Volt egyszer egy sziget, melyen emberi érzelmek, tulajdonságok éltek.
Egy nap a tudás megtudta, hogy a sziget el fog süllyedni. Gyorsan mindenki elhagyta a
szigetet. Egyedül a szeretet nem tudott elmenni. Arra hajózott a gazdagság.
- Gazdagság! -szólította meg a gazdagságot a szeretet.
-El tudnál vinni engem a hajóddal?
-Nem vihetlek el, nem férsz el, túl sok aranyat, és ezüstöt viszek. - válaszolt a gazdagság.
telt, múlt az idő, és arra hajózott a kapzsiság is.
- Kapzsiág! -szólította meg a kapzsiságot a szeretet.
-El tudnál vinni engem a hajóddal?
-nem vihetlek el, neked nem jut hely ebben a hajóban.
Kicsit később találkozott az irigységgel.
-Irigység! El tudsz vinni magaddal? - könyörgött a szeretet.
-Nem férsz el nálam, még nekem is kicsi a hajó.
A szeretet kétségbe esett. Nem tudott hová menni. Úgy tűnt, magára maradt.
Már kezdte elveszíteni a hitét, mikor egy öregember megszólította.
-Én elviszlek maggamal!
A szerete annyira megörült, hogy elfelejtette megkérdezni a bácsi nevét.
Mikor kikötöttek, a hajó lassan továbbállt. A szeretet felkereste a tudást, hátha ő tudja,
hogy ki volt az öregember.
-Tudás! Megtudod mondani, hogy ki volt az az öreg ember, aki segített rajtam? - kíváncsis-
kodott a szeretet.
-Persze! - vágta rá a tudás - Az idő volt.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-02-10
|
Merengő
Gini, a vörös, rövid hajú matektanárnő becsukta az osztálykönyvet, majd kinyitotta az ablakot....
2026-02-08
|
Novella
Régi betyárok ról mende mondák alapján iródot a nevek meg változtásával.
2026-01-20
|
Regény
Emma, egy fiatal és sportos lány, élete fordulóponthoz érkezik, amikor a 18. születésnapja...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló történetek
- Beszélhetnénk négyszemközt? - kérdezte az orvos.
- Hát persze, természetesen. Egy csendesebb helyre vezetett. Várakozva néztem rá, ugyan mondjon már valamit, de ő nem mondott, hanem kérdezett...
- Mit jelent neked ez a fiú? - meglepődtem, hogy máris letegez. Valami oka lehetett ennek a bizalmaskodásnak, és most nem a korkülönbségre gondoltam, bár az volt bőven. Azért válaszoltam:
- Nekem... nekem mindent. Tudom, ez így elég sablonos, de én tényleg nagyon szeretem......
- Hát persze, természetesen. Egy csendesebb helyre vezetett. Várakozva néztem rá, ugyan mondjon már valamit, de ő nem mondott, hanem kérdezett...
- Mit jelent neked ez a fiú? - meglepődtem, hogy máris letegez. Valami oka lehetett ennek a bizalmaskodásnak, és most nem a korkülönbségre gondoltam, bár az volt bőven. Azért válaszoltam:
- Nekem... nekem mindent. Tudom, ez így elég sablonos, de én tényleg nagyon szeretem......
Beküldte: Anonymous ,
2004-05-16 00:00:00
|
Egyéb
De ha tényleg szeret? Megvár. És megvárom. Megvárjuk egymást, addig a pillanatig, amíg elveszünk egymás tekintetében. És amikor, - mint mikor elalszunk, és ébredünk, hogy a kiesett álmok mikor is jöttek, - megcsókoljuk egymást. Az lesz a szerelem. Mikor csak odahajolok, és egy apró csókot pihegek az ajkaira. Mikor átkarolom, és kiráz a hideg, mikor megremeg a kezem. És nem érdekel, hogy izzad a tenyerem, hogy a hajam kócos, hogy őt is rázza a hideg...
Hozzászólások
Ezt nem ő írta.
Régi történet ez, érthető, világos és közismert.
Lényege: A szeretet az idő hozza meg.
(Libido remélem csak megjátszod, mert ilyen hülye nem lehetsz.)
Ráadásul még nem is így van!
Így tényleg bugyután hangzik.