Történetek

Végül összesen jó húsz ember ment át a Klingon hajó fedélzetére. Szemmel láthatóan egyikük sem járt még ilyen hajón. Erre persze Konmel tábornok is számított, így az érkezőket négy tiszt várta, akik aztán két elé osztották az embereket. Turistákra és dolgozókra. Így végül is két-két tiszt kísérte a csapatokat. Később aztán Konmel tábornok… talán éppen a bizalom erősítése képen visszahívta a kísérő tiszteket. Persze meghagyta a vendégeknek, hogy csak a kijelölt területekre léphetnek......

Valóban nem volt nagy a probléma. A krionok földön kívüliek voltak, egyike a kevés értelmes fajnak, akikkel összefutottunk, de rossz szándékúak. Az emberiség fejlettebb technológiája, és jóval nagyobb szaporulata mindig is kordában tartotta őket – de egyedileg időről-időre elkövettek bűncselekményeket. A hajójuk is jóval alulmaradt a csapat első osztályú kutatóhajójánál, mindössze annyit kellett tennie a pilótának, hogy emeli a sebességet...

A hangulat tökéletes volt egy szuper nyaraláshoz. Szikrázó napsütés, egyenletesen hullámzó víz, vidám emberek, ezen belül klassz srácok. Letettük a gyékényeket. Mielőtt becsobbantunk volna a hűsítő habokba, egy kicsit süttettük magunkat a napon. Nagyon jó érzés volt. Közben kémleltük a már említett klassz srácokat. Kata észrevett egy magas, tökéletes alkatú, szőkésbarna hajú, zöldszemű férfit...

- Ugyan, ugyan tábornok! Ön túlságosan is elhamarkodott. Elfelejtette azt az apró tényt, hogy mind a romulán mind a klingon hajók el vannak látva álcázó pajzsokkal. A hajónk álcázópajzsa egy véletlen meghibásodás miatt már jóval előtte aktivizálódott. És mivel a vezérlőrendszere tönkrement a legénység nem tudta lekapcsolni azt.
- Véletlenül mi! – jegyezte meg Ke’Bokk parancsnok inkább csak magának, mint sem a jelen lévőknek...

Laura ellökte magától a fiút és a bárpulthoz lépett. Rendelt egy sört és amíg várt körülnézett. A helyiség tipikus éjszakai diszkó hangulatát idézte. Villódzó fények. Tág táncterek meg minden. Pár perc múlva megjött a söre. Laura félig kiitta az üveget és megrázta a fejét. Kissé a fejébe szállt az ital, de utána ismét beleivott. Még egy-két üveg sört ivott és már ettől igazán becsípett. Kicsit szédült, de jól érezte magát. Hirtelen kicsit megbillent a széke. A háta mögé nézett és két fiút...

Én már akkor éreztem, hogy ma este nem olyan este lesz, mint a többi. Izzadtam rémképeket láttam vagy is rosszul voltam. Hirtelen elállt a szél és csendesség lett. Ebben a pillanatban éreztem teljesen biztonságban és ahogy a hideg testem hirtelen puha meleggé vált. Akkor egyszer egy kis zörgést hallottam. Fölültem és miután láttam, hogy nem hallja senki akkor visszafeküdtem és csak annyit mondtam magamnak:
- Biztos csak képzelődök...

Arra tértem magamhoz, hogy rengetegen taposnak rajtam. Kinyitottam a szemem, és láttam, rengeteg ember hajol fölém, és néz valamit mellettem. Odafordultam, és… felüvöltöttem. Én feküdtem ott. Véresen, a hasamnál két szúrás éktelenkedett – még most is szivárgott belőle a vér. Arcom falfehér volt, szemem csukva. Most a gondolkodó magamra néztem, és újra felsikoltottam. Az is én voltam, csak éppen áttetsző volt a testem, és olyan opálos színű...

Nyolc körül hirtelen kialudtak a fények a környéken. Általános áramszünet volt. Moretti döbbenten hallgatta a semmit a fülhallgatóból. Rájött, hogy rettenetesen átverték. Kivágta a kocsi ajtaját, és rohant fel a megfigyelt lakásba. A sötét, ismeretlen lépcsőházban kétszer is felbukott, mire a másodikra ért. A lakásban talált másodkulcs alapján készített kulccsal bement. Sejtelme beigazolódott...

A két fiatal szerelmes egymásba gabalyodva ült a fa alatt, s nem törődtek a külvilággal.
Éppen ezért azt sem vehették észre, hogy ott guggolok a szemközti bokor indái közt, s némán figyelem őket. Jobb kezemmel félre hajtottam egy arcom elé lógó gallyat, míg a ballal egy baltát szorongattam.
Csak a megfelelő alkalomra vártam, hogy cselekedhessek. Mindkettejüket jól ismertem, a legjobb barátaim voltak...

Ekkor, mint a villám, úgy bukkant fel néhány halvány, elmosódott kép. Egy teherautó, benne egy alvó sofőr. Ez minden, ami még eszembe jutott. Abban már nem voltam biztos, hogy utazott-e valaki velem... Újabb kép lebegett előttem. Egy lány, aki erősen kapaszkodik a kocsi kallantyújába és segítségért kiabál. Azt tudom, hogy ő mögöttem ült. Ha ő mögöttem ült és én az anyósülésen ültem, akkor valaki más vezette a volánt. De ki? Nem emlékszem...