Valaki Valakije???!!!

Amit most leírok, épp zajlik, nincs még vége. Nem tudom lesz e valaha, egy biztos Happy End nem lehet.
Az egész kb. egy éve történt, 2003 nyár elején, talán májusban. Egy csevegő oldalon voltam, a nevemet nem írom le, mert még ma is sokat vagyok fenn esténként.

Akkor este bejött hozzám egy srác, aki nagyon tartózkodó, de ugyanakkor kedves és aranyos is volt. Magáról nem szeretett beszélni. Másnap újra beszéltünk. Ez eddig nem is volt különleges. 3-4 heten át, szinte minden éjszakát együtt töltöttünk, a fiú még mindig igencsak tartózkodó volt, de éreztem akar tőlem valamit. Nekem volt ugyan barátom, aki már nagyon feszegette az összeköltözést, de én csak húztam halasztottam. Nem titkoltam soha, hogy ez a helyzet nálunk. Aztán egyszer nem tudom miért, de az az ötletem támadt, hogy hallani akarom. Megadtam a telefonszámom és vártam, hogy hívjon, jelentkezzen. Nem tette. A munkahelyéről írt naponta sms-t a netről, így én nem tudhattam meg a telefonszámát, viszont napközben is kommunikálhattunk.
Aztán elmentünk nyaralni a párommal... Erdélybe voltunk. Ott is folyamatosan körülötte forgott az agyam. Mikor volt térerő írtam neki a netre, hogy épp merre járunk, mikor meglátogattam a barátnőmet a munkahelyén, akkor írtam neki mailt. Hazajöttünk és újra együtt töltöttük az éjszakákat. Aztán egyik szombaton hajnali háromkor megcsörrent a telefon. A barátom épp nálam aludt, nem hallotta, mert némítva volt. Csak egyet csörrent és elhallgatott. Tudtam, éreztem hogy Ő volt az! Vártam másnap, hátha újra megteszi, megcsörrentettem, de nem hívott vissza.

Aztán nagy nehezére kierőszakoltam:-) Női praktikával-csellel kiokoskodtam. Mikor felhívott épp mosogattam. Csak álltam telefonnal a kezemben és nem tudtunk egymásnak semmit se mondani.
Másnap újra hívott, sűrűsödtek a telefonok. Volt, hogy éjszakákat átbeszéltünk, mikor mindkettőnk kártyájáról lefogyott a pénz, az éjszaka közepén elment telefonkártyát venni. Éreztem egyre fontosabb számomra és reméltem ez viszont is igaz.
Aztán 6 héttel a nyaralás után megtudtam, hogy kisbabát várok. Padlót fogtam. Ő volt az első, akit felhívtam. Hirtelen szólni sem tudott a meglepetéstől, de megértő és kedves maradt. Úgy éreztem most vége lesz a dolognak, elvesztem őt. Igen, szakítani akart, hogy boldog lehessek és szerinte még biztos rendbe tudom hozni a barátommal a kapcsolatunkat. Ha jól emlékszem három napig bírtuk telefon nélkül. Ekkor még nem találkoztunk. Nőtt a pocakom, összeköltöztünk a barátommal az Internetet is átköttettem az új lakásba, hisz ha állandóan mellettem alszik a barátom, nem tudunk beszélni éjszaka. Így maradt a chat. Szinte még mindig minden éjszakát együtt töltöttünk.

Aztán egyszer csak történt valami, hazajött egy ismerőse Amerikából és hozzá költözött. Elöntötte az agyamat a féltékenység. Bár a lány tudott rólam és ellenezte a mi kapcsolatunkat és ragaszkodásunkat, mégis szexuálist viszonyt folytatott a kedvesemmel. Emiatt sok vitánk volt, de meg kellett értenem, hisz nem szerzetes és én sajnos messze voltam, ráadásul egy másik férfitól vártam gyereket. Úgy éreztem, bármit megtennék érte, feladnám az itteni életem és hozzáköltöznék, ha kérné. Nem kérte, pedig szerette volna. Nem értettem...
Abba akarta hagyni többször is a kapcsolatot, de nem tudtuk megtenni. Együtt keltünk, együtt feküdtünk. Úgy éreztem, hozzátartozom. Ő az, akit mindig is kerestem.
Kértem, könyörögtem neki, hogy találkozzunk, had lássam, érezzem a csókját, vagy csak fogja meg a kezem. De nem, hajthatatlan maradt és én nem értettem miért. Azt mondta kíván, még pocakosan is, de nem jött. Aztán eltelt a 9 hónap....
A kórházban is folyamatosan tartottuk a kapcsolatot, megadtam a barátnőmnek a telefonszámát, hogy tudjon neki szólni, ha megindul a szülés. Mint később kiderült, hívta többször is.

Aztán szülés után két nappal felhívott és megkérdezte, hogy ki tudok e menni az udvarra, oda, ahol a szökőkút van. Mondtam persze, de nem értem miért mennék. Kimentem. A kerítésen kívül ott volt, az autóban ült. Aztán sétáltunk a parkban és mint az első telefonos beszélgetéskor, most se tudtunk egymásnak mondani semmit. Én nagyon zavart voltam. Tetszett, de nem tudtam, vajon én tetszem e neki. Leültünk egy padra és csak zavartan néztünk magunk elé és mosolyogtunk. Aztán telefont kaptam, hogy látogatóim érkeztek, Ő mondta, megvárja míg elmennek.
Utána visszajött és megnézte a kisfiamat. A szobám előtt beszélgettünk, már jóval túllépve a látogatási időt.
Mennie kellett, letelt a látogatási idő is és több mint 200km-re volt az otthonától, másnap pedig munka.
Mielőtt elment megcsókolt és alig hallhatóan azt mondta szeret.
Éjjel még írt pár sms-t, de sajnos nem tudtam akkor rájuk válaszolni. Kétségek közt aludt el... Másnap reggel 5-kor hívtam és megnyugtattam, én is szeretem.
Találkozás után minden maradt a régiben, naponta több sms, beszélgetés.

Az első találkozás után egy hónapra újból találkoztunk egy hozzám közeli nagyvárosban. Elmentünk ebédelni és sokat csókolóztunk, nem tudtunk betelni egymással.
Éreztem, hogy valami nem stimmel vele, de nem tudtam mi.
Aztán a babával és a barátnőimmel elmentünk pár napra nyaralni. Kértem jöjjön ő is, egyedül leszek. Először nem akart, aztán mégiscsak lejött, 4 órát tölthettünk volna eredetileg együtt, mert dolgoznia kellett volna. Úgy döntöttem, nem érdekel, de bármi áron ott tartom, maradjon velem. Szeretkezést kezdeményeztem, aminek az lett az eredménye, hogy a kezével és a szájával elégített ki és lekéste a buszt:-)
Ideges lett, gyanús volt valami, sejtettem valamit, de ekkor még nem tudtam biztosra.
A barátnőim is egyre mondogatták, hogy valami nem stimmel vele, nagyon feminimnek tartották. A nyaralóhelyen fürdőfesztivált tartottak, koncertekkel. A barátnőim és egy barátom oda készülődtek, minket a nyaralóban hagyva. Elláttam a kisfiam, majd ő elaludt.

Csók, csókot követet és az ágyon találtuk magunkat. Nem engedte, hogy hozzáérjek, lefogta a kezem, ő akart irányítani. Aztán mikor már olyan szintre ért az izgalmunk, hogy elfeledkezett a kezemről az vándorolni kezdett a testén. Csípőjén, gömbölyű mellén, élveztem. MELLÉN??? Igen, sejtettem, de nem voltam benne biztos, most bizonyosságot szereztem róla. Mikor kimondtam, hogy. Te nő vagy, elszégyellte magát és elfordult. Azt hitte balhét csinálok. Nem csináltam balhét, csak magyarázatot követeltem. Elmondta, hogy az egész csak poénnak indult, aztán mire feleszmélt már nem tudott megálljt parancsolni magának. Eközben megérkeztek a barátaim és kértek menjek ki. Nem értettem miért, de kimentem. Mivel nekik nagyon gyanús volt a "srác" megnézték az igazolványát, amiből egy lány mosolygott vissza rájuk.
Nem tudták hogy mondják el nekem, de mintha megéreztem volna, csak annyit mondtam nekik: tudom.
Kiakadtak. Joggal. Ha elmondtam volna nekik a sejtésem és ők nem egy férfit vártak volna, minden más lett volna. Nagyon féltettek.
Visszamentem a szobába, de addigra ő már elaludt. Felébresztettem és szeretkeztünk. Én! Lánnyal! Nagyon jó és fantasztikus volt, olyan, mint amilyen férfival még soha. Másnap reggel nem mentünk reggelizni, nem volt képünk kimenni a szobából, nem tudtam mit szólnak majd hozzá a barátaim. Össze voltam zavarodva, vagyok is még. Miután kidugtuk az orrunkat, fejmosást kaptunk, joggal. Megbeszéltük a végén a dolgot, megkönnyebbültem. Tudtam hogy ők, még mindig ugyanúgy szeretnek és csak az fontos nekik, hogy boldog vagyok-legyek. Féltettek, féltenek ma is.

Aztán kikísértem a buszhoz, felült és hazament. Tudta, hogy zavart vagyok, nem értem magam, csalódott és becsapott voltam, de tudtam, hogy szeret és én is szeretem. Ez négy nappal ezelőtt vasárnap történt.
Kérte gondolkodjak a dologról, tegyek neki fel kérdéseket, ha valami nem tiszta, válaszol rá őszintén.
Beszéltünk telefonon, megbeszéltük a dolgot. Kértem jöjjön le, látni akarom. Tegnap (szerdán) lejött. A dolgok úgy hozták, hogy nem ment vissza a vonattal amivel szeretett volna, ezért nálunk aludt. Hazahoztam, a barátomnak úgy mutattam be, mint egy régi osztálytársamat, délután kijöttek a barátnőim, beszélgettünk. Miután letettem a kisfiamat aludni, elmentünk sétálni.
A parkban egy padon megint olyan érzésben volt részem, ami leírhatatlan. Nem a szex volt az, hanem ahogy hozzám ért, puhán, lágyan, szerelemmel. Úgy éreztem, igen, ő az, ő az akit kerestem mindig is. Egy körül értünk haza, sokat beszélgettünk és élveztük egymás társaságát. Éjjel szinte semmit sem aludtunk, és 4-kor kellni kellett, 5-kor ment vissza a vonattal. Én vittem be a pályaudvarra szomorú, mégis boldog szívvel.

Jelenleg ott tartok, hogy még nem tudom mit akarok, mi lesz, mi lehet. Nem tudom vállalni tudom-e, hogy más vagyok, hogy nőt szeretek. Ő vállalta, volt már egy hosszú kapcsolata. Egyet tudok, szeretem és nem akarom elveszíteni.
Nem tudom mi lesz a vége, egy biztos: olyat kaptam tőle-annyi szeretetet, mint még soha senkitől.
Nem lehet Happy End a vége, mert ha együtt leszünk, akkor a fiamnak lesznek gondjai, ha nem, akkor én nem leszek boldog.
Hát ennyi, ez az én történetem.