Történetek

A történet egy már létező történet átirata. Semminemű felelősséget nem vállalok az esetleges hasonlóságért, és figyelmeztetek mindenkit, hogy az itt leírt dolgokat nem kell komolyan venni. Ez csak komédia, és aki nem bírja, az ne olvassa...

- Munkaügyről van szó? - kérdezte végre Ádám, és hanyagul nekidőlt az íróasztalnak.
- Nem, csak gondoltam elbeszélgethetnénk egy kicsit, hogy közelebbről megismerjük egymást - dadogta Andrea, miközben úgy érezte, elsüllyed a szégyentől.
- Persze, jó ötletnek tartom - mondta Ádám, pedig belül enyhe bosszúságot érzett, amiért nem tudott nemet mondani. Semmi kedve nem volt ezt a molett lányt közelebbről is szemrevételezni, a mai estét inkább pihenésre szánta volna. Mégis a sajnálat...

- Jaj persze! Elnézést. Nem akarom akadályozni ezt a nemes célt. Valóban, néha az embernek kell valamit adnia hőn szeretett országának.

- Igen, mert nem te vagy én, mi vagyunk az ország. Gondoljunk csak bele, ha ezt a kis lyukat ma nem tömnénk be. Akkor akár holnap erre járhatna egy üzemanyagot szállító teherautó. Képzelje csak el, eltörne a tengely. Akár fel is borulhat, sőt fel is robbanhat. Mi lenne akkor, ki fizetné meg a kárt? Emberek nem tudnának reggel dolgozni...

Alig 50 éve lett vége a polgárháborúnak, amit végül is a 12-es rendszer kutatóinak köszönhetően a köztársaság az új rombolók segítségével megnyert. A szakadárok, akik gyakorlatilag minden rendszer minden galaxisában jelen voltak, nem tudtak nagyobb méretű hajókkal támadni ezért vadászokkal és naszádokkal támadtak. Fregattjuk volt egy pár, de ezt narion hiányában nem tudták használni...

Sosem gondoltam, hogy ennyire nehéz lesz. Igazából eszembe se jutott, hogy így végződhet.
Két ember, aki ennyire szeretett, az hogy tudja így megutálni egymást?!
Láttam filmekben, hallottam zenékben, de sosem hittem. Mindenki azt mondja, akkor van a legnagyobb baj, ha a remény is elvész. Nekem az már nagyon rég eltűnt, de a hitem csak most veszett el...

Van olyan álmom is, amikor egy lánnyal vagyok. Soha nem látom ki az, soha nem tudom, ki ő pontosan. Csak vagyok vele, és ölelem, és szeretem, és érzem, Ő az, aki ki lett nekem választva. Őt azért teremtette a sors, hogy velem legyen, és engem azért, hogy Őt Én boldoggá tegyem. A helyszín mindig más. Van, amikor a Gellért-hegyen, van, amikor egy számomra ismeretlen parkban, van, amikor tengerparton, és együtt nézzük a naplementét, látjuk a nap aranyló korongját, aranyhídját, és csak ülünk,...

Két barátnő, két teljesen ellentétes személy, mégis összekötötte őket a múlt és a szeretet. Az egyik tetőtől talpig komor feketében, a másik nőiesen szép, vidám színekben. Lienna Charilla Aquacea(fentebb említett Drea) csípőig érő, enyhén hullámos ezüstszőke hajjal rendelkezett, arca gyermekien szép, szemei acélkékek. Pillanatnyilag csipkékkel díszített halványlila blúzt, és fekete miniszoknyát viselt, nameg az elmaradhatatlan karkötőit, melyek megcsörrentek, miközben kezét Raist felé...

A temető egy olyan részéhez érnek, ahol a gazdagabbak kriptái épültek, és épülnek. Ezeket általában szegecses vaskerítés övezi. A lány könnyedén átlendül fölötte, csupán a tenyerét sérti föl egy csöppet. Az utóbbi időben vágtába kezdett farkas azonban belecsapódott két kerítésrács közé. Onnan se ki, se be...

A xvand lovag alkonyatkor érkezett meg a falu feletti magaslatra, amely szerényen bújt meg Semenatie határában. Nagyon fáradt volt. Három napja úton volt, amióta Tenikhez közeli őrhelyét lerohanta az ellenség. Most leszállt a lováról, és azon tűnődött, mit is csináljon. Aztán rádöbbent, nincs sok választása: pihennie kell. Nehéz léptekkel elindult hát a völgybe vezető úton, és hamarosan beért a falucska házai közé...

- Ez Striker módszere! - kiáltott fel Scott, aki időközben lefogta a raszta srácot. - De hiszen ő meghalt!
- Így van. De úgy tűnik valakihez eljutottak a kutatási eredményei, és mostmár szintetikusan is elő tudják állítani a Jeason agya által termelt tudatbefolyásoló folyadékot. - hadarta a prof. Ekkor lépett oda Robert is.
- Én ki tudom szedni belőlük. - mondta
- Nem hiszem. A szer hatása felbonthatatlan. Csak annak engedelmeskednek, aki befecskendezte azt. S amint...