Történetek

Amikor Adam felébredt, nagyon furcsán érezte magát. Fájt mindene, és a hideg rázta. Kinyitotta a koporsót és kimászott.
Nagy nehezen sikerült lejutnia a lépcsőn. Az utolsó foknál nem bírta tovább. Rátámaszkodott a korlátra, és várta, hogy visszatérjen az ereje. Kyra egy pohárral közeledett felé. A pohár szélét odatartotta a fiú ajkaihoz, és megitatta.
-Köszönöm. Mi történt velem?
-Csak egy kicsit megéheztél. Nemsokára elviszlek magammal vadászni...

Sok minden változik, de bizonyos dolgok nem: a „polgár”, aki a buszon vagy az orvosi váróban Vavyan Fable-t, Lőrincz L. Lászlót vagy Robin Cookot olvas, lelke mélyén nem hiszi el, hogy amit a kezében tart, ugyanolyan munkával készült, mint az a szék, amin ülve olvassa. Részben azért, mert ez persze nem is így van: elvégre az írás nem olyan, mint a favágás, vagy az ácsmesterség. Valahol minden munka kreativitást kíván, de az ún. művészeteknek ez lényegi sajátja...

Egy kis faluban szálltunk meg, a helybéliek nagyon kedvesek voltak hozzánk.. Készségesen válaszolgattak a kérdéseimre is.. Nem írhatok nagyon sokat, mert érzem már a Hold hívó szavát, de amíg van emberi mivoltom le kell írnom életem történetét.. mielőtt sorsomat bevégezvén utolsó vadászatomra indulnék...

Kedves olvasó
Ha úgy érzed, ez a történet rólad is szólhatna, ha egyetlen esemény, vagy érzés ismerősnek tűnik, mert magad is megélted már, akár mint szülő, akár mint gyermek, akkor kérlek, olvasd el újra, mert azt akarom, hogy megértsd. Minden kisgyermek egy-egy csoda, gyönyörű ajándék, melynek ragyognia, és virulnia kell. Ne hagyd, hogy akár csak egy is közülük, áldozattá legyen.
A szerző

Április 19. 2000.
Először úgy lett volna, hogy a családdal megyünk, de sajnos apát elvitték Sümegre. Móni sem tudott volna eljönni, mert ő folyton dolgozik. Andi, pedig szül. Így úgy tűnt, egyedül megyek el az ukrán fővárosba...

Hát igen, itt egy szuper kocsi, és mi nem tudjuk élvezni mit tud valójában – húzta Felicia is Tonyt.
Értem a finom célzást – vonta fel szemöldökét a focista, és a sebességmérő órára pillantott amikor kiértek a kanyarból. A mutató nem sokkal száz felett állt. – De még csak véletlenül sem szeretnék felcsavarodni egy fára. Gondolom, ezzel nem vagyok egyedül. Egy pillanatra csend telepedett az utastérre...

Megérkeztünk. Kipakoltam a ruháimat, pipere cuccaimat. Valaki bejött az ajtón. Nem érdekelt. Csak az én drága egyetlenemre tudtam gondolni. Mikor nagyban álmodoztam róla, hogy milyen lehet, amikor megcsókol, megölel. Ekkor valaki hátulról megfogott és megfordított. Ő volt az. Megcsókolt. Valami mérhetetlen boldogság töltött el. Mikor abbahagytuk a csókolózást, megkérdeztem tőle:
- Ezt miért kaptam?
- Mert őrülten szerelmes vagyok beléd!
- De... de ezt eddig miért nem...

A történet 2001-ben kezdődött. Akkor már 2 éve együtt jártam a barátommal. Elsöprő szerelem volt, mely még most is tart, de azért átment egynéhány dolgon. Először is a párom új munkahelyet talált, és a kezdet, ahogy szokott is lenni, nem volt egyszerű. Én még tanultam, nem volt más dolgom, mint suli után várni a találkozást, és élvezni az együttlétet. Azonban kedvesem olyannyira a munkahelyi teljesítményével volt elfoglalva, hogy másról szinte nem is tudott beszélni. Ez természetesen maga...

A mosdást későbbre hagyta. Útban a kórház felé szinte alva tette meg az utat. Első útja a hullamosóba vezetett és megpróbált lelket verni magába. A recepcióhoz sétált, és méla undorral fogadta a rábámuló ügyeletes nővér unott tekintetét.
- Mi olyan sürgős?
- A rendőrségnek reggelre boncolási szakvélemény kell – játszotta meg a mindent tudót a babaarcú, kövérkés jelenség.
- Olyat mondjon, amit még nem tudok! – torkolta le durván.
- Elég szörnyen néz ki – szólt a...

- Még nagyon rég hallottam a nagyapámtól, kisfiú koromban. A legenda így szól: 2000 évvel ezelőtt ezen a vidéken, emberek, tündérek, óriások és törpék éltek békében, egymástól függetlenül. Minden fajnak megvolt a maga kis „országa” és uralkodója. Egy nap azonban, kelet felöl, túl a nagy hegyeken gonosz lények bukkantak fel. Ahol csak jártak, ott pusztítást hagytak maguk után. A tündéreket és a törpéket fenyegették, aztán, amikor betörtek a területükre, a tündérek és törpék szövetséget...