Történetek

Az arca merev volt, de a szeme beszélt helyette. Ez a fiatal fiú, aki azelőtt mindig mosolygott, most rettegve nézett rám, és bennem valami nagyon bűnös gondolatot indított a félelme. Szégyelltem magam, ahogy láttam őt akkor egy pillanatra, és amit, szintén csak egy pillanatra tenni akartam...

Hiányzik Fred! Szeretnék beszélgetni vele. Az a baj, hogy nagyrészt én beszélek hozzá. Ő nagyon hallgatag. Mondtam is már párszor neki, de nem szokta érdekelni. Engem sem zavar annyira, hiszen mire valók a barátok, ha nem arra, hogy melletted álljanak? ...

Látta a játszadozó kislányt, ahogy kijön az egyik kertes házból, az utcára, ahová vendégségbe mentek. Látta a pitbullját, amint felfigyelt az éppen megbotlott kislányra. Látta, amint a dög odaszalad, és több helyen harapja, és cibálja a gyereket. Hallotta a sikoltozást, jobban, mint a többi ember, akik odagyűltek, és a látványtól ledöbbenve pár másodpercig semmit nem tudtak csinálni...

Az elegáns tanári szoba elegáns tanárnője a lehető legegyüttérzőben nézett az elegáns párra.
- Iskolánkban - kezdte mondandóját, az elnyújtva kiejtett szó után szándékosan szünetet hagyva - volt már példa hasonló esetekre. És huszonkét évnyi tapasztalattal a hátam mögött állítom, hogy nem kell rögtön a legrosszabbra gondolni. A rengeteg amerikai film, a televízióban látható töméntelen erőszak sokszor ezt okozza a hasonló korú gyerekeknél...

Hello, Mr. Hunt. Játszani akarok egy játékot. Monopoly-nak hívják, de nincs meg, úgyhogy marad ez. Ha egy kicsit megmozgatja a lejátszót a kezében, rájöhet, hogy a kazetta belseje szupererős pillanatragasztóval van, helyesbítek: volt megtöltve. És most jól figyeljen, mert ezen múlik a hátralevő élete. Ha körülnéz, talál maga mellett jó néhány éles követ.
- Mi a... minek nekem éles kő?
Ez a szalag három percen belül megsemmisíti önmagát. Ha élni akar, jobb lesz sietni....

A lány egy pillanatra kővé dermedt. A lény, a tökéletes gyilkos szólt. A hangja olyan volt, mint Darth Vader-é, legalábbis a lánynak ez jutott eszébe először.
Aztán elsült egy fegyver. A lány csak azt látta, hogy a fegyveres férfi feje szétrobban, a teste pedig a földre hanyatlik. A kezében lévő fegyver a lány elé esett, aki azt azon nyomban felkapta és a boltvezetőre szegezte...

A konyhába szaladt. Kihúzta az egyik fiókot és előkapott egy kést. A lehető legnagyobbat, amit talált. Elindult vissza, hogy megnézze ott van-e még a váratlan látogatója. Ott volt. Már megszokta a fény viszonyokat és kivehető volt az arca. A három szemtől eltekintve úgy nézett ki, mint egy ember...

VÁMPÍROK! Abban a pillanatban valaki nekem ugrott, s ledöntve a lábamról a földre estem. Az idegen is velem együtt elesett, de ő ezzel semmit sem törődve rámfordult és lefogva a kezeimet a nyakam akarta megkörnyékezni. A fejem egyfolytában arra hajtottam, amerre ő akart volna támadni, s a kezeimet is próbáltam kiszabadítani...

Álmaink világában jószerivel bármit megtehetünk, amire csak vágyunk. Gyermekként lehetünk űrhajósok, tűzoltók, lovagok, vagy tán szépséges királylányok. Később, kamaszként jönnek az eltitkolt, szégyellt, de mégis boldog "nedves álmok". Felnőttként munkahelyi sikerekről, boldog családi körről álmodunk. Öregkorban pedig kellemes nosztalgiával gondolunk vissza fiatalabb korunkra...

A felejtés a legnehezebb dolog a világon. Azt hisszük, hogy sikerült túl lépnünk a múlton, de az emlékek újra és újra felélednek. Mindig ott vannak. Ha ébren vagyunk abban,, amit csinálunk, ha alszunk az álmaikban, ha kettő közt, akkor a gondolatainkban. Akkor szokott gond lenni, mikor az emlékeink a felejtésből újra előtörnek...