Egy nehéz élet története...

... elkészült, legördült a szalagról egy apró bordó gumidarab, amit az emberek egyszerűen lufiként ismernek. A világ unott uralkodói unott mozdulatokkal csomagolják a fantasztikusan fejlődő ipar újszülött termékét. A gyártók a becsomagolt kicsit kézbe veszik, és elindulnak- féltve őt minden külső hatástól- hazafele. Miután megérkeztek a meleg otthonukba lassan a szájukhoz emelik és az enyhén nyálas ajkukkal levegőt pumpálnak az aprócska gumidarab leheletvékony falai közé. Abban a pillanatban, ahogy az első légáramlat megérintette a luficska falait életre kelt és boldogan szállt a levegőben.
Szikár, daliás lufivá nőtte ki magát az idők folyamán, mindenkinek kedvére volt, hogy megnézze és belefújjon egy kicsit, csak azért, hogy ő is része lehessen az apró lufi életének. Ám egy nap amikor egy kedves gyártó közölte, hogy nem repkedhet többet, mert beteg a szervezete, minden megváltozott. A gumidarab élete gyökeresen megváltozott. Lelombozódásából a levegőhöz menekült segítségért, aki csak töltötte és töltötte a kis lufit...
Mígnem egy pillanatban már nem tekintettek rá kedveskedő szemek nem érezte a gondoskodó szájakból áramló levegő bizsergető érzését...
Közölték, hogy túl nagyra fújták és így már nem kell senkinek kivéve ha nem tesz ellene valamit. A kis bordó lufi elkeseredésében a magasabbnál is magasabbra szállt, fel a felhőkig egészen addig, míg az ég véget nem ért. Ott, az ég legfelső csúcsánál a kis lufi apró darabjaira durrant és a pici gumidarabok lassan visszaszálltak a földre. A gyártók hazafele a munkából megpillantották a a gravitáció szolgájaként; cafatként lehulló gyermekük darbjait, és magukba zuhanva minden tudattól mentesülve; már - már öntudatlan állapotban nézték a Mindehatót, és kérdésekkel bombázták őt...
Ugyanabban a pillanatban mikor a Mindeható a válaszát megkezdte fülsüketítően sípoló hang hallattatta magát. A gyártók fülüket befogva néztek körbe; mikor látták, hogy a felesleges levegőt felhasználva a kis bordó lufijuk száguld feléjük...
Újra szikáran és daliásan...

[az átlag emberi normának megfelelően és behódolva a mások által ráerőltetett akaratnak (de boldogan)]