Heroes (4.fejezet)

Heroes (4.fejezet)


- Nagy öröm számomra, hogy láthatlak titeket! - mondja boldogan Mullich.

*

Dél már elmúlt, és Mullich Julia házába vezetett mindenkit. Ott elmondta, hogy mi történt a támadás után. Bemutatta Orrint és Annavantát mindenkinek, és elmondta, hogy talán Worton műve ez a lerohanás. Néhányan ismerték a történetet a mágusról, akik pedig nem, annak Julia elmesélte.
Ezek után az emberek elmentek saját otthonaikhoz, akiknek viszont nem volt hova, mert házuk elpusztult, azokat befogadták mások, megebédeltek, majd halott rokonaikat, társaikat sírjánál lerótták tiszteletüket, és a maradék halottakat eltemették. Orrin és Bakrus egy kupacba tette az ork tetemeket, miből volt bőven, majd elégették őket. Mullich és Julia, Kentaine sírjánál hajtottak fejet, és kívántak örök nyugalmat neki. Délután megpihent lakásában és várták, hogy valami történjen. És történt is!
Késő délután van már, a nap nyugvóban. Mullich mindegyik házba bemegy, és szól a bent lévőknek, hogy gyülekezzenek Julia lakása előtt. Mikor mindenki ott van a megadott helyen, a házból kilép Mullich oldalán Orrinnal és Juliával.

- Nos, emberek! Azért hívtalak össze titeket, mert cselekednünk kell! Ha igazunk van, akkor Worton visszatért, és támadni fog. A miénk csak az egyik falu lehetett a sok közül, melyet ork támadás ért. Valakinek el kell indulnia az emberek egyik nagy várába, Metronómba, hogy értesítse az ott lévő uralkodót, Dallast, a helyzetről. Annavanta, a tündér íjász az utazóval tart bizonyíték gyanánt, hogy igazat szólunk Wortonról. - mondja hangosan Mullich, majd hozzáteszi: Én elvállalom ezt az utat! Kérdezem hát: akar-e még valaki jönni? - hangján érezhető, örülne egy jelentkezőnek.
- Veled tartok barátom. - szól Orrin - Úgyis tovább akartam menni, járni a nagy világot.
- Köszönöm! - mondja őszintén Mullich - Sejtettem, hogy velem tartasz.
- Jól van. Ezt megbeszéltük. - szól közbe Bakrus - Ti hárman menyetek el Metronómba, mi pedig újjá építjük a falut, és mire visszatérsz Mullich, addigra szülőhelyed olyan lesz, mint volt: virágzó, békés és gyönyörű! - mondja büszkén Bakrus, a falu lakói pedig egyetértően bólogatnak.
Ezzel vége lett a gyűlésnek, és mindenki visszamegy a házába. Orrin, Mullich és Julia a nappaliban foglal helyet, ahol Annavanta már várja őket:
- Mikor indulunk? - kérdezi érdeklődve.
- Én a holnap reggelt javaslom. - mondja Orrin - Addigra kipihenjük magunkat, és összekészülődünk.
- Egyetértek! Most megyek, és elkészítem a vacsorát, majd az útravalót is. - szól halkan és szomorúan Julia, aztán felkel, és kimegy a konyhába.

Mullich észreveszi, hogy valami bántja Juliát, ezért utánamegy. Orrin és Annavanta pedig egyedül marad a szobában. Hosszú idig nem szólnak egymáshoz, mindegyikük a saját gondolatával van elfoglalva. A csendet végül Annavanta töri meg:
- Hol születtél?
- Már nem tudom. A gyerekkormra nem emlékszem. De valami rossz történt velem. - válaszol Orrin feszülten.
- A szüleidre sem emlékszel?
- Nem. Csak azt tudom, hogy még kicsi voltam, amikor meghaltak. Egy vándor nevelt fel, ő tanított meg mindenre! Az apámnak tekintettem, majd meghalt! A kora elragadta, de ekkor már felnőtté lettem, és én is vándorolni kezdtem. - mondja eltűnődve Orrin - Nem tudom miért mondom el ezt neked. Soha senkinek sem mondtam még el.
- Itt volt az ideje, hogy megosztd valakivel. - mondja ámulva a tündér.
- Te a szüleiddel élsz? - kérdezi Orrin.
- Igen. Apám és anyám nemes tündérek, méltók a fajunkhoz. Próbálok én is az lenni. - Orrin és Annavanta most nem szólnak egymáshoz, tekintetük egybe forr. Ekkor Bakrus lép be az ajtón, és Orrinhoz fordul:

- Elnézést a zavarásért, de kéne még egy férfi ereje! Ugyanis egy fa kidőlt a házam elé, és nem tudom elvinni onnan. Jó lenne, ha segítenél Orrin!
- Megyek. Természetesen segítek! - mondja Orrin, majd feláll, és kimegy Bakrussal. Annavanta lefekszik az ágyra, és elmerül gondolataiban.
Julia a konyhában éppen pakol, mikor Mullich lép be:
- Jól vagy? Amikor elmentél a nappaliban, láttam, hogy valami bánt.
- Nem. Nem bánt semmi. - mondja határozottan Julia.
- Nyugodtan elmondhatod!
- Mullich. - mondja, miközben leteszi az utolsó tányért, és halkan, bánatosan beszél tovább - Elvesztettem Kentainét! És most téged is elfoglak. Elmész, és nem tudom, hogy mikor látlak újra. Nincs már senkim! - a lány sírni kezd. Mullich átöleli, és fülébe súgja:
- Nem fogsz elveszíteni! Visszatérek, ígérem! - szemébe néz, mely oly szép, mint a kék tenger, majd homlokon csókolja. A lány megnyugszik, aztán mosolyogva átkarolja Mullichot. - Visszajövök!
- Esküdj meg! - kéri Julia, a bizalom érdekében.
- Esküszöm! Amíg élek, szavamat betartom.

*

Lassan beköszönt az éjszaka, és sötétség telepszik a falura. Lágy szél fújja a fák leveleit, az ég beborul. A Hold fényét a felhők teljesen eltakarják, mintha nem is lenne. A házak között két ember sétál, és néz be mindegyik otthon ablakán, ahonnan fény szűrődik ki. Ellenőrzik, hogy minden rendben van-e, majd elérkeznek Julia lakásához, és az egyikük megszólal:
- Jó éjt Bakrus!
- Békés estét Orrin!
A búcsúzás után Orrin benyit az előtérbe, aztán a nappaliba megy, ahol a többiek várják.
- Szép estét mindenkinek! - mondja Orrin hangosan.
- Neked is! - szól Mullich, aztán Orrin leül az ágyra Julia mellé - Akkor holnap reggel indulunk! Julia már becsomagolta az útravaló. Már csak pihennünk kell!
- Mi lesz, ha az orkok visszatérnek? - kérdezi Julia izgatottan.
- Ők biztos nem fognak, mert az orkok végig masíroznak egy terepen, majd visszatérnek, a szerzett zsákmánnyal, oda, ahonnan jöttek! Viszont, ha tényleg Worton irányítja most a sötétség katonáit, akkor nem orkok, hanem más lények fosztogathatják az emberek vidékét. - mondja gondterhelten Annavanta - Sokkal erősebb fajok, például csontvázak, ördögfiókák, szellemek… - sorolja elborzadva.
- Jól van. Azt hiszem, nekem ennyi elég is volt. Megyek lefekszem aludni. Jó éjt mindenkinek! - áll fel Julia.
- Aludj jól! - kívánnak a többiek szép álmokat neki.

A szobában egy időre csend van, csak a tűz ropog a kandallóban. Orrin arcán az álmosság és fáradtság már kezd látszani, majd megszólal:
- Tisztázzuk a dolgot. Merre megyünk Metronóm várába? Elmegyünk nyugat felé, és az Araja folyó mentén északra gyaloglunk, végül keletre fordulunk a város felé?
- Szerintem inkább induljunk északkelet irányába, így egyből odajutunk. - mondja Mullich.
- Rendben, csak túl közel leszünk az emberek és tündérek határához. - szól feszülten Orrin - Annavanta azt mondta a tündérek földjén is átmasíroztak az orkok. Mi van, ha más lények megtámadnak minket?
- Kockáztatnunk kell! - mondja Annavanta - Ha azon az úton megyünk, amit Mullich javasolt, és előbb odaérünk, muszáj lesz arra venni az irányt! Sietnünk kell!
- Jól van. Akkor ezt megbeszéltük. Holnap reggel találkozunk. Jó éjt! - szól Mullich, és feláll, majd kimegy a nappaliból.
- Azt hiszem én is lepihenek. - mondja Annavanta, és az ajtó felé megy, amikor Orrin megszólal.
- Mikor először találkoztunk, úgy harcoltál, ahogy még nőt nem láttam. Le is győztél volna. Íjász tündér vagy, és kitanítottak, szerintem köztük te vagy a legjobb.
- Köszönöm! - mondja mosolyogva Annavanta - Ilyet még senki nem mondott nekem. - kissé zavartan megy ki a szobából, Orrin pedig ámulva néz utána, míg az álom el nem nyomja.

*

Reggel virrad, a nap fénye átsüt az erdő fáinak levelein, és madarak hangja bezengi az egészet. A falu lakói ébredeznek, és Mullich, Annavanta, végül Orrin is készen áll az útra, Metronóm várához. Julia háza előtt gyülekeznek az emberek, hogy sok sikert kívánjanak az utazóknak.
Mikor sok jó kívánsággal és néhány útravalóval ellátták őket, Bakrus az ajtóhoz áll, és mély hangján, hangosan szól a falu lakóihoz:
- Testvéreim! Eljött annak a napja, hogy a támadás óta valami fontosat csináljunk. Értesítenünk kell az emberiség egyik nagy városát a közelgő veszélyre! Valószínüleg nem mi vagyunk az egyetlenek, kiket az orkok vagy más szörnyű teremtmények lerohantak, de lehet, hogy csak mi maradtunk életben! - Mullich, Orrin, Annavanta, Julia és a többiek figyelik, ahogy Bakrus eléjük tárja a helyzetet, és komoly arcok tükröződnek rá - Újjáépítjük a falunkat, és ha vége lesz ennek az egésznek, úgy fog ez a hely tündökölni, ahogy eddig még soha! Mullich, Annavanta és Orrin! Sok sikert! - az emberek egyszerre kiálltják az utazók nevét, majd sok szerencsét kívánnak. Bakrus oda megy Mullichhoz, és átöleli - Vigyázz magadra! Mire hazaérsz fiam, a házad újból állni fog!

- Köszönöm! Ti is vigyázzatok magatokra! - mondja elérzékenyülve Mullich. Bakrus odébb megy, és Julia lép hozzá - Julia! Vigyázz magadra!
- Te is! - majd a lány átöleli Mullichot, és könnycseppek jelennek meg szemében - Ígérd meg, hogy visszatérsz épségben!
- Ígérem! - mondja határozottan, ám mégis szomorúan Mullich. Fáj neki, hogy itt kell hagynia Juliát és a többieket. - Mennem kell! - homlokon csókolja a lányt, és lassan Orrinhoz lép, aztán elindulnak - Viszlát! - kiálltja vissza nekik, kik viszonozzák a búcsújukat.
Lassan, de biztosan mennek az úton, végül eltűnnek az erdő fái között, s már nem látni milyen messze is járnak. Egy ideig még a falu emberei csendben, némán állnak azután pedig feloszlik a tömeg...