Rózsaablak 4

- Miért volt itt csak egy ember?
- Nem tudom, Főnök.
- Hát nézz utána! Két ember halt meg emiatt! – Moretti iszonyatosan dühös, és elkeseredett volt. A rendőr holtteste a kápolnában, a lányé előtte. Fáradt volt, sírni szeretett volna.
A lány táskája a rendőr kezébe volt téve. Benne a nyomtatott négyessel. Moretti maga is látta, hogy ugyan azon a nyomtatón volt kinyomtatva, mint a többi, tehát legyártotta előre.
„Megint semmi megfogható nyom. Megint négy hét félelem, hogy egy fiatal lány se haljon meg. Ez alatt a négy hónap alatt negyven évet öregedtem.”
Elvis Morgan sápadtan jött fel az úton.
- Neked meg mi bajod van? – kérdezte Moretti.
- Dühös leszel.
- Ennél jobban?
- A közlekedésieknél azt mondta a diszpécser a halott rendőrnek, hogy nem baj, hogy lebetegedett a kollegája, elég ide ő is.
Moretti ránézett a halott rendőrre.
- Elvis, szólj be a központba, terjesszék fel ezt az embert magas fokú kitűntetésre, és legalább két ranggal emeljék feljebb.
- Cliff, menj haza. Szerintem két napig be se gyere. Nagyon kiborultál, és a jövő héttől szükség lesz az eszedre, hogy ezt az őrültet végre leszereljük.

Apát nehezen ébredt. A kocsijában aludt egész éjjel, és teljesen elgémberedett. London keleti kertvárosában volt, és egy erdőszéli házzal parkolt szemben.
A szemközti ház lakói verték fel. Éppen a családi kocsiba pakolásztak.
Apátba egyből visszaköltözött az élet. Pillanatra elgondolkozott, majd kiszállt a kocsiból.
- Hát maga? – fordult felé a férfi.
- Eltévedtem tegnap este, és a kocsiban aludtam – mosolygott Apát. – Jöjjön, hagy segítsek.
Azzal ügyes praktikussággal átrendezett pár csomagot, és így már befért a táska.
- Melyik motelt kereste? A Három Lót? – Apát egyből tudta, hogy ez beugratós kérdés. Elővigyázatosságból még előző nap megnézte a környékbeli motelek listáját, ilyen nem volt köztük.
- Nem, hanem a Bob Herceg fogadót.
- Na, akkor nem volt elég kitartó - nevetett a férfi – még két sarkot kellett volna lejjebb mennie.
Apát dühöt színlelve csapott a saját tenyerébe.
A férfi végigmérte Apátot, aztán mosolyogva mondta neki:
- Köszönöm a segítséget. Nem lenne kedve megmosakodni, és inget váltani? Olyan bután veszi ki az magát, ha az ember egy fogadóba gyűrötten megy be.
- Köszönöm, de nem tartom fel magukat?
- Á, nem. Nem sietünk annyira.
- Akkor elfogadom az ajánlatot – Apát a kocsijához ment, és kivett a bőröndjéből egy tiszta inget, és a tisztálkodószeres táskáját, majd elindult a férfi után.
- Ez itt a feleségem, Julie Hendelson – mutatta be Apátot a feleségének Bobby – és ő pedig…még nem is tudom a nevét?!
- Jaj, ne haragudjanak, a nevem Anthony Pendleton – hazudta szemrebbenés nélkül Apát.
- Szegény, képzeld el – mondta Bobby az asszonynak – eltévedt az este, és a kocsiban aludt. Mondtam már Albertnek, hogy rossz helyre tette ki a neonját.

Apát csak ácsorgott az előszobába, mintha a fürdőszoba használatra várna, és jó alaposan körülnézett. Pont rálátott a ház riasztó rendszerének szekrényére. Jól körüljártatta a szemét a nappaliban is, aztán szólalt csak meg újra:
- Elnézést, nem akarom feltartani önöket, biztosan nyaralni mennek.
- Bizony, öt hétre, a Bahamákra – lelkendezett az asszony- arra van a fürdőszoba. Apát bement a tágas, tiszta fürdőbe, és megeresztette a vizet a mosdónál. Aztán levette magáról a koszos inget. Közben felnyúlt, és kinyitotta az ablakot résnyire. Megmosdott, felvette az inget, aztán kiment. Ahogy gondolta, már a hátsó kijáratnál állt a házaspár.
- Köszönöm a lehetőséget, már alig érzem, hogy az éjszakát nem ágyban töltöttem.
- Ó, semmiség – kedveskedett az asszony, miközben a férfi gondosan bezárta a teraszajtót, majd bepötyögte a számot a riasztó billentyűzetén. Apát lázas igyekezettel memorizálta a hatjegyű számot. Már csak az aggasztotta, hogy a szekrénykét majd fel kell feszítenie, és erre is megszólalhat a riasztó, ám ez is megoldódott, mert a férfi felemelte a teraszon lévő virágcserepet, és aládugta a kulcsot. Apát kiesett a szerepéből, és megrökönyödve nézett a férfira.
- Muszáj ide dugnom. A nővérem fogja a virágokat locsolni, és elfelejtettem lemásoltatni neki a kulcsot. Remélem, betörő nem látta – kuncogott Bobby, és vele együtt Apát is.
Kimentek a kapu elé.

- Még egyszer köszönöm a jóindulatukat – nyújtotta a kezét Apát a férj felé – Nyaraljanak jól!
- Maga pedig pihenjen jót a „Bob Herceg”-ben – szorította meg a kezét Bobby.
- Nem, már nem megyek a fogadóba – közölte kedvesen Apát – megyek haza a családhoz. A tengerparton lakunk, Dover mellett.
- Az szép lehet – irigykedett a nő.
- Nézzenek be hozzánk, ha arra járnak. Nem lehet eltéveszteni. Északra Dover után az első leágazás. Pendletonék – mondta Apát, és beszállt a kocsijába.
- Köszönjük – mondta a házaspár egyszerre. Apát pedig begyújtotta a motort és elindult, hogy az első keresztutcán lekanyarodva megálljon. Látta még a tükörben, hogy Bobby is beül a volánhoz, és elindítja a kocsit, majd rákanyarodik a főútra vezető kijáróra.
Apát lefordult az első utcán. Meglátta, hogy odébb egy kis terecskébe torkollik az utca. Végül is úgy döntött, hogy oda megy. Egy mozi volt a tér közepén. Vett egy jegyet, és megnézte az előadást, aztán megkérdezte a jegykezelőt, hogy hol lehet itt ebédelni. A nő két vendéglőt is ajánlott. Az egyik a „Bob Herceg” volt, a másik a „Három Cimbora”. Apát a másodikba ment.

Moretti már tíz órája aludt. Borzalmas álmai voltak. Hullákon lépdelt át, vérben csúszkált. Meglátta Apátot, de hiába szaladt utána, nem tudta megfogni. Úszott a verejtékben, amikor a felesége megrázta a vállát. Nagyon távolról hallotta a hangját:
- Cliff…Cliff…Ébredj, rosszat álmodtál!
A felügyelő kinyitotta a szemét, és rámosolygott az asszonyra.
- Milyen szép vagy – mondta, és meggyötört lelkébe melegség költözött. A negyven éves asszony valóban nagyon szép volt még. Magas volt és karcsú. Szőke hajába még egy ősz hajszál sem vegyült. Kék szeme szelíd aggódással nézett a férjére.
- Gyere vacsorázni – mondta, és megsimogatta a férfi izzadt homlokát.
- Moretti bement a fürdőszobába, és megmosakodott derékig, aztán kimet az ebédlőbe. A lánya már az asztalnál ült, felesége épen a levest merte szét.
- Szia Bogárka – adott egy cuppanós puszit a lánya arcára.
- Szia Apa, hogyhogy itthon?
- Kivettem pár nap szabadságot. Hétfőn folytatom.
- És a nyomozás?
- Semmi nyom. A fiúk majd elintézik. Mi újság a suliban?
- Két jeles, meg egy közepes.
- Közepes!? Miből?
- Testnevelés. Fájt a hasam.
- Arra kaptál közepest, hogy fájt a hasad?
- Az új tanár egy napot sem enged egy hónapban. Ha valaki a menzesze első napján nem akar tornászni, kap egy közepest.

Moretti a feleségére nézett.
- Én már voltam bent – mondta csendesen az asszony – a tanár úr szerint ez gyengeség. Hajthatatlan.
- No, akkor csak kedden megyek dolgozni. Ezt el kell intézni. Nem ronthatja le ezzel a lányok jegyét.
- Köszönöm! – ugrott apja nyakába a tizenöt éves lány. Szőke haján csillogott a lámpa fénye. Nagyon hasonlított az anyjára. Apjától csak barna szemeit örökölte. Az asszony is leült, és nekiláttak a vacsorának. Eva, így hívták a lányt, egész vacsora alatt csacsogott. Jól érezték magukat, bár Moretti sűrűn elkomorodott. Ilyenkor a két másik pontosan tudta, hogy mire gondol.
Vacsora után hármasban elmosogattak, aztán Eva bement a szobájába, és bekapcsolta a számítógépét, majd a felment az Internetre, a kedvencekre kapcsolt, megkereste a Rózsaablakot, felment a honlapra, bement a magán topikba, és várta Apátot.

Apát átmászott a kerítésen. Tervének ez volt az egyetlen sarkalatos pontja, de szerencséje volt, és senki sem látta meg. Hátraosont a fal mellett, és a cserép alól elővette a kulcsot. Kinyitotta a szekrénykét, és kikapcsolta a riasztót, aztán megkereste a fürdőszoba ablakot, és beugrott rajta. Kicsit megütötte a vállát a mosdóba, de azért szerencsésen landolt. A zsebéből előhúzott egy zseblámpát, bekapcsolta, és bement a nappaliba, majd onnan egy folyosóra jutott. Innen nyílt a konyha és az ebédlő, meg ahogy számított rá, egy dolgozószoba, benne a számítógéppel. Zártra állította a rolettát, aztán leült a géphez, és bekapcsolta. Amíg a gép töltött, kiment a konyhába. Itt is elsötétített, majd kinyitotta a hűtőt. Ásványvíz és sör volt benne. Aztán a fagyasztószekrény következett. Tele volt fagyasztott ételekkel. Előre főzöttel, és hússal meg zöldséggel.
Kivett egy tál ételt. Elolvasta a címkét rajta: Rizses hús. Berakta a mikróba, és megmelegítette.
- Ha hazajönnek, hogy fognak csodálkozni, hogy nincs meg pár kajájuk – nevetett Apát, aztán keresett egy villát, és bement a dolgozószobába. Ráklikkelt a Rózsaablakra, bement Vágyódás topikjába, és beszélgetni kezdtek.

Egész nap kint voltak a szabadban. Az asszony megtöltött egy hatalmas kosarat sülttel, meg sonkásszendviccsel, a két felnőttnek vörösbor is akadt, Evának pedig üdítő. Ültek a jó meleg napon, és nézték, ahogy fent úsznak a felhők. Aztán összepakoltak mindent, betették a kocsi csomagtartójába, és egy nagyot sétáltak a közeli erdőben.
- Milyen szépen süt a Nap. Nem esszük itt meg a vacsorát? – kérdezte az asszony.
- De – lépett a kocsihoz Moretti, és kinyitotta a csomagtartót. Ismét előkerült a pléd, és hamarosan ismét a kosár maradék finomságait majszolták.
- Apa – kérdezte Eva – milyen ez a gyilkos, akit üldözöl?
- Borzalmas. Beteg, eltorzult egyéniség.
Az asszony meglökte Eva lábát, de Moretti halkan rászólt:
- Hagyd, Kedves, úgy is beszélni akartam már erről. Ez az ember, egy nagyon beteg ember. Nem lehet tudni, hogy nő, vagy férfi. Olyan korú lányokat gyilkol, mint te.
A kis társaság elhallgatott. A szomorúság közéjük telepedett, és épp el akarta rontani az egész napot, de aztán Eva ismét megszólalt.
- Hogyan találja meg ezeket a lányokat?
- Egy internetes portálon keresztül.
- Mi a neve?
- Tudod, mindig olyan templomromok előtt öli meg az áldozatait, ahol rózsaablak is található. A lap neve pedig Rózsaablak.
A lány felkapta a fejét. „Tehát jól sejtettem. Apát a gyilkos” gondolta.
- Ismered talán ezt az oldalt?
- Nem – hazudta Eva.

Apát nagyot nyújtózkodott a nyaraló házaspár házában. A vendégszobában aludt, és most jól érezte magát. Elhatározta, hogy nap közben fog mozogni a házban, hogy nehogy feltűnjenek a fények a szomszédoknak.
Felkelt hát, és elmosogatta az előző vacsorájának a maradványait, aztán felfedezőútra indult a házban. Először is a pincébe ment le. Szép tágas volt. Hátul pár rekesz vörösborral, és egy hatalmas fagyasztó ládával.
Apát felhajtotta a láda tetejét. Tele volt minden jóval. Talált benne egy ugyan olyan tál rizses húst, mint amilyet előző este megevett, és még jó pár féle ételt. Kivette hát a rizses húst, meg estére sült húst almamártással, azzal visszazárta a fagyasztót. Arra gondolt, hogy mindenből eszik egyet a lenti ládából, úgy nem lesz olyan feltűnő a hiány, a rizses húst is pótolta a fenti ládában. Aznap, és másnap nem tudott kimozdulni a házból, mert a szomszédok otthon voltak, de hétfőn kivárta, míg szépen mindenki elmegy dolgozni. Leakasztotta a pótkulcsot az előszobafogasról, és bement a városba lemásoltatni. Gondolkodott rajta, hogy elviszi a riasztó kulcsát, de félt, hogy pont akkor jön virágot locsolni a kedves rokon.
Estefelé jött haza. Az autót ismét az erdőben hagyta, majdnem szemben a házzal. Még be is takargatta faágakkal. Óvatosan körülnézett, aztán kulccsal ment be a kapun. Benézett a terasz ablakán, de nem látott bent senkit, így kikapcsolta a riasztót, és bement, itt is az új kulccsal. Megnézte a virágok földjét, de nem voltak frissen locsolva. Berakta az ételt, amit felhozott magának a mikróba, és leült ismét a számítógép elé.

Morettinek kellemetlen hétfője volt. Eva tornatanára rettenetesen felbosszantotta. A fickó igazi sportmániás férfi soviniszta volt. Cikkeket, orvosi tanulmányokat mutogatott neki, hogy a torna kifejezetten jót tesz a menzesz alatt. A felügyelő hiába mondta neki, hogy lányának nagy görcsökkel jön meg, a férfi csak nevetett. Végül az igazgató elé kerültek. Érvek, ellenérvek sorakoztak fel, majd Morettit megkérte az igazgató, hogy menjen ki az előszobába. A titkárnővel együtt füleltek, bár nagyon nem kellett, mert a diri ordított:
- Már a tizenötödik szülő, aki ebben a hónapban panaszkodik rád! Most mi van, ha egy nap felmentést kapnak a lányok egy hónapban?! Ez itt nem a katonai főiskola, hanem egy gimnázium! Nézd meg, egy csomó jeles tanuló osztályzatát lerontottad a hármasaiddal.
- Ha utasítasz rá, hogy adjam meg a havi egy napot a lányoknak, akkor legyen, de magamtól nem.
- Akkor most utasítottalak – harsogott az igazgató hangja, Moretti és a titkárnő pedig alig bírtak elugrani az ajtón kiszáguldó tanár elöl. A szobában csend lett. A titkárnő odasúgta Morettinek:
- Megkapta végre a magáét ez a lökött atléta.
- Maga sem szereti?
- A lányom is idejár. Hormonzavaros, kissé dundi. Ez meg úgy meghajtotta, hogy két napig fel sem tudott kelni.
- Ez egy őrült.
- Kirúgták a Katonai Kiképzőből. Azaz leépítették.
- Nem kéne megnézni a főnökét? – kérdezte Moretti aggódva.
- Á, nem. Most megiszik egy konyakot, az alatt megnyugszik, aztán majd kiszól.
Úgy is lett. Pár perc múlva az igazgató kijött, és mosolyogva betessékelte Morettit. Dőlt belőle a konyak szag.

- Azt hiszem, hogy maga is hallotta az utasításomat. Természetesen az emiatt kapott rossz jegyeket, mindenkitől törölni fogjuk. Nem kér egy kis konyakot?
- De, köszönöm, elfogadom – mondta Moretti és áldotta magát, hogy nem kocsival ment. A diri töltött majd összeráncolt homlokkal mondta:
- Nehéz manapság jó tanerőt kapni. Még jó, hogyha egy tanár csak túlzottan szigorú. Micsoda esetek fordultak elő már, mióta tanár vagyok! Szinte néha már azt hiszem, hogy rokonszakma a tanítás az önével.
- Az biztos, hogy nagy felelőséggel jár – kortyolt bele a finom francia italba a felügyelő.
- Szeretnék kérni öntől egy szívességet – nézett maga elé az igazgató elgondolkozva.
- Tessék, ha tudom, teljesítem.
- Kéne a kapu elé egy állandó járőrkocsi.
- A rendőr nem hatásos?
- Nem. Egyedül van, és a dílerek motorral jönnek. Még a gyerekek is kinevetik szegényt, nem hogy a nehézfiúk!
- Akkor adunk alá egy motort, meg még egy embert. Jó lesz így?
- Jó, persze.
Moretti elővette a mobilját, és fél perc alatt elintézte a dolgot. Az igazgató hálálkodva kísérte ki.

Apát: Mit szeretnél, mit csináljak veled?
Vágyódás: Ölelj szorosan, és közben csókold a nyakamat.
Apát: A füledbe is belecsókolok.
Vágyódás: Most fogd meg a melleimet!
Apát: Milyen finom kemények!
Vágyakozás: Játssz velük!
Apát: Ó, én már alig várom, hogy veled lehessek. Akkor az összes szexuális fantáziádat beváltjuk.
Vágyódás: Én is. Nagyon szeretlek.
Apát: Sajnálom, hogy csak pár hét múlva tudunk találkozni.
Vágyódás: Addig is vágyódom utánad.
Apát arra gondolt, hogy ilyen könnyű dolga még sosem volt. Úgy szédíti el ezt a buta libát, ahogy csak akarja.
Apát: Hol vannak most a szüleid?
Vágyódás: Már lefeküdtek.
Apát: Akkor vetkőzz le, mint múltkor.
Kis szünet.
Vágyódás: Megvagyok. Apát, nem küldenél magadról egy fényképet, csak, hogy tudjam, hogy nézel ki.
Apát: Holnapra küldök. Most lazítsad el a testedet. Gondolj arra, hogy épp a melleddel játszom.
Vágyódás: Hú de jó!
Apát: Most az egyik kezeddel nyúlj le az öledhez, és simogassad ott, ahol a legérzékenyebb.
Vágyódás: Mondd, hogy Te érintesz!
Apát: Érzem, ahogy nedvesedsz.
Vágyódás: Óh, szeretlek!
Apát: Most dugd be egy ujjadat a hüvelyedbe!
Vágyódás: Hogy tudsz így bánni velem?
Apát: Mert ügyes vagy.
Vágyódás: Köszönöm. Most mennem kéne, mert holnap nem tudok majd felkelni. A Te neveddel fogok elaludni a számon.

Moretti benyitott a lánya szobájába.
- Eva, elintéztem a suliban a dolgot.
- De drága vagy! – ujjongott a kislány, majd az apja nyakába ugrott. Aztán hirtelen elkomorodott. Odalépett az ajtóhoz, és becsukta, aztán az ágyához húzta az apját, és leültette.
- Beszélni akarok veled, csak nem tudom, hogy mondjam meg neked.
- Egyenesen édes lányom, egyenesen.
- Én járok a Rózsaablakra.
- Tudtam, tegnap óta tudom, csak vártam, hogy Te mondd el.
- Ne haragudj!
- De miért? Nem Te tehetsz róla, hogy Apát őrült! Ki vagy Te?
- Ti feltörtétek a lapot? – kérdezte rémülten Eva.
- Muszáj volt, kicsim, meg kellett tudni, hogy kit szemelt ki legközelebbre ez az őrült. Szóval, mi a nike neved?
- Vágyódás.
Moretti elsápadt, és fordult vele egyet a szoba.
- Mi van veled Apa? – ugrott oda a lány?
- Te…téged…téged szemelt ki ez az őrült legközelebbre.

Apát majdnem lebukott. Kocsival ment a tisztítóba, mert nem akarta a víz- és villanyszámlát növelni. Mikor aztán a kocsit ismét elrejtette, óvatlanul be akart menni a kapun. Az utolsó pillanatban látta meg a ház falához támasztott biciklit. Lassan, mint aki csak nézelődik, kezdett továbbhaladni.
- Mit óhajt? – szólt ki az ablakon egy nő. Feltűnően hasonlított Julie Hendelsonra.
- Semmit asszonyom, csak tudom, hogy Hendelsonék nyaralnak és annyi a betörés manapság, de látom, ön rokon.
- Áh, igazán kedves magától, hogy így figyel – enyhült meg az asszony.
- Ez csak természetes.
- Hol lakik?
- Ott kicsit feljebb – az asszony bólintott – Most mennem kell, mert megy a buszom.
- Dolgozni megy?
- Igen, éjjeliőr vagyok a múzeumban – az asszony ismét bólintott, mintha tudná, hogy melyik múzeumba megy a férfi.
- Viszontlátásra!
- Viszontlátásra asszonyom – mondta Apát, aztán lement két sarkot, és bement az erdőbe, aztán nagy nehezen visszavergődte magát a házhoz. Az asszony egy negyed óra múlva ment el.

- Mit kéne tennünk?
- Egyszerű. Valakinek a lányod helyében kell chatelni, aztán rendőri védelem mellett odaállítani egy rendőrnőt.
- Ki hinné el egy huszonéves nőről, hogy a lányom?
- Sötétben minden tehén…bocs Főnök – mondta Elvis Morgan.
- Szerintem is valami ilyesmit kell tenni, de féltem a rendőrnőt. Ez egy állat.
- Ne féltsd, értik a dolgukat, azon kívül mi is ott leszünk. Bejött a lányod?
- Persze. Magam fuvaroztam.
- Akkor meg kéne beszélni vele a dolgokat.
Moretti kiment a lányért a büfébe. Éppen kiflit evett joghurttal.
- Fejezd be, aztán felmegyünk hozzám.
- De régen nem jártam nálad – nyelte le a lány az utolsó falatot. Kiskorában rengeteget volt az irodában, mert fájt a torka, és nem vették be az óvodába. Aztán egy reggel meglátta a rendőrfőnök, és körlevélben tiltotta meg a gyerekek behozatalát munkaidőben.
Mentek fel az ismerős lépcsőn, és Evában emlékek tolultak fel. Eszébe jutott az a kedves arcú prostituált, aki órákig mesélt neki, meg a felügyelő, aki a térdén lovacskáztatta.
Felértek az emeletre, és beléptek az elülső irodákba. Látta Eva, hogy az emberek a szemük sarkából lesnek rájuk. Az apja irodája a számítógépen kívül semmit sem változott. Moretti leültette a lányt, aztán behívta Elvis Morgant, és egy fiatal női hadnagyot.
- Á, Eva! – örült meg Morgan a lánynak – mikor is láttalak utoljára? Körülbelül ekkora voltál.
- Igen, Elvis bácsi, akkor voltam öt és fél – nevetett Eva.
- Bácsi! Na tessék! Így öregszem?
- Bácsi, ja – szólalt meg a nő is – én mindig is tudtam.

Nevettek, de a nevetésből kiszűrődött, hogy mind a négyen feszültek a rájuk váró feladattól. Leültek a tárgyalóasztal köré, ahol a reggeli eligazításokat is szokták tartani, aztán a hadnagy megszólalt.
- Barbara Flynn vagyok. Én foglak helyettesíteni, ha megtudjuk, hogy Apát hová akar hívni. Mindent el kell mondanod.
- Honnan kezdjem?
- Hogy kerültél erre a honlapra?
- Egy barátnőm mesélt róla. Fel is mentem, és megnéztem az alapoldalt. A közös fórumban beszéltem először Apáttal. Kedves embernek látszott. Küldtem magamról fényképet, aztán megcsinálta a saját privát oldalamat.
- Ehhez még kért valamilyen adatokat?
- Életkor, lakcím, méretek, hajszín.
- Meg van neki a címünk? – nézett a lányára megdöbbenve Cliff Moretti.
- Sok regisztrációhoz kérik a címedet, úgymond statisztikai adatnak – próbálta meg nyugtatgatni a főnökét Morgan.
- És miről beszélgettetek? – kérdezte Flynn.
- Feltörték a portált, nem olvastátok?
- Csak nagyjából – felelt neki az apja – nem akarunk beleavatkozni a magánügyeidbe. Evának jól esett a hozzászólás.
- Főleg szexuális jellegű dolgokról. Engem szórakoztatott, hogy át tudom verni. Azt hitte, hogy halálosan szerelmes vagyok belé.
- És nem így volt? – kérdezte Morgan.
- Nem – felelte a lány – nem leszek egy olyan alakba szerelmes, akit azt sem tudom, hogy néz ki!

Moretti ránézett a lánya arcára, és látta rajta az őszinteséget. Bólintott a többieknek.
- Arra szeretnénk megkérni, hogy többet ne menj az oldalra. Mi szeretnénk átvenni a szerepedet – mosolygott rá Flynn. Eva bólintott.
- Szeretnék arról tudni, hogy mi történik.
- A beszélgetések szövegét kinyomtatjuk, és naponta megkapod az Apádtól.
- Jó, így jó lesz. Viszont levelezek egy fiúval. Vele mi legyen?
- Fontos neked?
- Nem, csak haver.
- Akkor szakítsd meg vele a kapcsolatot. Mond, hogy megszűnik az Internet hozzáférésed.
- Lehet Apa gépéről is?
A három felnőtt bólintott, erre számítottak.

Apát már három hete lakott a Hendelson házban. Simán ment minden. Az asszony nővére pontosan négy naponként jött a növényeket meglocsolni. Ilyenkor Apát kora reggel elment, és csak sötétedés után ment haza. Egyébként a többi napokon ki sem mozdult a házból, nehogy a szomszédok észrevegyék.
Az esték pedig sikeresen teltek el. Vágyódás egyre jobban vágyódott a találkozásukra.
- Milyen buta kis libák – gondolta gyakran. Aznap este is megfürdött, elkészítette a vacsoráját, majd leült a géphez.

Apát: Szia Te kis gyönyörűség!
Vágyódás: Szia Apát!
Apát: Más lett az ip. számod.
Vágyódás: Mert most Apa gépéről internetezek. Az enyém elromlott.
Apát: Mi az apád?
Barbara Flynn pontosan erre számított. Két hete volt, hogy ő irogatott Apátnak. Megegyeztek a csoportban, hogy kiugratják a nyulat a bokorból. Kíváncsiak voltak, hogy reagál arra a tényre Apát, hogy Vágyódás az utána nyomozó rendőr lánya.
Vágyódás: Rendőr. Nyomozótiszt. Ő nyomoz az után a sorozatgyilkos után, aki a templomoknál öli meg a lányokat.
Apát szeme elkerekedett, aztán mindenre rájött. Pontosan tudta, hogy a rendőrségről hülyítik.
Apát: Az egy vadállat. Bemocskolja a szerelmet.
Barbara Flynn elkeseredetten csapott az íróasztalára.
- Rájött – mondta hangosan.
Vágyódás: Egy ideig azt hittem, hogy te vagy.
Apát: Hogy hihettél ilyet rólam?
Vágyódás: Ne haragudj, de olyan furcsa volt az egész.
Apát pedig belefogott a szokásos erotikus szövegébe. A fejében pedig megfogant egy ördögi terv.

Ahogy megtudták a címet, a rendőrök azonnal elindultak a helyszínre. A találka tízre lett megbeszélve. Két órája volt a csapatnak arra, hogy elhelyezkedjenek. A házak kertjébe bújtak, és a környező bokrokba. Itt a templom egy kis szépen rendbetartott park közepében állt. A fák koronájában mesterlövészek rejtőztek, és a kis kápolna romjai közé is jutott belőlük.
Elérkezett az idő. Barbara Flynn megérkezett. Leszállt a buszról és egy darabig ott ácsorgott a megállóban, aztán leült a padra.
- Hol van? – kérdezte súgva Morgan a főnökét. Pont a pad mögött voltak elrejtőzve.
- Előbb kellett volna megérkeznie, mint Barbarának.
- Cliff, én rosszat sejtek!
Moretti elővette a mobilját, és felhívta a másik templomnál lévő őröket, ahol még nem történt gyilkosság, de nem vette fel senki.
- Azonnal hozzanak ide egy járőr kocsit! – kiáltotta el magát Morgan, Moretti pedig mint az őrült nyomta meg a telefonján a kettes gombot, ahol a saját otthoni száma volt. Hosszan kicsengett, aztán egy női hang nyöszörgését hallotta.
- Halló, Te vagy az drágám?! – Moretti hallotta, hogy az asszony erőt gyűjt.
- I…igen. Engem megvert, a rendőrt megölte…Evát…őt magával vitte – mondta az asszony, aztán már csak a zokogása hallatszott.
- Ne sírj kedves, küldöm a mentőket.
A kocsi akkor parkolt a pad mellé. Moretti és Morgan beugrottak.
- Taposs bele, rakd ki a szirénát! A Churchill parkba megyünk!
Közben Moretti hívta a feleségéhez a mentőket.

Apát betartotta az összes közlekedési szabályt. Egyenletes tempóban haladt a Churchill park felé. Hátul, pokróccal letakarva, kipeckelt szájjal feküdt Vágyódás, azaz Eva. Nem volt már mitől tartania. A két rendőrt, akik a parkban posztoltak, délután már hatástalanította. Altató injekciót adott be nekik légpuskából leadva. Még a főnöke készletéből emelt el egy párat, aki szafarira készült Afrikába, és vele szereztette be az állatok elleni önvédelmi eszközt. Csak remélni tudta, hogy a két erős férfit nem ölte meg az oroszlánoknak való adaggal. Aztán egymáshoz kötözte őket a templomban.
Már sötétedett. Apát tudta, hogy nincs sok ideje most. Bármikor rájöhetnek, hogy átlátott rajtuk, és az eredeti Vágyódást akarja megölni, de mégsem reszkírozhatta meg, hogy megállítsák gyorshajtásért.
Végre megérkezett a helyszínre. A buszmegálló mögötti utcácskában állt meg. Kiszállt, és kiemelte Evát. Leoldotta a kezéről és a lábáról a kötelet, aztán elővette a kámzsát, és a kést a csomagtartóból.
A lány kétségbeesve dörzsölgette zsibbadt végtagjait, hogy valami életet leheljen beléjük. Apát most odalépett közvetlenül elé.
- Azt hitte az a buta apád, hogy nem jövök rá, hogy mit tervez? Fuss hát. Fuss az életedért. Eva pedig futott.

- Minden járőr kocsi a Churchill park közelében! Keresünk egy középtestalkatú, lányos beütésű férfit. Valószínűleg egy tizenhat éves, magas, szőke lány van vele. Meg akarja ölni.
Moretti türelmetlenül hallgatta a barátja hangját. Fogytak az utcák, de tudta, hogy a két helyszín egy órányira van még a száguldó rendőrautóval is. Idegesen gondolt arra, hogy Apát mit is tehet a lányával. A mentők előbb szóltak vissza. A felesége könnyebb sérüléseket szenvedett. A feje betört egy helyen, ahogy Apát ellökte, de a fiatal rendőrt életveszélyes állapotban szállították be.
- Már mennek is a fiúk – fordult hátra Morgan, hogy megnyugtassa Morettit – nem lesz semmi baj.
- Nem vagyok benne biztos. Már biztosan ott vannak? Mikorra érünk oda?
- Még körülbelül húsz perc – szólt közbe a sofőr, miközben nagyot fékezett, hogy ne üssön el egy pár pirosban átfutó fiatalt a zebrán.

Eva tudta, hogyha a templomba fut, meghal. Lefordult hát az egyik mellékutcán. Apát sokkal jobb futó volt mint ő, és pillanatokon belül utolérte.
- Nem, kisasszony, nem szegjük meg a szabályokat, azzal az oldalába szúrt a késsel, de csak annyira, hogy fájjon, aztán visszavonszolta a park felé vezető útra, és lökött rajta. Eva botorkálva haladt a halál felé.
- Gyorsabban! – kiáltott rá Apát.
- Nem tudok – nyafogott a lány – fáj az oldalam.
Apát utána ment, vasmarokkal fogta meg a csuklóját, és maga után vonszolta. Eva elesett, és felhorzsolta a térdét. Iszonyatosan félt.
- Aztán kiabálni kezdett, de olyan pofont kapott, hogy egyből elcsendesedett. Apát pedig vitte, vonszolta a park északi részére. Már közel jártak a templomhoz, mikor Eva meghallotta az első szirénát. Kitépte magát apát szorításából, és bevette magát a fák közé. Késő volt már, így egy járókelő sem volt a környéken. A tévében vetített meccsnek viszont még nem volt vége, hogy a kutyások erre felé járjanak.
Kétségbe esve kezdett el szaladni a hang irányába, de Apát ismét utolérte. A hajánál fogva kapta el. Eva azt hitte, hogy itt a vég, de ismét vonszolni kezdte kínzója. Már kigyulladtak a lámpák, amikor a templomhoz értek. Eva kétségbeesetten kezdett kalimpálni. Szeme sarkából meglátta az árkon-bokron keresztül robogó rendőr kocsit.
- Most pedig feláldozlak Istennek – hallotta Apát hangját, és elájult.


A rendőr járőr a fejét vakarta a kocsi mellett. Minden ajtaja nyitva volt, és a földön egy pléd hevert. Morettiék mint az őrültek fékeztek le.
- Mi van? – kérdezte Morgan.
- Valakit itt elraboltak.
- Nem kapta meg a parancsot.
- Nincs semmi probléma, két kollega is van fent a templomnál .
Moretti azt hitte, hogy felrobban.
- Nem érti? Valószínűleg a kollegáknak annyi. Merre van a templom?
- A téren. Arra – mutatott észak felé a járőr.
Morettiék beletapostak. Egy idő után a kavicsos úton száguldottak, aztán meglátták a templomot, majd Apátot és Evát. Moretti és Morgan is kihajoltak, és céloztak, hogy lelőjék a támadót, de féltek, hogy Evát találják el. Aztán Apát valamit mondott, és Eva elájult, ezzel lejjebb került. Moretti azonnal tüzelt, és Apát összeesett.

Eva a kórházban tért magához. Az intenzíven feküdt, és mindene fájt. Ám az első amit meglátott, Apja arca volt. Fátyolos szemmel nézett rá. Mosolygott, aztán eszébe jutott az anyja.
- Anya? – kérdezte kiszáradt szájjal.
- A másik oldalon – Eva oda nézett, és anyja mosolygós arcát látta meg.
- Mi lett vele?
- Meghalt – mondta Moretti – lelőttem. - Eva megszorította az apja kezét.
- Köszönöm! Apa, megmentetted az életemet.
- Nincs mit drágám – simogatta meg a lány fejét, és még sosem érezte ennyire, hogy milyen jó, hogy rendőr lett.

Vége