Narancssárga

Tegnap este egy estélyen voltam álomnőmmel; ismeretlenül.
Sötét autómból kiszálltam, melléléptem, és karonfogva bevezettem a vérvörös szőnyegen.
Az ajtón álló „miniszterem” messziről köszönt, és pezsgőt nyújtva a lányra mosolygott.
Kis szünettel beljebb vittem a nőt.
A svédasztalnál okosnak látszó beszélgetéseket folytattak a Csipkerózsikák, és a részeg hercegeik. Elsétálva közöttük, senki sem mert hozzám szólni. Pillanataik megrezdülését palástolva folytatták.
- Ugye szerinted is…és ebben egyet értünk? Kérdezgették, de szemük sarkából engem lestek, de főleg azt, akivel együtt jöttem. A Szótlan szerelmem.
A képek mellett elsétáltunk a sarokba. Egy hatalmas fotó előtt kis asztalon tequila párolgott.
A falhoz löktem, és elé álltam. Felemeltem a kis ezüst tálcát. Levette róla a sót, és a szájához emelte a kezét. Mintha vérezne. A só kristályai játszottak a meleg fény sugaraival. Szájába vette a citromkarikát, és számhoz emelte a kezében a poharát… Szemem se rebbent a tüzes italtól, amit tovább tüzelt a hűsítő-citromos csókja.
Még mindig egy szót sem szóltunk.

Másnap délben felkeltem. Mellettem feküdt. Csak a nevét tudom; régről… Ő viszont a jegyzeteimet olvassa.
Semmit sem változott. Vannak, akik reggelre teljesen megváltoznak. Ő nem.
Szótlanul leteszi a füzetem, és kisétál a szobából. Két nagy tejes koktéllal jön vissza.

Egy teraszos étteremben ülünk a napernyő alatt. Én vörösbort iszom, Ő pezsgőt. Pedig még vezetek. Mindkét fagyi kelyhet az ő kanalával esszük.
Az autóban szinte hideg van. Egy földúton behajtok, és megállok egy istálló mellett. Elindulunk körbesétálni. Mire megkerüljük, már majdnem elszívja a cigijét.
Feltolom a napszemüvegem a fejemre, és lenézek rá. Ő is lenéz, és a blúza zsebébe teszi az ő szemüvegét.
Vissza felnéz rám.
Kigombolom a felső gombját. Mintha belül elmosolyodna.
A derekát és a vállát fogva belefektetem a szénába.

Innen majd felmegyünk az istálló padlására. Alszunk egyet együtt. Utoljára.
Mikor majd felébredek, a nap narancssárgán fogja bevilágítani a tájat. A szeme kisírt lesz.
De már megnyugodott. Leveszem a fejem a melleiről. Begombolom az ingem. Ő is a sajátját.

Este ki fogom tenni az első emeleten. A parkolóban. Mögöttem jön majd le a főútig. A tükörből nézem. Majdnem egyszerre fogunk hazaérni.
Neki a férje nyit ajtót, nekem a lányom.
El sem köszöntünk egymástól…