Történetek

2011-ben Romániában voltam kiküldetésben. Többször is magával ragadott a gondolat, hogy levágatom a hajam,de mindig az utolsó pillanatban meghátráltam.
Ez a történet arról szól amikor végre megtettem, úgy és ott ahol nem is gondoltam soha. Ha téged is foglalkoztat ilyen gondolat, tedd meg, hogy megérezhesd azt amit én éreztem.

Vajon megérte a kaland? Úgy tűnik, igen. Vagy mégsem?

A templom olyan volt, mint a vidéki templomok általában, aki egyet megérzett, már ismerős mindegyikben. Öreg, időtlenség illat, keményre vasalt ministránsruhák, megszentelt paraszt barokk bútorok, a márvány szenteltvíztartó oldalán kikristályosodott só szemcsék. A sekrestye közepén sötétre barnult feszület, alatta a pápa és a püspök képe.

Egy váratlan lehetőség. Egy hétvégi kaland. Hogy mi lesz egy hétvégi kalandból? Évi élete igazán fordulatos, s talán irigylésre méltó is. Vagy mégsem ennyire egyértelmű a helyzet?

...amikor utat nyitottak a gyűlöletüknek, azt nem parancsra tették, hanem önként. Lelkesen. Amikor elindultak a kastély felé, hogy kifosszák, megpróbáltam eléjük állni, de ahogy közeledtek felém, megijedtem. A hang a torkomon akadt, lebénult a testem. Csak álltam, hagytam, hogy szó nélkül kikerüljenek és menjenek pusztító útjukra. Megéreztem, hogy évszázados gyűlölet munkál bennük, nincs se ember, se Isten, aki meg tudná őket állítani. Ebben a pillanatban értettem meg a Sans-culotte-tok...

Ennyi év alatt eggyé váltam a faluval, a népével. Közöttük lehetnek ártatlanok, hisz nem mindenki volt ott, de én nem lehetek az. Én nem tudtam megmutatni nekik a hit világát. Én nem tudtam nekik olyan életet adni, ami ellen nem kell lázadniuk. Az én Istenem nem védte meg őket, amikor a vörösök bevonultak.

Hétköznapok és kétségek. Elég vagyok? Elég vagy?

Riasztóan nagy kérdések és megfelelő válaszok. De a félsz ott van legbelül, mélyen elrejtve.

Sziasztok!
Ez az első olyan novellám, amit ide rakok fel. Remélem, tetszeni fog. Egy kicsit talán rémisztő is lehet, és szomorú.

Némi téboly.