Rózsaablak 2

- Pont, mint a másik – nézett Moretti a lány arcába – Alig azonosítottuk az előző lányt, itt a másik! Mindig egy templom romjai mellett! És mindegyiket teliholdkór! London környékén, még hány ilyen romos templom van?
- Én utána néztem, Főnök, még öt.
- Akkor minden héten meg fog ölni valakit öt héten keresztül?
Döbbent csend állt be közéjük. A lányt letakarták, aztán átemelték a pléhkoporsóba. Alatta egy szakadt nyaklánc hevert. Elvis Morgan felvette, majd megszólalt:
- Legalább itt maradt nyom. Nagy valószínűséggel Annenak hívták – azzal odanyújtotta Morettinek a nyakláncot, melynek medáljába az Anne név volt belevésve.
- Még csak tegnap tűnt el, nem lesz benne az eltűntek listájában, csak délután. Elvis, kérlek, intézkedj, hogy az összes bejelentés azonnal fusson be az én számítógépemre.
Morgan elsietett. Moretti is már csak arra várt, hogy megtalálják a kettest a lány táskájával együtt. Besétált a romok közé, és ekkor vette észre az itteni rózsaablakot. Az előző romnál egyből rá lehetett látni, de ez az ablak most egy másik falon díszelgett, alatta pedig ott hevert a földön a táska. A felügyelő odalépett, és felvette. Ez pici volt, és kapoccsal nyílt. Benne ott lapult a négyrétre hajtogatott papírlap, rajta a kettessel.

Vágyakozás a számítógép előtt ült. Az anyja még nem jött haza a munkahelyéről. Sokat dolgoztak a szülei, de nem volt oka panaszra. Mindig szakítottak rá időt. Hazudott a múltkor Apátnak. Nem tiltották őt senkitől, egyszerűen csak félénk volt. De, azóta is élvezte a Rózsaablak oldalait. Láthatta a versekből, hogy nem csak ő küzd ezzel a problémával, hanem rengeteg fiatal. A szexuális beállítottságú anyagok, pedig hozzásegítették az első orgazmusához. Apát pedig segítőkész volt mindenben.
Most is megnyitotta az oldalt, és a jelszavával belépett a belső szférába, aztán a saját fórumába, melyben csak Apáttal lehetett beszélgetni.

Vágyódás: Szerbusz Apát.
Apát: Szia! Korán keresel ma.
Vágyódás: Az anyukám még nincs itthon.
Apát: Az jó, legalább meg tudunk egy-két dolgot beszélni.
Vágyódás: Igen. Szeretnék kérdezni tőled valamit.
Apát: Mond csak kedves.
Vágyódás: Miért vannak itt főleg lányok?
Apát: Két okból. Mert több a no az Egyesült Királyságban, meg mert ti talán bátrabbak vagytok. Én is kérdeznék. Megcsináltad a gyakorlatot?
Vágyódás: Igen.
Apát: Eredményes volt?
Vágyódás: Apát, ugye Te is ezt fogod tenni velem?
Apát: Ennél sokkal jobb dolgot.

- Halló, itt Cliff Moretti, a Gyilkossági Csoport vezetője. Szeretnék ma estére fokozott készültséget a 19-es, a 27-es, a 34-es, a 64-es és a 102-es posztokra, valamint egy-egy járőrt az ebben a körzetekben található templomromokhoz.
- Igen, már szóltak egy héttel ezelőtt. A kollegákat sötétedés előtt odaküldjük – szólt egy kellemes női hang a közlekedésiektől a telefonba.
- Köszönöm – mondta a felügyelő azzal letette a telefont, aztán ismét elgondolkodott az ügyön, mint annyiszor ez alatt a két hónap alatt.
A második lányt nagyon hamar azonosították. Sokat segített a lánc. Alaposan átkutatták az o szobáját is, ugyan úgy, mint az első lányét, de nem találtak semmi közöset, kivéve azt, hogy pár azonos weblap volt felvéve a kedvenceik közé.

Egyre figyeltek fel. A Rózsaablak nevűre, de a lapra fellépve nem találtak mást, csak egy pár erotikával túlfűtött verset, meg egy fórumot, ahol az Apát nevű emberrel lehetett elbeszélgetni. Moretti tájékoztatta, hogy miért járnak a lapon. Apát kérte őket, hogy ne ijesszék meg a tagokat, inkább írjanak egy e-mailt a címére, ami a lap alján található. Hamarosan megkapták a férfi telefonszámát, és berendelték a kapitányságra.
Apát a negyvenes éveinek elején járó, kissé nőies férfi volt. Dan Burnsnak hívták. Készségesen válaszolt mindenre. Állítása szerint egyik lányt sem ismerte. Lehet, hogy jártak a lapján, de a fórumokba járó emberek nem igen használják a saját nevüket. Ugyan egy Anne nevű lány jár hozzá, de nem hiszi, hogy azonos lenne a halott lánnyal. Aztán megmutatta a lapot, ahol szexuális tanácsadással foglalkozik fiatalok részére. A magán szobákat még reggel levette a lapról, előtte felhívta a tagok figyelmét, hogy a lap egész tartalma elköltözött más címre.

Morettinek nem tetszett benne valami. Elnézést kért, és kiment a külső szobába.
- Nézzétek már meg, hogy nincs-e priusza Dan Burnsnak. Nekem nagyon gyanús, túl szolgálatkész, de érzem, hogy átver.
- Olyan, mint egy transzvesztita – fordul felé az egyik számítógépes.
- Nem, nem olyan, azok férfiak, akik nőnek öltöznek, de ez férfi. Csak jó sok női hormon lehet benne. Nem is ez zavar, hanem az, hogy látom a szemében a hamisságot.
- Nincs priusza – szólalt meg a másik kollega. Moretti vállat vont, és visszament az irodájába.

Apátot zavarta a férfi. Azonnal kiszúrta, ahogy kijött a kapitányságról. Túl magas volt, hosszú karjait idétlenül lóbálta, és egyáltalán nem vigyázott arra, hogy ne lássa meg. Akár- mikor lerázhatta volna, de nem akarta. Jó fiúnak akart látszani, így hát beült a kocsijába, és elindult hazafelé. Látta, ahogy a nyakigláb mellé áll egy fekete kocsi, és az bevágódik a sofőr mellé. „Á, szóval többen vagytok”- mosolyodott el Apát. Lassan haladtak London déli negyedeiben. Egy szupermarketnál megállt Apát bevásárolni. Itt majdnem szem elől vesztették, mert Nyakigláb eltévedt a parkoló kocsik sorai között, így majdnem nem látták, hogy Apát merre fordult. Végül aztán megálltak egy három emeletes épület előtt. Mikor a megfigyelt személy után bezárult a kapu, a két férfi közelebb hajtott a kapuhoz, majd letáboroztak.
Apát letette a kezében lévő csomagot a konyhában, és bement a nappalijába. Nem gyújtott villanyt, hanem óvatosan elhúzta a sötétítő függöny egyik szárnyát és kilesett az ablakon. Mosolyogva vette tudomásul, hogy az őt követő kocsi ott parkol a ház előtt.

- El akarnak ijeszteni – mosolyodott el, aztán kegyetlen fény gyúlt a szemében. Odalépett a számítógépes asztalához, kihúzta az egyik fiókját, és kivett belőle egy hosszú pengéjű kést. Már majdnem tőrnek is bevált, de csak az egyik fele volt kiélesítve. Bekapcsolta a gépet, és kezében a késsel eléült. Türelmetlenül dobolt a kés hegyével az asztalon, mire betöltött a gép. Aztán begépelte az új címet a keresőbe és belépett az új Rózsaablak lapra. Végigböngészte a lányok képeit, majd megállt egy tizenöt éves lány képénél. Begépelt egy jelszót, mire kijöttek a lány adatai:
Neve: Lisa Peepels
Niké: Peeli
Kora: 15
Miért jár ide: A szülei csak az öccsét imádják, ettől visszahúzódó, irtózik a fiúktól, leszbikus hajlamú.
Szülők elfoglaltságai:
Kedd: A nő szüleihez mennek (Peeli rosszullétet színlelve otthon szokott maradni néha)
Csütörtök: A szülők moziba mennek, Peeli vigyáz az öccsére.
Apát az asztalon lévő naptár után nyúlt, és fellapozta a következő telihold emblémát. Csütörtökre esett.

Morettit aggasztotta az eredmény. Egész héten követték Dan Burnst, de hiába. A fickó élte a mindennapi életét. Egy számítástechnikai cégnél volt üzletkötő. A főnökei dicsérték a munkáját, arra kérdésükre pedig, hogy mit szólnak a férfi kinézetéhez, csak annyit válaszoltak, hogy nem érdekli őket, hogy az alkalmazottjaik, melegek-e, vagy nem. Ők már egy felvilágosult cég.
A szomszédjai alig ismerték. De aki nyilatkozott, az mind azt mondta, hogy csendes, udvarias fiatalember. Látogatói nemigen vannak.
Bepoloskázták a lakását, de hiába. A férfi csak az anyjával, és a nővérével beszélgetett telefonon, teljesen sablonos dolgokról.
A két „ügyetlen” követőt, hamarosan felváltotta több ügyes. Semmi. Végül a főkapitány rászólt a csoportra, hogy vegyenek vissza a költségekből, így leállították a megfigyelést.

Moretti dühös volt. Érezte, kopó szimata megmondta neki, hogy Dan Burns a gyilkos, csak bizonyítani nem tudta. Lenyomoztatta hát az eddigi életét.
1963. szeptember elsején született Liverpoolban.
Apja halász volt, és egy nagy viharban a vízbe fulladt 1972-ben. Innentől kezdve a család helyzete nehéz lett.
Iskoláit dicsérettel végezte.
Nővére férjhezmenetele után, a családnak könnyebb lett, így Dan egyetemre mehetett.
A legjobb tíz között végzett, és utána azonnal ahhoz a céghez jelentkezett munkára, ahol most is dolgozik.
1988 óta él Londonban.
Gyakran megfordul az Egészséges Nemi Élet Tanácsadóban.
Morettit ismét elöntötte a düh. Este ismét telihold volt, és nem követhette a férfit. Egyáltalán annak örülhetett, hogy a nagyfőnök a járőrök felállítatását engedélyezte.
- Micsoda fafej! – gondolta – Én is ilyen leszek, ha feljebb kerülök?

Apát: Ma is mennek moziba a szüleid?
Peeli: Persze, a hülye öcsém meg társasozni akar.
Apát: Fektessed le, én sokkal jobbat ajánlok neked.
Peeli: Nem hagyhatom itthon.
Apát az íróasztalba vágta a kést dühében.
Apát: Ugyan, ha alszik, mi történhetne. Találtam neked egy csodaszép lányt. Végre megtörténhetne, amire annyira vágysz. Mire vége a mozinak, már otthon is lehetsz.
Rövid szünet, aztán megjelent az a szöveg, amire Apát várt:
Peeli: Hová menjek?
Apát: Az éjszaki temetőt ismered?
Peeli: Igen. Tíz percre lakom tőle.
Apát: Nagyszerű. Van a temetőben egy régi templomrom. Ott várlak.
Peeli: Ez elég félelmetes!
Apát: Ne félj semmit, csak a lány ott dolgozik. Régész. Hátulról gyere. A kiskapu mellett van a kerítésen egy lyuk, ott szokott közlekedni.
Peeli: Ott leszek.


Moretti beült a kocsijába, és saját maga állt a férfi lakása elé. Bekapcsolta a lehallgató készüléket, és fülelni kezdett. A villany égett a nappaliban, és neszek hallatszottak ki a fülhallgatón keresztül.
„Gépel, most iszik valamit, átment a szobán, talán most elindul, nem, visszaült, és megint gépel”- mondta magában a felügyelő a kiszűrődő zajok alapján. Közben a rádióját is figyelte. A posztok sorban bejelentkeztek a romos kápolnák, templomok környékéről.
A fülhallgatóban most csend lett. „Mi van? Lefeküdt aludni? De hát még csak hét óra!” Most meghallotta a tusoló hangját. Apát hamisan énekelt a zuhany alatt. „Hát, nem egy pacsirta, de végre készülődik már!” De, csalódnia kellett. Ismét a klaviatúra által keltett zajt hallotta meg. Aztán a hűtő ajtaja csapódott, és a lehallgatott pont a mikrofon elé tett valamit, valószínűleg egy tál ételt, ez kissé lefogta az alapzajokat, viszont, amikor az evőeszközt visszatették bele, az nagyot csörömpölt. Apát hatalmasat böfögött, aztán végre kivitte a szennyes edényt.

Nyolc körül hirtelen kialudtak a fények a környéken. Általános áramszünet volt. Moretti döbbenten hallgatta a semmit a fülhallgatóból. Rájött, hogy rettenetesen átverték. Kivágta a kocsi ajtaját, és rohant fel a megfigyelt lakásba. A sötét, ismeretlen lépcsőházban kétszer is felbukott, mire a másodikra ért. A lakásban talált másodkulcs alapján készített kulccsal bement. Sejtelme beigazolódott. A villany ekkor jött vissza. A lakás üres volt. A nappali közepére, a kisasztalra egy magnó volt állítva. Zsinórja egy hosszabbítóba volt dugva, és a lakásban felvett zajok hallatszottak belőle.
Dan Burns tehát órák óta nem volt otthon.

A hold rásütött a sírokra. Ezüstfénye félelmetessé tette a csendet. Valahol egy kuvik szólt. A lány teste ernyedten feküdt a földön. A sárgás agyag mohón nyelte a vért. Apát most megfogta a lány két lábát, és maga felé fordította az élettelen testet. A kést letette maga mellé, aztán leszaggatta a lányról a ruháját. Fogta az éles kést, és a nyaktól a szeméremdombig egy egyenes vonalat húzott. A kés véres éle pirosas nyomot hagyott. Helyenként a bort is megsértette, és onnan még vékony piros vércsík indult el. Aztán a két mell alatt húzta meg a kereszt vízszintes vonalát.
- Az Istennek ajánlom első véred – mormolta, majd csuklyája alól előhúzott egy felcsatolható műpéniszt. Felcsatolta. Letépte áldozatáról a tenyérnyi bugyit, és megerőszakolta.
- Ez kell neked, mi? Ez! … Én ezt soha sem érezhetem…De, már Te sem!
Belevágta a kést a lány széttárt lábai közé a földbe.
- Most neked is van péniszed!
Azzal lecsatolta a hevedert magáról, és egy nejlonzacskóba dobta a lány szűzhártyájától véres műpéniszt, majd a kabátot is levette, szépen összehajtogatta és azt is a szatyorba rakta. A zsebéből elővett egy papírlapot, megkereste a lány táskáját, a tartalmát szintén a zacskóba szórta és belerakta a papírlapot.
- Na, Moretti felügyelő, túljártam az eszeden! – suttogta, és a táskát feldobta a rom keleti oldalán lévő rózsaablakba.