Történetek

József Attilával terveztem múlatni, átmulatni az időt, az időt, ami állítólag nem is létezik, ám hirtelen, amikor a csikkpöccintésnyire tündöklő jégpályáról meghallottam egy gyerekes, minden komolyságtól, s felnőttségtől mentes sikítást, elöntött az érzés, ami a bölcselőt is elöntötte akkor, mikor kitalálta, s ami miatt később elhintette a köztudatba ezt a pár szót: az ember, társas lény. Esteledett, és milyen szépek is a téli esték! Jó ilyenkor embernek lenni. Megállni, és rádöbbenni,...

- Ha unod, csinálhatunk mást is ám...
- Nem, nem unom...
- Biztos?
- Persze. Nagyon kedves nagyanyád van.
- Ugye? Én is igen szeretem. De Rajtad látom, hogy a történelmi témákban nem leled kedved, az újkori lányok ostoba elfoglaltságai pedig messze állnak Tőled. Ezt eddig is tudtam... De arról elképzelésem sincs, hogy mi az a téma, amiről nagyanyám is, meg Te is el tudtok beszélgetni. Olyan érzésem van, mintha csak testileg lennél jelen...

Iskola. Benyitok az ajtón. Jó reggelt, mondom a portásnak, és az a vékony,de sok beszédtől megkopott hangjával feleli vissza a szokásos jó reggeltjét. Osztályterem. Ketten már vannak bent. Roland és Simi. Beszélgetünk. Mesélem a nyári élményeimet. A rengeteg kosarazást a még több sörrel. A veszélyes utunkat az ország másik végébe egy netes ismerősömhöz. Mesélek mindent, mert van mit. Kérdezem: Hát Ti? Ti mit csináltatok? Persze, ők ketten a legnagyobb függők az osztályban. Végig gépeztek,...

Hirtelen felpillantottam, s ijedtemben felsikkantottam. Gabriel megindult és én máris a falhoz szorítva találtam magam.
- Most igazán nem is tudom, mit csináljak veled! - mormolta fagyos hangon, miközben szeme a szemembe nézett. - Vagy most helyben megöllek… vagy az asztalra ráncigállak. Szólj, ha tudsz jobbat! ...

- Ki maga? - kérdezi meglepő arccal Mullich.
- A nevem Orrin. - válaszolja a csuklyás ember teljes nyugodtsággal - Viszont most nekem van pár kérdésem! Először is: magát hogy hívják? Másodszor: hogyan sikerült ide, egy nyílvesszővel a vállában, elfutnia a támadói elöl? Harmadszor: kik rohanták le a falut?
- Mullichnak hívnak, és orkok voltak a falu támadói!
- Micsoda?! Orkok? - kérdezi feszülten Orrin, majd feláll - Az lehetetlen! Az orkok olyan messze élnek innen, hogy...

Otthon:
Mindig arra vágyom, hogy itthon legyek, hogy a kopár hétköznapok átváltsanak nevetésbe.
A kollégium elpusztított. Mindig azt mondták, hogy legyek örökké vidám, s ha hazaértem, boldog voltam, hogy elmenekülhettem a kényszermosolyok világából.
Ám ma reggel a tükör előtt megpillantottam a torz vigyort, melyet annyira gyűlölök...

Bár kit érdekel? Na, mindegy. Azért nem mertem megkérdezni, inkább kerestem egy helyet, és leültem. A buszon most kivételesen csönd volt. Máskor mindig van a buszon pár csitri, aki sugdolózik és röhög. Most is volt, de szerencsére csak egy. Hoppá nincs kivel kibeszélni mi? Ezen elmosolyodtam picit, de mivel egy néni újra bámulni kezdett, elfordultam, és visszaestem a sötétebb gondolataimba. Hamar az ajtóhoz álltam leszállás előtt. Miközben kapaszkodtam, éreztem, hogy valaki a kezemet fogja......

Szeles éjszaka volt az Romániában amikor a Seres iskola 4/b osztályának (én is abba az osztályba jártam) tanulói oda látogattak osztálykirándulásra. Amikor az első napon már mindent megnéztünk és a szállodába tartottunk a sárgásbarnás buszunkkal, Drakula kastélya jó messze volt a hoteltől és éppen mellette mentünk el, hogy a tanárnő megmutassa a másnapi kirándulás helyszínét. Egy 2 percre kiszálltunk valamit bekapni de mire visszaértünk a buszhoz rejtélyesen lerobbant. Olyan viharos volt...

Megpróbált fölkelni, de csak iszonyatos fájdalmat érzett. Visszazuhant a párnára, eszméletét vesztette.
Kívülről látta önmagát. Orvosok vették körül. A fiú nézte, ahogy az életéért küzdenek. És akkor megpillantott egy lányt. Gyönyörű szőke haja volt és csak mosolygott...

Egy hosszabb történet nulladik fejezete, tulajdonképpeni bevezetője ez, így kérlek ne önálló történetként olvassátok - úgy nem is állná meg a helyét, nem arra lett szánva. Az első fejezetet néhány nap múlva befejezem, a többi kicsit később várható. Addig is: remélem vagytok néhányan, akiket érdekel a W40k világa, és érdekesnek találjátok majd a történetet...