Történetek

Pánti meglepetten hőkölt hátra, és a következő pillanatban azt hitte, azért kiabált vele az Isten, mert elbambult. Hebegve-habogva elmagyarázta, hogy énekelni szeretne. Az Isten feljegyezte őt a jelentkezők listájára, majd utasította, hogy válasszon magának egy dalt. Pánti azzal a szokatlan kéréssel hozakodott elő, hogy zene nélkül szeretne énekelni. Ugyanis ő nem ismerte a földi dalokat, se a földiek az ő bolygóján íródott szerzeményeket, így megpróbálkozott ezzel a módszerrel, hogy nem...

A léptek nem akartak elhallatszani mögöttem. Erőt gyűjtöttem és elindultam. Nagyon fáztam, fájt mindenem, de kitartóan araszoltam előre. Fényt láttam pár méterre tőlem. Megörültem, és tovább mentem. Mindenáron haza akartam érni. Minél előrébb értem, annál inkább elhalványult a reményt jelentő fény. Ez volt az utolsó esélyem. Sírni akartam, de nem ment. A bőgés nem segít semmin. Erős leszek. Igen. El tudok menni hazáig...

Mama nem ütött, vagy bántott engem. Nem én voltam a hibás anya miatt, magát meg nem okolhatta, túl hiú volt és magas mércére állt az önértékelése. De az tény, hogy féltem: én is olyan leszek, mint ők...

Charles és Katherine a nagy franciaágyban feküdtek. A lány elaludt, annyira kifáradt a szenvedélyes együttlét közben, a férfi gondolatai azonban csak a felesége körül jártak. Már megbánta, hogy megcsalta a nejét, és azt kívánta, bárcsak visszatekerhetné az idő kerekét...

A medál szív alakú, és egy apró aranyláncon lóg. Megtisztítottam mindkettőt, és alaposan megszemléltem őket. Nagyon finom kezek kellettek az elkészítéséhez, ez látszik rajta. A szívbe pedig valami bele van vésve...

Ott volt a kórterem, mely ugyanolyan volt, mint a többi. De valahogy mégis más, ezelőtt a látogatás előtt öröm volt bemenni, hiszen naivitásom határtalan volt. De ez a nap volt a legszomorúbb. Bementünk és megláttuk őt. Ott feküdt az első ágyon és aludt. Később rájöttem, hogy nem is aludt, hanem inkább küzdött az őt megtámadó förtelem ellen...

Ám egy unalmas, és végtelenül hosszú földrajz órán gondoltam, írok egy pár sort a barátnőmnek. A tanáron látszott, hogy ideges és tudta, hogy nem figyelek, ezért pár mondat után befejeztem az írást, és (életem legnagyobb hibáját elkövetve) beraktam a padba a füzetet...

Felvonult a szobájába és megpróbált lemenni az asztrálsíkba, sikeresen... Valóban lement, látta ott az összes embert, az egész világon. De volt pár ember, úgy szám szerint öt, akiknek az aurája nem piros volt, hanem zöld...

Reszkettem meleg kabátom alatt. Éreztem, hogy figyelnek. Hátrafordultam, de mögöttem nem állt senki. A szívem két ütemet kihagyott! Megláttam a sárga szemeket! Egyre közeledtek, én pedig elkezdtem futni...

Egyre sűrűbben kap el a folyosón, hogy kínozzon. Már alig merek kimozdulni a szobámból, de muszáj. A csapat maradékával különböző stratégiákat dolgozunk ki a túlélésre, mert még bizonytalan a helikopterek érkezési ideje...