtek. Még ágyéka lágy hajlatait is tisztán éreztem a csípőmön, tekintetem pedig rám vetülő csillogó szemeibe fúródott.
- Csak tudnám, mi a francért vagyunk itt - nyöszörgött tovább, miközben kényelmesen elhelyezkedett ölelésemben, megigazította magán a takarót és a vállamra hajtotta a fejét.
- Mert most itt zajlik az élet - válaszoltam, közben pedig még jobban magamhoz szorítottam és a hátát simogattam, hogy kissé felmelegítsem. Csupasz bőrén még mindig ott éreztem a lecsorgó izzadtságcseppek nyomát, és valószínűleg az ő orrát se tölthette be épp kellemes illat, ahogy a vállamhoz nyomta az arcát. Vad szeretkezésünk után senkinek nem volt kedve kikászálódni a takaró alól ebben a hidegben, aminek viszont meg volt a maga hátránya is.
- Milyen élet? - horkantott Inge. - Mínusz húsz fok van odakint. Ha nem ment még le mínusz harmincra. Ilyenkor még azoknak a bundás rénszarvaspásztoroknak is befagy a segge. Rajtuk kívül meg senki nem jön ide, akit nem fizetnek meg érte alaposan. És az se tartósan.
- Ugyan már! Túlzol - nevettem fel halkan.
- Igazán? - vonta fel a egyetemista lány a szemöldökét. - Olyan ez az egész, mintha Szibériába száműztek volna minket... Ó! Várj! Hiszen tényleg ott vagyunk.
Nem tagadhattam a német barátnőm szavai mögött rejlő igazságot. Elvégre az odakint elterülő, vihar szaggatta vidék pontosan az volt, amilyennek az ember Szibériát elképzeli. És még annak ráadásul a legrosszabb szegletét is. Nem is csoda, hogy a deportálások végcéljaként hírhedté vált szibériai száműzetések egyik területe pont ezen a vidéken terült el. Itt, a Jamal-félszigeten, Európa keleti határától bő ezer kilométerre, a Jeges-tenger partvidékén. Még Sztálin is megnyalta mind a tíz ujját attól, amit ez a zord vidék nyújthat. Ide is pottyantott egyből egy koncentrációs tábort.
Persze az már régen volt. Az idők pedig változnak. Vagy mégse annyira?
- Ha ennyire rosszul érzed magad, menj haza! - szólalt meg a másik oldalamon egy hang. - De ha engem kérdezel, most vagyunk a legjobb helyen, itt benn, a melegben.
Ahogy balra fordítottam a fejem, Giselle vidám arcával találtam szembe magam, ahogy felemelte szőke sörénnyel keretezett fejét a párnáról és végig nézett rajtunk.
- Szóval engem se hagyjatok ki! - tette hozzá és körém fonta a karjait, hogy magához öleljen.
Most már hangosabban nevettem fel, a kiadott zajt azonban elnyomta a szállásunkul szolgáló lakásnak berendezett konténer nyikorgása. Pár pillanat múlva pedig el is hallgattam, amikor a szőke leányzó ajkai betapasztották az enyémeket.
Magunkon éreztem Inge tekintetét, miközben hevesen csókolóztunk. A fekete hajú lány keze pedig közben megindult hasfalamon.
Hangosan felnyögtem Giselle szájába, amikor másik barátnőnk kissé lejjebb hajtotta a fejét és a szájába vette a mellbimbómat. A szőkeség el is mosolyodott a reakciómtól, keze pedig átvette Ingéjé helyét, ami lassan lejjebb csúszott a combjaim közé.
Egyre hangosabban nyöszörögtem, ahogy a forró nyelv a mellbimbómmal játszott, a vékony ujjak pedig bejáratomat izgatták, előkészítve a behatoláshoz. Giselle nyelve pedig épp ekkor hatolt a számba.
Éreztem, ahogy egyre nő bennem a feszültség közös kényeztetésük hatására. Bal karomat a szőke lány dereka köré fontam, hogy magamhoz vonjam megszáradt izzadtság borította testét, jobb kezem ujjai pedig görcsösen rámarkoltak Inge fenekére.
Egyre hangosabban ziháltam. Barlangom lüktetve szorult rá fekete hajú barátnőm ujjára, hogy aztán kissé elernyedjen, majd ismét rá szoruljon. Végül pedig, amikor mélyen belém hatolt, egy sikoly kíséretében elhomályosult előttem a világ.

***

Beletelt néhány percbe, mire a zihálásomon túl ismét meghallottam két ágytársam hangját, akikkel a széles fekvőalkalmatosságon osztoztam.
- Remélem, nem hallotta meg senki - hangzottak Inge aggodalmas szavai. - Nem szeretném, ha valamelyik bumfordi bányász valamiféle perverz meghívásnak venné.
- Ugyan már, Inge! - nevetett fel Giselle. - Ezeknek az embereknek a nagy részének családja van és épp azért güriznek itt, hogy aztán hazavihessék a pénzt.
- Oké, de közben akkor is egy hónapig itt vannak. Egy hónap pedig hosszú idő egy ilyen Isten háta mögötti helyen. Lényegében Putyin munkatábora csak abban különbözik Sztálinétól, hogy rövidebb ideig vannak itt az emberek, kapnak fizetést és kommunikálhatnak a családjukkal, amikor nagynéha ráérnek. Na meg nem őrzik őket, de itt, a tundrán, a civilizációtól több órányi vonatútra, úgyis felesleges.
- Hát, tény, hogy nem egy leányálom - válaszolta Giselle. Már nem nevetett, de hangjából kihallottam a mosolyt, még akkor is, ha homályos tekintetemmel egyelőre teste körvonalait is alig tudtam kivenni a homályban.
- Viccelsz? Mi még csak két napja vagyunk itt, de már meg tudom érteni, amikor az itteni munkások azt mondják, a meló lejárta után "visszatérnek a Földre".
Tény és való, ezen a távoli északi vidéken, ami még a közmondásosan hideg Oroszország lakóinak is egy fagyasztó szekrénynek tűnt, tökéletesen olyannak tetszettek a viszonyok, mintha valahol az űrben, vagy a Holdon kellene dolgozniuk a szerencsétlen, rászoruló munkásoknak.
De a fekete arany azért megérte.
- El se tudom képzelni, mi veszi rá őket, hogy ide jöjjenek - morogta tovább Inge.
- A pénz - vágta rá Giselle. - Nem emlékszel, mint mondott Schmidt professzor? Az orosz gazdaság a Szovjetunió összeomlása óta a nyersanyagok exportjára épül. A délebbi országrészek készletei viszont kimerülőben vannak és Közép-Ázsiában sem egy életbiztosítás bevásárolnia magát a Gazpromnak a helyi földgáz-kitermelésbe, hogy aztán a termést átdobja az európai piacra.
- Tudom, tudom. Így Vlagyimir Vlagyimirovics elnök úr az amúgy is egyre gyorsabban felengedő észak felé fordítja a figyelmét és a szibériai partvidék tundrája és állandó fagya alatt rejtőző olaj- és földgázkincsre pályázik.
- Ezzel ráadásul még nektek is valamennyire a kedvetekre tesz - kapcsolódtam be krákogva a beszélgetésbe. - Elvégre a nem létező csővezetékeket kikerülve kénytelenek a már az év nagy részében hajózhatóvá váló Jeges-tengeri partvidéken eljuttatni a nélkülözhetetlen kőolajat és gázt hozzátok, Németországba. Így pedig az Északi-áramlat gázvezetéke körüli huzavona is elkerülhető, amit a kelet-közép-európai államok gerjesztenek.
- Ja. Csak kérdés, mennyire biztonságos az itteni bányászat, túl a munkások alig elviselhető munkaviszonyain és a környezetet mennyire szennyezi - mondta Inge.
- Ott a pont - válaszoltam, miközben felsejlett emlékeim között az a nagy gödör, amit a Jamal-félsziget belsejében láttam, és amit Természet Anya nem magától pottyantott oda. - De ez Putyin elvtársat nemigen érdekli. Csak jöjjön a pénz.
Erre a többiek csak szótlan némasággal feleltek. Mielőtt pedig megszólalhattak volna, hirtelen nyikorgással kivágódott az ajtó.
Ijedt összerezzenésünk csak egy pillanatig tartott, amíg fel nem ismertük a vastag kabátrétegekbe bugyolált Mariát, aki negyedikként osztozott velünk a terepgyakorlatra rendelkezésünkre bocsátott négyszemélyes lakókonténerek egyikén.
Miután nagy nehezen zárt helyzetbe erőltette az ajtót, amit a másik oldalról az orkán erejű szél rángatott, felsóhajtott és hátravetette a kapucniját.
- Hihetetlen, milyen gyorsan besötétedik odakinn. Oké, hogy itt ilyen a tél, de kb. már alig van nappal is. Közben meg meg lehet fagyni.
- Mi jól érezzük magunkat itt a melegben - vigyorgott huncutul Giselle.
- Valóban? - tekinett végig a latinos temperamentumú Maria a paplan alól kilátszó meztelen testünkön. - Akkor akár szoríthatnátok nekem is helyet.
Még le se tornázta magáról teljesen szűk ruháját, amikor már az ágyra vetette magát, hangos nevetést csalva elő mindannyiunkból. Szája pedig aztán mohón Giselle-ére tapadt, miközben, a látvány fülledtségétől, Inge keze ismét megtalálta az útját combjaim közé.

Előző részek
1349
Forró hevület a sivatagban és a csajok között is.

FIGYELEM! A "B-vel a föld körül"-történeteim, egy-két a helyén jelzett kivételtől eltekintve, nem előzményei és nem folytatásai egymásnak. Csupán egy adott témakör köré szövődő sorozat egymástól független elemei.

FIGYELEM! A történet enyhe leszbikus utalásokat tartalmaz.
1086
Egyedül, útban a világba.

FIGYELEM! A "B-vel a föld körül"-történeteim, egy-két a helyén jelzett kivételtől eltekintve, nem előzményei és nem folytatásai egymásnak. Csupán egy adott témakör köré szövődő sorozat egymástól független elemei.

FIGYELEM! A történet enyhe leszbikus utalásokat tartalmaz.
Hasonló történetek
1985
"Az ember akkor jön rá milyen fontos egy állat, vagy egy ember, ha elveszíti." Már nem tudom ki is mondta ezt, de igaza volt. És ha valakit nem szerettünk, vagy úgy éreztük nem olyan fontos, rájöhetünk hogy ez még se így van...
2013
De amikor megfordulok egész közel érzem a száját a számhoz, és érzem a forró leheletét, ami átjárja minden porcikámat. Mélyen a szemébe nézek. Ő viszonozza a tekintetem. Érzem, már teljesen hozzám bújt, és az ölelése egyre szorosabb. Szinte már fáj ez az ölelés, mikor hirtelen megcsókol, és eltűnik minden fájdalom, és minden ami csak körülöttünk létezik...
Hozzászólások
Még nincsenek hozzászólások
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Ha nem akarsz lemaradni: