Történetek

A két nő ismétlődően feltörő nyögései, lázas követelő mozdulatai a bent ülő vegyész kollegát is felcsigázták. Sietve lerángatta magáról a nadrágot, és kéjenc (Phil számára nevetséges) pózban az asztalra vetette magát, rákiáltva a két nőre. Azok hozzáléptek és mindketten egy-egy tértől elindulva csókolgatni kezdték az asztalonfekvőt, akinek arca immár egyetlen, állatszerűen széles vigyorrá torzult...

A gombafelhő gyönyörű volt. A 169000 TNT súlyú atomtöltet porba döntötte a történelmi emlékekkel büszkélkedő ősi várost. A dóm maximálisan elpusztult. Ám a cummogóbogarak is, az emberekkel egyetemben, akiket beköptek, és már amúgy is csak kínlódtak volna. A sugárzás gyorsan terjedt, elsősorban a Magyarország felé fújó szél szárnyán. Másnap reggelre egész BAZ megye megfertőződött...

- Na elég volt! – a gitárosnál betelt a pohár. Megfogta társa gallérját és a falhoz nyomta. –Mondd mi a fészkes fenét keresel itt, vörös rózsával!?
- Soulness hagyd békén!
- Ne védd a kis ágyasodat! –Soulness teljes felindultságában olyanokat mondott, amiket nem lett volna szabad. –Mindent értek! Minden tiszta! Azt sem tudom miért nem haltam meg! Nem is volt értelme visszajönni…
- Hát nem sok… - nyögte Laus, de meg is bánta, mivel Soulness mérgében még jobban a falhoz...

A nap még valahol a láthatár alatt járt, a madarak közül csak a korán kelők dala simogatta a még álomban ringatózó emberek füleit. Senki nem mozdul, mintha megállt volna az idő kereke. Halk motoszkálás hallatszott a kertek alatt. Senki nem figyelt rá. A motoszkálás egyre hangosabb lett. Egyszer csak már Curt Lening a gyönyörű 17 éves lány ablaka alá ért a fura, keveset eláruló zaj. Még mindig senki sem veszi észre a nagyon közeli veszélyt vagy szenvedélyt...

A tökéletesen visszafogott szárnyasban hihetetlen tudás lakozik. Igaz, a madárénektől zengő erdő már sokat kopott nyár közepére fényéből és ezek a mesterek sem ontják szívből, lélekből mindenkit és mindent letarolva fülbemászó egyéniségünket formáló változatos strófáikat, de ettől függetlenül nem lehet az ilyenkor már csendes szólistára másképp felnézni, mint Európa egyik legváltozatosabb hangú madárdal virtuózára...

Ekkor feltépték a sátor ajtaját, és berontott rajta egy muflon. De milyen muflon! Kocsányon lógó szemei voltak, mint a csigának, és 10 lába, minden patáján 10 körömmel. A gyapja helyén páncélszerű vastag bőr feszült, és torz dudorok álltak ki belőle, amelyek mintha fortyogó férgeket izzadtak volna. Iszonyú üvöltéssel támadt, szélesre tárva állkapcsát, amely fogatlannak tűnt.
- Istenem! – sikoltotta Violetta, és menekülni akart, de megakadt lehúzott nadrágjában, és pofára esett......

Gyakran szembesülök azzal a szomorú ténnyel, miszerint többen gyűlölik a 90 cm hosszú madarat, mint ahányan ismerik. A horrorfilmekbe illő történetekről híres rémség messze nem szolgál rá a rosszhírére. A horgászok gyakran orrolnak rá, mivel nem vegetáriánus. Ez bizony igaz, jelentős halmennyiség csúszik le a torkán, de bevallom nem értem a pecásokat...

Szeretem őt. Tagadom, mindenki előtt tagadom, de szeretem őt. Két éve ismerkedtünk meg egy szilveszteri bulin. A legjobb barátnőmmel, Domival készülődtünk már egy órája, hogy jól nézzünk ki. Ez Dominak nem okozott nagy gondot, mert ő amúgy is szép volt, az alakja is jó volt. De én, áhh, mindig feszélyezve éreztem magam, minden buliban. Ritkán találtam olyan ruhát, ami tényleg jól állt volna rajtam...

Hosszú percekig ölelkeztek, mindketten úgy voltak vele, hogy örök időkig így maradnak, most már semmi sem választhatja őket széjjel. A végén Mia bontakozott ki először az ölelésből, kisírt szemei végigmérték Soulnesst. Hát mégis él!
- Azt hittem…
- Én is… - vágott a szavába Soulness, igazából több dologgal is be lehetett volna fejezni ezt a mondatot, de ő tudta, hogy minden mondatvéghez ez a szó kapcsolódik…

Maga is felkelt, lesétált a partra, apró lábnyomokat hagyva. Kibújt könnyű papucsából, rugdosni kezdte a vizet, és boldogan sikongatott. A kicsi fejét is rázta közben, miáltal szőke fürtjei ide-oda lengtek bájos vonásai körül.
És akkor meglátta a sötét felleget...