A fölösleges ember

Úgy gondoltad, egy füves cigi még nem vezet sehová. Egy bulin szívtad az elsőt, és tetszett, ami történt veled. Élvezted, hogy milyen "vidám" lettél, ahogy minden szétcsúszott, és onnantól kezdve nem tudtad, hol a határ. Felszabadultak a gátlásaid. Tablettával kínáltak, te meg nem kérdezted, hogy mi az. Érezted, hogy ez jobb, mint a fű. Magával ragadott a pörgés, nem éreztél sem éhséget, sem fáradtságot.
Attól a naptól kezdve csak vártad, hogy mikor jutsz megint akár csak egy kis fűhöz.
Hétvégén diszkóba mentél, és újra "dobtál". Persze ittál is rá, és az este többi részére nem emlékszel.

Reggel egy kórházi szobában ébredtél, szüleidet láttad az ágyad körül, akik lesajnálóan néztek rád. Akkor döntötted el, hogy nem mész haza, mert nem tudnád az örök megvetést elviselni.
Egyre többet drogoztál, már mindegy volt, hogy vénásan kapod, szívod, vagy "dobsz". Nem érdekelt semmi, csak menekülni akartál a rideg valóságból az álomvilágodba.
Végül eljutottál oda, hogy egy aluljáró mosdójának hideg kövén fekve remegtél egy újabb adagért.

Tudtad, hogy már nagyon mélyre süllyedtél, és ez nem helyes, de már nem volt visszaút.
Hetekkel később a rendőrség talált rád, mikor egy buszmegállóban feküdtél belőve.
Elvonóra kerültél. Rengeteget szenvedtél, azt hitted belehalsz az elvonási tünetekbe. De végigcsináltad, mert normális életet akartál élni.
Nehéz volt újra visszatérni a valóságba. Nem volt egyetlen barátod sem, szüleid is elfordultak tőled. Meg akartál halni, mert már semmit nem vártál az élettől. Azt gondoltad, inkább a föld alatt lennél, mint hogy egy olyan ember legyél, aki teljesen fölösleges a társadalom számára.
Pár hónap múlva találkoztál egy régi ismerőssel, aki fűvel kínált. Te elfogadtad, mert újra érezni akartad a boldogságot.

Majd láttad, ahogy a haverodat bogarak lepik el, és iszonyatosan félni keztél. Nem vetted észre, hogy nem a valóságot látod.
Remegve feküdtél le egy híd alá, és lassan elaludtál.
Reggel egy idős bácsi talált rád, ott feküdtél halálra fagyva.
Senki nem ejtett egyetlen könnycseppet sem érted, a családod észre sem vette a hiányodat.
Elérted azt, amit soha nem akartál: egy névtelen sírba temettek, fejfádon ez állt: AZ EMBER, AKI TELJESEN FÖLÖSLEGES A TÁRSADALOM SZÁMÁRA...