Rémes Karácsony

Karácsony napján szakadatlanul havazott, a csípős szél pirosra csípte az arcomat. Én éppen kedves barátomtól, Pete-től jöttem, akivel együtt járunk a főiskolára. Felajánlotta, hogy elkísér hazáig, de én visszautasítottam, mondván, hogy mindketten megfagynánk, és kár lenne két embert egyszerre elveszteni. Amikor kifordultam az utcájukból még berohantam a cukrászdába. Kértem egy forró csokit és egy doboz íncsiklandozó illatú fánkot. A meleg italt helyben megittam, amitől jól átmelegedtem, és erőt kaptam az útra. A sütiket viszont haza akartam vinni a beteg kistestvéremnek, Sally-nek. Bár anya karácsonykor mindig finom süteményeket készít, Sally különösen szereti a fánkot. Hagy örüljön ő is. Kiléptem a cukrászdából és a házunk felé vettem az irányt.

A hóban nagyon nehéz volt menni, bár hótaposót húztam. Iszonyúan elfáradtam, leültem a padra. Elszunyókálhattam, mert már besötétedett. Örültem, hogy nem fagytam meg, bár a jeges szél és kitartó havazás elrontotta a kedvemet. Magam elé képzeltem szeretett családomat, akik aggódnak értem, édesanyám rémült tekintetét, és hallottam amint apa megdorgálja anyát:
„Elisabeth, folyton aggódsz valakiért. Felnőtt ember, tud vigyázni magára.”
Nem! Védtelen vagyok, a szél és hóvihar csak egyre erősödik. Ráadásul már besötétedett. Ki tudja, megtámadhat egy részeg banda, vagy egy perverz pedofil. Jaj, bárcsak otthon lehetnék! Elgondolkoztam, ki támadhatna meg, mikor észrevettem, hogy egy teljesen idegen helyen vagyok. Körülöttem fák magasodtak, megalkotva az erdőt.

Mögöttem léptek hallatszottak. Éreztem, hogy figyelnek, ezért nekiindultam az útnak. Mikor elcsúsztam a jégen felálltam, az erős széllökéseknek próbáltam ellenállni. A cipőm és a ruhám teljesen átázott, vacogott a fogam. A süteményes dobozt még mindig a kezemben tartottam. Még egy icipicit meleg volt, ezért hozzányomtam az arcomhoz. A kartondoboz zsíros és büdös lett a fánktól, de nem érdekelt. Pár másodpercig még az arcomhoz tartottam. A léptek nem akartak elhallatszani mögöttem. Erőt gyűjtöttem és elindultam. Nagyon fáztam, fájt mindenem, de kitartóan araszoltam előre. Fényt láttam pár méterre tőlem. Megörültem, és tovább mentem. Mindenáron haza akartam érni. Minél előrébb értem, annál inkább elhalványult a reményt jelentő fény. Ez volt az utolsó esélyem. Sírni akartam, de nem ment. A bőgés nem segít semmin. Erős leszek. Igen. El tudok menni hazáig.
Kijutottam az erdőből, és az országúton találtam magamat. Ismerősnek tűnt, balra a benzinkút, jobbra egy takaros panzió. Ha haza szeretnék menni, jó pár órát autóbuszoznom kell. Inkább a panzió mellett döntöttem.

Beléptem a kapun, ahol rögtön egy őr fogadott. Betámogatott az épületbe, onnan pedig már a portás segített nekem. Megmutatta a szobámat. A kis szobának fapadlója és fehér fala van. Egy ágy, egy tévé, egy telefon, egy kis asztal, egy kétszemélyes kanapé fér el benne. Még van egy aprócska fürdőszoba is, amit rögtön célba vettem. Jól esett a meleg vízben fürdeni. A portás ruhát is küldött nekem, mivel látta, hogy az enyém teljesen elázott. Felöltöztem, fogat mostam és elmentem az ebédlőbe. Az órám fél tizet mutatott. Az ebédlőben sokan vacsoráztak. Rajtam kívül még egy férfi evett ül. Sápadt arcát, selymes, hosszú tincsek keresztezték. Zöld szeme vidáman csillogott. Leültem egy asztalhoz, de ő rögtön meghívott magához csevegni. Bemutatkoztunk.

Christian már elvégezte a jogi egyetemet. Nagyon sokat és érdekeset tud beszélni. Éjfélig csevegtünk, megittunk egy üveg bort, mikor eszembe jutottak a szüleim. Elnézést kértem a fiútól, és a telefonhoz siettem. Tárcsáztam a számunkat. Az első kicsöngés után anya rögtön felvette. Hangjából aggodalom csengett. Elmondtam, hol vagyok és mi történt velem. Megnyugodott, de ragaszkodott ahhoz, hogy eljöjjenek értem kocsival. Én leintettem, de ő már szólt is apámnak. Ahogy letette a telefont elindultak. Christian megvárt az ajtóban. Felajánlotta, hogy hozzá menjek aludni, de én ragaszkodtam a saját szobámhoz.

Lágyan simogatott, becézgetett, de ahogy felértünk hozzám ledöntött az ágyra, és a ruháimat szinte letépte rólam. Finoman csókolgatott, egyre lejjebb haladva. A szeméremdombomat lágyan megnyalta és finoman harapdálta. Aztán egyszer csak hozzáért a csiklómhoz. Végig futott rajtam a remegés, mire ő egyre nagyobb évezettel csókolta és nyalogatta. Felsikítottam. Most rajtam volt a sor, a hátára fordította, és beleültem a péniszébe. A csípőm ritmikusan mozgott, közeledtem az orgazmushoz. Megcsókolta a melleimet, majd a nyakam felé közeledett. Szétnyitotta száját, és megpillantottam a hegyes szemfogait. Felsikítottam:
- Vámpír! Segítség ez egy vámpír! – ekkor berontottak a szüleim és a bátyám. Máskor kényelmetlen lenne, ha a családom épp egy ilyen intim pillanatban törne rám, de most nem érdekelt. Apa és a bátyám, Steve megfogták Christiant és megkötözték. Kikötötték egy póznához, hogy szénné égjen, mikor felkel a nap. Anya megnyugtatott. Elaludtam a karjaiban. Reggel a húgom puszijára ébredtem, és boldogan csomagoltam ki az ajándékaimat.