Történetek

Így ért Cica a tanári szobához. Mivel káromkodásának utolsó foszlányai – ordításból kifolyólag- még a szomszéd házban is hallhatóak voltak, a kedves tanárok körében már nem nulláról, hanem legalább mínusz ezerről indult a lány jellemrajza, aki a komolyan feltett „Itt fogunk lakni?” kérdéssel még egy ezrest ugrott lefelé. Ennek köszönhetően a nénik még azt is bizalmasan elárulták neki, hogy mindössze két doboz mosóporral fizettek az 5 csillagos förtelemért. A lánynak, mivel az elmúlt nap...

- Na épp ez az, Angel... - vágott bele Willow. - Azt olvastam minden 1000. évben testet ölt a gonosz, a démonok és vámpírok kiknek lelkük van elveszítek ezen az estén... ígérd meg, hogy nem mész Angel közelébe pár hétig...

Reactorfighter maga sem tudta, örüljön-e ennek. Nem szeretett volna csalódást okozni.
- Megteszem, amit tudok, de fölöslegesen egyikük se reménykedjen. Még így is rengeteg dolgunk lesz a tervezettel.
J-NekteD komolyan nézett Reactorfighter szemeibe, mire ő egy pillanatig arra gondolt, mennyivel emberibb ezekbe az utánzat-szemekbe nézni, mint azokba a széles, fekete ellipszisekbe, amiknek nem akadály sem a ruha, sem a csont, sem a hús, az ember legféltettebb titkai is pillanatokon...

- Kezét csókolom! - mondta a férfi.
- Szép jó estét! - mondta a lány.
- Meghívhatom egy kólára? - kérdezte a férfi.
- Igen, köszönöm - válaszolt a lány.
- Maga nagyon szép- szólt a férfi.
- Biztos benne? - évődött a lány.
- Igen, kérem, a teste, a haja… Megérinthetem?- kérdezte a férfi.
- Ám legyen- adta meg magát a lány...

- Elfogadom ajálkozásodat, halandó! – mondja érzéketlenül Choler.
- Choler vagyok a Fekete Láng Ura, a Fekete Tűz Hordozója, Monarakh Magisztere, Kevanaar hatalmának az örököse.
- Sang gyermeteg ármányának újabb eszköze vagy.
- Ám aki úgy teszi a lábát Monarakh kövére, hogy nem a Sötét Lángot imádja, sosem távozik e falak közül...

Mikor Reactorfighter először öntudatára ébredt annak, hogy nem ők voltak az igazi szülei, nem akarta elhinni. Az a körszakállas, bajuszos kedves férfi, és a hosszú szőke hajú, sima arcú nő – csupán két, emberekről lemásolt szolidó volt, egy tökéletes érinthető, fogható háromdimenziós kép.
Végül pedig iszonyú gyűlöletben tört ki, és megfogadta: kegyetlen kínhalállal pusztítja el azt, aki megölte a szüleit...

- Huhu…- integetett Willow jobb kezével Xander arca előt – Hallowen van! Ilyenkor ez természetes…azaz egyáltalán nem természetes, mert most is csak természetesen Sunnydaleben vannak ilyen mutánsok, vagy zombik, meg vámpírok meg stb…
- Igen, igen -vágott szavába Xander – De itt most más áll a háttérben. Ez a Hallowen más lesz mint a többi. 2000-t írunk, nem de? Nos utána jártam… és…

Új feladat, Reactorfighter, szólalt meg minden hang nélkül. Reactorfighter azonnal odafordult az ülésével, és megnézte magának a belépőt.
- Éljenek a harcosok. J-NekteD, ha nem tévedek. – mosolygott féloldalasan, és megvakarta az arcát. Borostái nem nőttek meg túlzottan, a tartályban való tartózkodás ezt is fékezte jelentősen, ám a hajával együtt hamarosan ettől is meg kell szabadulnia. Ha megint van valami gáz a Földön, az lesz az első, hogy elmegyek egy fodrászhoz. Nem akarok...

Ez a történet egy Evangeline nevű lányról szól, akinek nem éppen szokványos az élete. Egy nyaraláson változott meg minden. Elvesztette az anyát, és ő sem olyan többé, mint amilyen régen. Ha kíváncsi vagy mi történt vele, akkor, hajrá olvasd el...

- Angel, a hátad mögött! - kiáltott Buffy.
Angel hátrafordult és egy gyors mozdulattal, pontosan támadója szívébe döfött egy karót. A vámpír felordított és azonnal porrá lett...