Történetek

Az Élet két dologból állt: Élőhely és Élőlények. Az Élőlények tudatosan cselekedtek mindennapjaikban. Az Élőhely pedig nem volt más, mint maga a szilárd talaj és kavargó levegő. Egyszerűnek tűnt, mégis szinte lehetetlen volt tökéletesen felépíteni...

Hirtelen ébredt fel egy éles zajra. Belenyilalt a fájdalom a fejébe-tegnap éjszaka eléggé felöntött a garatra. A pia fog megölni – gondolta – és fejét fogva tápászkodott fel a földről. Hirtelen újabb zajokat hallott, ezúttal hangosabban és kiáltásokkal vegyítve.
Kilépett a sátrából és meglátta a zaj forrását: összecsapó kardok, emberek–a tábort megtámadták. A tegnapi ital miatt még most is nehezére esett a gondolkodás. Lassan végignézett társain: bátran, félelem nélkül küzdöttek......

A történetet, vagyis hát nem tudom, minek nevezhetném ezt... mindegy maradjunk a történetnél. Szóval a történetet egy Géza nevű 25 éves fiú, ihlette. Az ő életéből mutatok részletet...

A bevezető út végére csalogat, hívogat a környék egyik leghangulatosabb madárvártája. A faépítménybe felfáradva szemünk elé tárul a Macskasziget. Szemeinket üdítő érzés az előttünk hullámzó nádtengerren legeltetni. Mocsaras, lápos területen viszont tollas barátaink is paradicsomi körülményeket találnak...

A történet ott veszi kezdetét, hogy egy ambiciózus fiatalember, Gellér Zoltán a lámpákat gyújtogatja Lapatytanyán, ami egy kommuna a Börzsönyben. Ez a közösség viszonylag békés, ám szexuális szabadosság uralkodik, néhányan kábítószereznek, és sok az ellenségük a rengetegben...

- Hogy mi lesz velünk, amikor abba a Fekete Lyukba belerepülünk... magam sem tudom... de ha tudnám, akkor valószínű most nem repülnék ide, hogy kiderítsem. - jegyezte meg kissé viccesen, de látszott rajta, és mindenkin az űrhajó fedélzetén, hogy félnek...

Napokig beszélgettünk, nevettünk, mindent kibeszéltünk, amit csak lehet. Majd bátyám elmesélte nekem, hogy ez a srác oda van értem, de nagy dzsigoló vigyázzak vele. Ohh, mondom biztos csak szórakozik, én meg ez a srác, na persze...

Elindultunk a temetőbe, és amikor először leültünk, kérdeztem tőle, legyek-e rossz. Azt válaszolta, hogy legyek. Lehúztam a sliccét, és boxeren keresztül megsimogattam a kukiját. Eléggé furcsán nézett rám, úgyhogy kihúztam a kezem, és visszahúztam a cipzárt...

Tudtam, hogy a szüleim azonnal utánam küldik a testőröket, magánnyomozókat sőt még magát a Gárdát is. Mivel még kiskorúnak számítottam a tizenhat évemmel, minden joguk megvolt, hogy visszacipeljenek hozzájuk. Egyetlen esélyem a Föderáció Zsoldoshadserege volt. Ha egyszer belépek, még a Gárda sem érhet el...

- Keresnem kell egy távoli bolygót a galaxisban, ahova elmenekülhetek.
Har-Chomnak saját építésű űrhajója volt, amivel nyugodtan utazgathatott bárhova. A térkép egyik oldalán a Jed nevű bolygóról talált leírást. Végigolvasta, majd így szólt:
- De hát ezen a bolygók olyanok élnek a térkép szerint, akiknek olyan képességeik vannak, mint nekem! - Har-Chom alig tudott a szemének hinni - Ez tökéletes. A Jedre megyek...