Történetek

Csak állt ott. Talán fel sem fogta, mi történik. Csak állt ott, kezében virág, és siratta önmagát . Csak állt de érezte, nem vesztette el, hisz ő ott él benne. És nem veszíti el soha, mert egy emlékben mindig megmarad. De ez cseppet sem vigasztalta…

A lány közepesen magas volt. Kissé testes, de erős testalkatú. Vörös haja a válláig ért. A fiú végigsimította a testét és belemarkolt a mellébe. A lány elrántotta magát. A fiatalember valamit oda kiáltott a vadászoknak, majd bement a legdíszesebb házba. A falú gyermekei körülzsongták őket markolászták a combjaikat, melleiket néhányan lopva meg is csókolták őket...

De mi a célom… Magam sem tudom már, csak utazok, hogy eljussak egy olyan helyre, ami nem létezik. Nem létezhet, míg az ember, az egész emberi faj fel nem épül ebből a hihetetlen szellemi leépülésből, amin most keresztül megy…
Utazok…

A papnő fölállította és szájon csókolta. Szabad kezével végigsimította a lány testét. Formás mellei, kissé kiálló bordái, lucskos puncija és izmos combja didergett a hideg kéz érintésétől. Csukott szemmel csókolta vissza a papnőt. Szenvedéllyel, élvezettel. Szinte már szerelemmel csókolta a nőt. Az elengedte a lány száját, megragadta a karját és az emelvényhez vitte. Az emelvény kb. derékig ért a nőnek. Ráfektette a lányt. Letolta melleiről a köpenyét...

Eva felült és gyöngéden szájon csókolta a férfit. Az egy pillanatra meghökkent, aztán felszínre törtek az érzései. Magához ölelte az asszonyt és forrón megcsókolta. A haját simogatta. Evának először lelkiismeret furdalása volt, de aztán úgy gondolta, hogy úgy kell Adamnak, ezt megérdemli, hisz ismét eltűnt a szeme elől. Ali Hasszán most hanyatt fektette és gyöngéden felemelte a hosszú leplet, amiben most is volt. Elkezdte a mellét simogatni, majd a keze lejjebb csúszott...

Felnéztem, ott ültek, csalódottan egy felhőn és engem néztek. Én meg a tájat. Ameddig elláttam, csodálatos rét terült el. Semmi más nem volt látható csak a tiszta és makulátlan égbolt és a ringatózó zöld fű tengere. Meztelen talpamat nyaldosták a fűszálak, melye felkúsztak lábamon és körbeöleltek gyengéden. Én sétáltam tovább, mit sem törődve semmivel, csak a látványra koncentráltam...

Éhséggel merült álomba ismét.
Képekért könyörgött, útért – bár imája névtelen volt, s valahogy olyan, mint a fel nem adott fenyegető levelek.
Mindaz, ami ébredéskor megmaradt, forró benyomások izzadtsága volt csupán. Képek, melyek eleve a fikció részei. Olvasta tán őket...

Közben Muszuf megbeszélte a pilótával, hogy ő átmegy a másik faluba és megnézi, hogy mi a helyzet ezzel az Ali Hasszánnal. Majd mobiltelefonon tartják a kapcsolatot. Aztán mikor megjött a kocsi elbúcsúzott illően az öregtől, beült a kocsiba és elhajtott...

Ez a lány az egész életét maga irányította, olyan magabiztosnak tűnt, hogy azt bármelyik férfi elirigyelhette volna. Most mégis éreztem benne valami bizonytalanságot. Egy pillanatra megálltam és éreztem, hogy remeg alattam. Megsejtettem, hogy ez nem csak a szeretkezésünknek szól. Tartott valamitől. Elemeltem a fejem és az arcára néztem. Már csak egy fiatal lány volt, pont olyan, mint bármelyik...

De amikor megfordulok egész közel érzem a száját a számhoz, és érzem a forró leheletét, ami átjárja minden porcikámat. Mélyen a szemébe nézek. Ő viszonozza a tekintetem. Érzem, már teljesen hozzám bújt, és az ölelése egyre szorosabb. Szinte már fáj ez az ölelés, mikor hirtelen megcsókol, és eltűnik minden fájdalom, és minden ami csak körülöttünk létezik...