Nyári táboron

5.-es lány vagyok...
Hát minden iskolában előfordulnak nyári táborozások. Én éppen egy ilyenben voltam egy erdő mellett egy másik ötödik osztállyal és a saját osztályommal. Én meg 5 lány volt egy pindurka házikóban 3-om emeletes ággyal egy szobában. Most nem az egész héti táborozást akarom elmesélni hanem azt, hogy egy nap este mi történt velem és a lányokkal. A 3. napon este már mindenki félálomba volt. Kint volt az ajtó előtt egy kuka, éppen lefekvés előtt dobott az egyik barátnőm oda egy szendvicset. Nem akarta hogy a szobában legyenek hangyák, ezért inkább kidobta, mert nem kellett senkinek. Nah vagy is mindenki nyugodott már. A szél fújdogált egy kicsit és hallottuk, hogy zörgette a másik ház ablakát. Én már akkor éreztem, hogy ma este nem olyan este lesz, mint a többi. Izzadtam rémképeket láttam vagy is rosszul voltam. Hirtelen elállt a szél és csendesség lett. Ebben a pillanatban éreztem teljesen biztonságban és ahogy a hideg testem hirtelen puha meleggé vált. Akkor egyszer egy kis zörgést hallottam. Fölültem és miután láttam, hogy nem hallja senki akkor visszafeküdtem és csak annyit mondtam magamnak:
- Biztos csak képzelődök...

Tovább hallottam azt a motoszkálós zörgést. Az egyik szobatársam megszólalt:
- Mi ez??
Akkor mondtam:
- Én is hallom, de szerintem megint az á-s fiúk ijesztgetnek mert tudod ez a mániájuk. - Erre elhallgatott ő is és én is. Mindketten tudtuk, hogy ez nem a fiuk, hanem valami más dolog, egészen más és még nem is kapcsolódik a fiúkhoz. Akik az ablaknál aludtak azok hallották a beszélgetést, kinéztek az ablakon és egy háromlábú rókát láttak és mindketten:
- EZ EGY RÓKA!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Akkor nagyon megijedtem, de tudtam hogy nem bánt, de féltünk kimenni, mert lehet hogy veszett. Mindenki óriási sikítással ébredt fel. Sikítottunk vagy 2 percig, valaki akkor már sírt is az ijedelemtől. Nem tagadom én is sírtam. Mindenki sírt. A szobatársam gyorsan hívta a tanárt. nem vette fel a telefont, ekkor én már lent voltam az emeletes ágyról, mivel fent aludtam. Én kiabáltam:
- Hívd már a fiúkat hívd már!!!
Erre ordított a szobatársam az egyik fiúnak. Nah erre az ordításra kijött a fél üdülő ház. A két tanár jött. Azok csak nevettek, én meg melléfeküdtem egy szobatársamhoz. Lent aludtunk. Féltem. Én aludtam kívül. Mindig az a kép volt bennem, hogy egy rókafej felbukkan az ágy szélén. Mindenki abbahagyta a sírást, csend lett és ez a csend engem megnyugtatott, biztonságban éreztem magam és elaludtam.
Jót aludtam és azóta nem félek a rókáktól...