Csodák Világa (11.)

- Nem tűnt el... - jegyezte meg álmosan Harry, mikor reggel mesélte a szüleinek, hogy mi történt. Még nem aludta ki rendesen magát, így fáradt volt. A reggeli kávé sem dobta föl a hangulatát. Daisy, Anett és Erik, akik az asztalnál ültek, eddig némán hallgatták a történetet, majd megnézték a zsák pénzt, amit Harry az asztalra tett. Anett varázslatának segítségével összeszámolták a pénzt, aranyról aranyra.
- 3000000 arany... - füttyentette el magát Anett. - Nem kellett volna elfogadnotok...
- Nem engedte volna, hogy visszautasítsuk, az öreg azt mondta, ismer minket... de hogy honnan? - elmélkedett Harry, miközben visszapakolták a pénzt a zsákba.
- Hát... nem is tudom... mit csináltok ebből? - kérdezte aggodalmas arccal Erik.
- Újságot alapítunk... ez lesz a munkánk... - mondta Daisy. - Tök buli!
- Újságot, azt se tudjátok... - kezdte Erik.
- Nekem tetszik az ötlet. - szólt közbe Anett. - Jobb, mintha beállnának a háborúba, ahogy akartak. - Harry nem akart szólni, hogy így ott lesznek, legalább az anyja mellettük áll.
- Hát jó, segíthetünk? - egyezett végül bele Erik. Ekkor jött le Daniel álmosan ásítozva az emeletről.
- Jó reggelt... - majd meglátta a zsákot. - Nem álom volt? - kérdezte Harrytől, s ez a felfedezés teljesen kitörölte az álmot a szeméből. - Meg csináljuk az újságot?
- Meg. - mondta Harry és elnyomott egy ásítást. - Megyek letusolok, aztán készüljünk, összehívjuk a „válság stábot” - vigyorgott, azzal felrohant elkészülni. Lezuhanyozott hűvös vízzel, hogy felébredjen, majd felöltözött. A többiekkel együtt megebédelt, majd fogták a pénzt és eltették biztonságos helyre. Összeültek a konyhába.
- Mi az a „válság stáb”? - kérdezte Daisy mikor végre mind a hárman ott ültek dél közül.
- Szükségünk lesz emberekre. - mondta Harry és elővett egy papírt. - Kik jöhetnek szóba?
- Nah jó, kezdjük az elején: Én, te Daisy, Luthine, Victorine. Eddig oké? - sorolta Daniel. Harry leírt minden nevet.
- Oké. - mondta Harry, majd felnézett. - James- t nem lehet kihagyni... - vigyorgott. Ismerte a fiút, hiszen a legjobb barátja volt, ha Danielt unokatestvérnek számítja.
- Emili? - kérdezte Dan.
- Felírom. - mondta a másik, majd odafirkantotta a nevet a papírra.
- Lily- t se hagyjátok ki, tuti hogy ő is jön. - mondta Daisy, kinek Lily kaszttársa volt.
- Igaz. Ez 7 ember... Ez már jó. A többi munkakereső pedig Lirienben nyomtat...
- Ezt hogy érted? - kérdezte Daisy.
- Úgyhogy mi heten, vagyis egyelőre hatan (ha megleszünk), tudósítók leszünk...
- 6? Miért 6? - kérdezte Daniel.
- Daisy... nem hiszem, hogy Peter és Írisz engednék, hogy kihagyja az utolsó évet. - mondta óvatosan Harry. Daisy nagyot sóhajtott, de arcára vidám mosoly jelent meg.
- De még nyár van...
- Igen, addig minden rendben. - mondta Harry. - Gyerünk keressük fel a felírtakat. -

Szétosztották a neveket. Harrynek jutott James és Lily. Daisy Emilit akarta elérni, míg Danielre maradt Victorine és Luthine. Harry Daniel Lirienen keresztül indultak el, Daisy pedig levélírással próbálkozott. A két fiú a transportus bűbájjal pillanatok alatt eljutottak Lirienben és ott szétváltak. Daniel a Derir feliratú ajtóhoz, míg Harry a Hetch feliratú ajtóhoz sietett. Kinyitotta, majd belépett a kamrába.
- Transportus – mondta és őszintén remélte, hogy lesz otthon Lilyéknél valaki.
Szerencséje volt, méghozzá duplán, ugyanis Lily otthon volt, méghozzá Jamesszel együtt, aki tiszteletbeli látogatást tett a lovaghölgynél. Az utazókamra ajtaját, miután Harry már vagy 5 perce dörömbölt (mivel a kamrák ajtaját, csak családtagok találhatják meg), Lily nyitotta ki.
- Harry! - lepődött meg, de hangján hallatszott, hogy inkább kellemesen, mint zavaróan.
- Szia Lily... nem zavarlak? - kérdezte miután kikászálódott a kamrából, ami Lilyék házának első emeletén volt.
- Nem, csak James van itt, elbeszélgettünk, hogy mihez fogunk kezdeni... - mondta Lily és bevezette a fiút a nappaliban. James a kanapén ült, de mikor meglátta Harryt elvigyorodott felállt, és megölelte barátját.
- Harry! Mi szél hozott?
- Az ami téged, érdekel hova mentek dolgozni?
- Ülj le. - mondta Lily, majd helyet foglalt James mellett a kanapén. Harry egy fotelbe ült le.
- Tehát? - kérdezte bujkáló mosollyal.
- Huh, így a közepébe? - kérdezte zavartan Lily.
- Igen, mert sietek... - válaszolt, mire a két másik egymásra nézett. Szemükben értetlenség ült.
- Sietsz? - kérdezte James aztán. Harry bólintott. - Hát akkor, egyikünk se tudja... igazából ötletünk sincs. - mondta beletörődve, hogy barátja milyen furcsa. Lily helyeselt.
- Hát igen én sem tudom....
- Remek... akkor szombaton ráértek? - kérdezte immár vigyorogva Harry. Lily végleg nem tudta mit gondoljon, így csak értetlen arccal bólintott. James is.
- Oké, szombaton reggel 8- kor a Beauti Caféban. Ott megértetek mindent. - azzal elköszönt és hazament.
Otthon már Daniel és Daisy elmélyülten cseverésztek Luthinennal, és Victorinnal, mikor Harry mosolygósan belépett.
- Sziasztok! - köszönt vidoran, majd letelepedett a kis csapat mellé.
- Szia Harry. - köszönt Luthine és Victorine is. - Daniel szólt, hogy megcsináljuk... ez szuper! - ujjongott Victorine.
- Beszéltem Lilyvel és Jamesszel, szombaton eljönnek a Beauti Caféba, ott megbeszélünk mindent, ők még nem tudják mit akarunk.
- Emili benne van. - mondta Daisy. - Bár csak a távolból, egyelőre.
- Remek. - dörzsölte össze a kezét Harry. - Akkor szombaton mindent megbeszélünk.
- Addig még van egy péntekünk... - mondta sunyin Victorine, és Danielre kacsintott, mire a fiú fülig vörösödött. Luth és Harry ezen összemosolyogtak.
- Tehát mit akarsz holnap csinálni? - érdeklődött Harry.
- Beszéljünk komolyan az öreg Derenddel. Tudni akarom, miért segít.
- Okos ötlet. - mondta Daisy, és ásítva felállt. - És mért nem megyünk ma? - kérdezte. Miután kinyújtózkodott.
- Ma? De hát...
- Kora délután van... Na?
- Hát tőlem lehet... - mondta Harry, és felállt. - De mit csinálunk holnap?
- Egyszerűen el leszünk a városban... így nem jó? - kérdezte reménykedve Daisy.
- Mi lenne, ha ma keresnénk egy helyet, amit megvehetünk, holnap beszélnénk az öreggel, szombaton pedig az teljes csapat összeülne.
- Remek, Luthine! - mondta Victorine, majd felállt. - Tudok egy régi nyomdát, ami eladó. Nem is drága ha jól tudom, csak felszerelés kell.
- Hát majd meglátjuk anyagilag, hogy jövünk ki. - mondta Daniel, és felállt. - Gyerünk!

A főutca, mint mindig tele volt emberekkel, de a boltok egy része még mindig zárva volt, és ez érthető. Lirienről azt mondták, hogy az utolsó hely ahol olyan dolgok történhetnek, amik megtörténtek, de megtörténtek. A 5 fiatal végigsétált a főutcán, el a Beauti Café előtt, ahol most többen voltak, mint bármikor ezelőtt. Ez is érthető volt, hiszen Herold és Lizzy esküvője után, és alatt a kávézót felújították, és lassan ez volt az egyetlen elegáns hely a környéken, leszámítva a mindig kitartóan nyitva levő Fehér Unikornis fogadót. A csapatot Victorine vezette a főutca vége felé, majd a Romlás köz előtti utcán lefordult. Harry felnézett az utca táblára, majd megállt.
- Géniusz utca? - kérdezte hitetlenkedve, mire a többiek is visszanéztek. Daniel és Luthine szintén elképedve bámulták a névtáblát.
- Vic... - szólt Daisy halkan. - Csak nem a régi Arany Múzsa nyomdáját akarod megvenni? Különben is tegnap még a Szerencsék utcáját említetted!
- De igen azt, tudod tegnap otthon jutott eszembe. A nyomda eladó jutányos áron. Kiváló nyomda, a lapnak is óriási híre van!
- Igen... régen előfizetői voltunk. - mondta Harry. El sem hitte még, hogy láthatja, hogy az övék lehet Lirien egyik legismertebb folyóiratának nyomdája. Az Arany Múzsa nem csak a Csodák Világának volt a leghíresebb irodalmi újságja, hanem még három szomszédos világé is. Rendkívül híres volt, és csak nem rég, 5- 6 éve szűnt meg, mert a főszerkesztő meghalt, a nyomda pedig ismeretlen körülmények között csődbe ment.
- Ez, ez... ha összejön már csak ettől híres lenne a lapunk! - ujjongott Daisy és Luthine.
- Fantasztikus. - suttogta Daniel, és gyors léptekkel elindultak a nyomda felé. A Géniusz utca

Lirien legszebb utcái közé tartozott, és a nyomda épülete is gyönyörű volt. Hatalmas sárga, fehér domborművekkel díszített, sokablakos (de nem annyi, mint a Napi Hírlap nyomdájának van) csodálatos épület volt. A bejárata egy hatalmas kettős, szép faragásokkal díszített fakapu volt, mely fölé arany betűk voltak felfüggesztve: ARANY MÚZSA. A kapu bal oldalán pedig egy házszámtábla: Géniusz utca 4.
- Gyönyörű. - suttogta Daisy. - Menjünk be. - Azzal a kapuhoz lépett, és a kilincset lenyomva betolta az ajtót.
- Hahó! - kiáltott a levegőbe Luthine. A nagy előcsarnok, ami fogadta őket elképesztő volt. Még itt voltak az egykori nyomda nyomai: padok, recepciós pult, hirdető táblák. Innen indult egy széles lépcső az emeletre, és egy másik a pincébe. A lefele vezető lépcső mellett egy kopott tábla volt, rajta nyíl, és írás: NYOMDA. A felfelé vezető lépcső meg biztos egyéb szobákba vezetett.
- Hahó! - kiáltott újra a lány. - Van itt valaki? - Harry és Daniel összenéztek.
- Vic...
- Itt vágyok! - szólt egy érdekes kissé magas férfihang, a felső lépcső felől. - Mágukat ákárják megvenni az Ahany Múzsát? - Mindannyian a lépcső felé néztek, ahol egy arisztokrata öltözékű, monoklis, magas férfi állt. Fején cilinder, kezében sétapálca. Igazi való világi arisztokrata. Lejött a lépcsőröl lassan majd kezet csókol a három lánynak, és kezet fogott Harryvel és Daniellel.
- Rusteh McFahen. - mutatkozott be végül, majd a két fiúra nézett. Daniel értetlenül nézett vissza rá, de Harry megértette miért fordult feléjük a fickó.
- Harry Jhones. A kisasszonyok Victorine Derir, Daisy Wilson és Luthine Elson. Az úr Daniel Wilson. - McFehen rámosolygott a hölgyekre, majd lesújtóan nézett Danielre.
- Tehát, máguk ákárják megvenni a nyomdát? - tette fel újra a kérdést.
- Igen. - válaszolt Harry átvéve Vic vezető szerepét. - Érdekelne minket.
- Újrá indítanák az újságot? - kérdezte, miközben feltessékelte őket a lépcsőn, hogy a második emeleti folyosón keresztül bevezesse őket egy kényelmes irodaszerű szobába. Hellyel kínálta őket, majd maga leült az íróasztal mögé. Harry leült az egyik ott lévő fotelbe, Daniel a másikba, a 3 lány pedig a kanapéra.
- Nem. - válaszolt a kérdésre Harry. - Saját újságot indítanánk.
- Éhtem. - mondta. - A nyomda áha 1500000 ahany.
- Rendben. Mikorra hozzuk az árat? - kérdezte Daniel, belefolyva a beszélgetésbe?
- Ámiko átvennék a nyomdát...
- Rendben, akkor minél hamarabb. - mondta Harry. McFehen elővett egy papírt, majd hosszú percekig írogatott rá, majd kézjegyével látta el a papírt, és odaadta Harrynek. Harry felolvasta a többieknek.

Ezennel kézírásommal jelölöm meg az a papírt, mellyel igazolom, hogy a Géniusz utca 4- es szám alatt található Arany Múzsa Nyomdát eladtam 1500000 aranyért eme papír tulajdonosának és aláírójának, de feltételeket szabok ki, az ár mellé.

Harry itt felnézett a többiekre, majd McFehenre. Nem volt szó feltételekről, de szó nélkül tovább halégatott.

Feltételek:
1.) Nyomda felhasználása: Nyomdaként
2.) A nyomda épségének fenntartása, állapotának megőrzése

Amennyiben ezek a feltételek nem teljesülnek jogom van visszavenni a nyomdát az ár visszaszolgáltatása nélkül is.
Ruster MCFehen
Harry abbahagyta az olvasást és a többiekre nézett. McFehen kíváncsian várta a választ. Luthine bólintott, Vic szintén, Daisy és Daniel sem mondtak ellent, így Harry visszafordult McFehenhez,
- Oké. Aláírom. - mondta és odafirkantotta a nevét.

Harry Jhones

A többi immáron a pénzen múlt, és Daisy nem akarta vesztegetni az időt, így hazarohant a pénzért. 20 perc alatt megjárta az utat, és addig a 4- es arról tárgyalt mi kellhet, és mennyi lesz. McFehen ajánlott helyeket, ahol olcsón jó minőségű nyomdagépeket lehet venni, és felajánlotta, hogy segít nyomdászokat is keresni, ráadásul ingyen vállalta az új újság ügyeinek az intézését. Harryék köszönettel vették a felajánlást, és éltek vele, így miután Daisy kifizette a nyomda árát McFehen nekiállt leveleket írogatni, és közbe segített megtervezni a vezetőséget.
- Tehát, kiből fog állni a vezetőség? - Harryék meglepődtek, most először kezdett el az arisztokrata férfi normálisan beszélni. McFehen látva a döbbenetet az arcukon elmosolyodott, majd levette a monoklit. - Álca. Ez a hobbim, mindig másnak mutatkozni.
- Nekünk mutatkozzon most már olyannak amilyen valójában. - a férfi bólintott. - különben 7 ember lesz a vezetőség, mi négyen plusz 3 ember. Jöjjön szombat reggel 8- ra a Beauti Café- ba és megismerhet 6- ot közülük.
- Rendben. - bólintott mindkettőre. - Akkor én itt elintézek mindent, különben hívjanak nyugodtan Rusternek. És én is keresztnevükön hívom magukat, de magázódunk.
- Rendben, mi most megyünk. Szombaton találkozunk, maga vigyáz a nyomdánkra.
- Rendben. - azzal elbúcsúztak, és Harryék hazatértek.
A péntek reggel Harry korán ébredt fel. Kinyitotta a szemét és egy ideig csak a plafont nézte. 20 percnyi lustálkodás után vette csak rá magát, hogy felkeljen. Kiment a fürdőszobába és magára engedett egy kis langyos tust. Miután végzett visszament a szobájába, és az órájára nézett. 6:20 volt. A találkozót 9- re beszélték meg a Beauti Caféban, így volt pár órája. Még nyugodtan aludhatott volna, ha tud. De nem tudott. 5 percig ücsörgött az ágyán majd megunta. Kinézett az ablakon. A nap már régen fenn volt, és úgy tűnt a meleg már most fokozódik, a még néptelen utcán. Még egy pillantást vetett az utcára, majd kiment a szobából, le az emeletről, majd ki az utcára. Becsukta maga mögött az ajtót, majd elindult az utcán. Sokan nem tudták, de a falu, ahol Harry élt, sok Csodák Világ- beli személynek adott otthont. Vegyük csak a Jhons, Wilson, Elson és a Markovic családot. A Derir család, bár nem a faluban, de a a közelben laktak. Harry végigsétált az utcán, ami amúgy a falu főutcája volt, és a vége felé vette az irányt, mint egy éve, mikor a klubba ment. Csakhogy a klub már megszűnt, és Harry amúgy se az erdőbe ment, hanem az erdő melletti virágos rétre. A rét nagy volt, és egy felől a faluba vezető út, egyfelől az erdő határolta. Harry a közepéig sétált elgondolkodva, majd leült a fűre. Lágy hajnali szellő hűtötte a nap tüzét. Hanyat feküdt, majd az eget nézte, egészen addig, míg egy hang meg nem szólalt mellette.

- Szia Harry. - hallotta Luthine hangját. Harry felült és rámosolygott a lányra.
- Luthine. Ilyen korán fent?
- Van így. - mosolygott a lány, majd leült Harry mellé. - Szép napunk lesz.
- Az bizony. - válaszolt amaz. Az idő gyorsan eltelt a beszélgetés alatt, amit nem csak a réten ülve, hanem az erdőben sétálva, és a patak partján lábukat a vízbe lógatván ejtettek meg.
Daniel és Daisy már jóízűen ettek, mikor Harry belépett. Írisz és Anett az asztalra tettek még egy terítéket, így Harry is odaült.
- Hol voltál? - kérdezte Daisy, két falat között.
- Sétálgattam. - foglalta össze röviden a kérdezett, majd nekilátott a reggelinek. Pillanatok alatt végeztek, így még volt egy kis idejük még az indulás előtt. Írisz és Anett az asztalokat pakolták el, addig Daisy és Daniel Harryvel „beköltöztek” az egyik szobába.
- Na! Hol voltál? - kérdezte újra Daisy. Harry most is ugyanazt válaszolta, így a két testvér csüggedten hallgatott. Csak Harry szólalt meg pár perc múlva.
- Készülni kéne... - a másik kettő bólintott, majd felöltöztek, és elindultak a megbeszélt helyre. ) előtt 5 perccel már a Beauti Caféban üldögéltek Victorine és Luthine társaságában. Vic és Daniel nagyon jól elcseverésztek kettesben, a fiú már nem jött zavarba, ha Vic ott volt mellette. Lizzy mindenkit meghívott egy forrócsokira, így a hangulat oldódott. 10 óra körül aztán a kis csapat lassan szedelőzködni kezdett. Elköszöntek Lizzytől, és elindultak fel az akadémia barlang lépcsőin. Mikor felértek a kastély felé vezető útról letértek egészen addig, míg el nem értek egy házhoz. Harry bekopogott. Vártak pár percet mire az öreg ajtót nyitott. Megsimogatta a szakállát, majd egy vigyorgó mosollyal beengedte az 5- öst. Mindenki oda ült, ahova a legutolsó találkozáskor, kivéve Daisyt, aki akkor nem volt itt. Ő egy kopott széken ült. A Vén Derend is leült, és kíváncsian nézett a kis társaságra.

- Mi szél hozta a kis csapatot... ó. - itt Daisyre nézett. - Mi még nem találkoztunk. Tell Derend vagyok kisasszony. - Daisy elmosolyodott.
- Daisy Wilson. - mutatkozott be végül. Harry és Daniel összenéztek. Derend elmosolyodott.
- Tudom. Tehát mi szél hozta a kis csapatot, netán, hogy sikerült megvenni az Arany Múzsa nyomdáját? - úgy tátották ki a szájukat megdöbbenésükben, hogy az öreg elnevette magát. - Tudtam én, hogy jó kezekbe került a pénz. Az unokaöcsém Ruster McFehen. - magyarázta az öreg, majd felállt. Elcsoszogott a konyhába, majd egy egy csésze teát lebegtetve tért vissza. Mindenki kapott egyet, megdöbbenésük levezetése a teára maradt, ittak egy egy kortyot.
- Ön varázsló, igaz? - kérdezte Daisy. Az öreg bólintott. Harrynek eszébe ötlött valami.
- Mr. Derend...
- Igen? - nézett rá kíváncsian.
- Hogyan kell varázslatokat írni? Ugyanis kaptam egy könyvet, ami erre való, de igazából...
- Nagyon egyszerű. Ahhoz kell az a könyv, amit kaptál, és egy toll, meg tinta. A könyvbe beírod a paramétereit a varázslatnak. - Harry itt eltátotta a száját, és értetlenség ült ki az arcára. - A hatását. - magyarázta az öreg. - Ha ez megvan a könyv benyeli az adatokat, és ha létezik ilyen varázs kiírja a nevét, ha nem akkor megadsz a könyvnek egy neked tetsző varázsigét. - Harry arcán már nem ült akkora értetlenség, de még mindig nem értette. - Itt van a könyv? - Harry bólintott, és a táskájáért nyúl. Igazából azt sem tudta mért van nála. Kivette a háromból az egyiket és Derendnek nyújtotta. Az öreg varázsló elvette, és kinyitotta az első lapon.
- Legyen a paraméter: Vörös rózsa idézése, de ne csak időlegesre. - Ezt beírta könyvbe, Harry ott állt mellette. Aztán látta, hogy a tinta eltűnik, majd szép írott betűk tűnnek fel: Mi legyen a varázsige? Abrakadabra – írta be ezt is. Miután a könyv benyelte újabb írott betűk tűntek fel:
Vörös rózsa tartós (örökre szóló) idézése: Abrakadabra. - Harry elképedve figyelte.
- És most? - kérdezte újra.
- Most ki kell kísérletezni. Az ilyen könyvek ritkák, mert kapcsolatban állnak a varázslók, varázslatok misztikus létével. Az legelső mágus korában még nem voltak varázslatok, csak megvolt a hatalma, hogy varázsoljon. Azt mondják talált egy ilyen könyvet. Azt is tudom, hogy ezt a könyvet itt valahol őrzik, méghozzá a Pegazusok Erdejében. - mesélte Derend, és visszaadta Harrynek a könyvet. - Azt mondják ezt a legelső misztika könyvet, így hívják ezeket... - mutatott a Harry kezében lévő könyvre. - Necron is keresi, úgy mint a Végzet Kövét. - Luthine akaratlanul is megsimogatta a nyakában függő követ. Derend elmosolyodott.
- Honnan tud ennyi mindent? - előzte meg a kérdezéssel Daisy Harryt. Harry nem ezt akarta kérdezni, de erre is kíváncsi volt.
- Az még mindig az én titkom... jó kapcsolataim vannak, érjétek be ennyivel.
- Necron képes elmenni a Pegazusok Erdejébe a könyvvért? Ha jól hallottam, nem éppen kedves hely az.
- Igen képes. Bármit megtenne. Akkor nála is olyan hatalom lenne, mint majd a drágalátos Úrnőjénél, ha megszerzi a követ. - Luth összerázkódott. - Az lenne a legjobb, ha elhoznák a könyvet az akadémiára. - Harryék összenéztek, már sejtették mi lesz belőle. - Jó kis cikk lehetne nem?
- Gondolja, hogy mi meg tudnánk szerezni? - kérdezte Victorine.
- Hogyne. Főleg ha a másik két barátotok is veletek tart. Lily és James a nevük, ugye? - Daniel bólintott. - Hozzátok el a könyvet az akadémiára.
- Maga... - Luthinenak elakadt a szava, ő rájött ki az öreg. - Maga az iskola volt igazgatója nem?
- Nem, a testvérem az volt... én nem. De majdnem ráhibáztál, tanár voltam. Peger professzor elődje. - mondta Derend, majd felállt. - Lassan menjetek. Csináljátok az újságot, aztán írjatok cikket a Pegazusok Erdejéről, és legöregebb misztika könyvről. - Azzal kinyitotta az ajtót. Ha megvan a könyv hozzátok el, és elmondom, hova kell vinni. - Az ötös csapat bizonytalanul bólintott, majd elbúcsúzva hazatértek.

A legnagyobb asztal volt lefoglalva a Beauti Caféban. Az asztal közül ült Harry, mellette Luthine, Daniel, Daisy, James, Lily, Victorine és Ruster McFehen. A bemutatkozáson már túl voltak, mármint James, Lily és McFehen. Már a két barátjuk meglepetése is megvolt, és örömmel vállalták a munkát, főleg, hogy a vezetőségbe kerültek. Emili sajnos távol volt. McFehen mindent elmondott, megrendelte, és berendezte a nyomdát, így végül 500000 aranya maradt a társaságnak. Ezt McFehen egy biztos helyen lévő biztonságos bankba fektette be, hogy kamatozzon, és ez lesz a tartalék, ha válságba kerülnének. Estére a csapat megnyitó bált szervezett. A nyomda készen volt, emberek voltak rá toborozva. Minden kész. A bulin az új munkások, a vezetőség, és a vezetőség tagjainak családja vett részt. Amint meglesznek az első érdemleges cikkek megjelenik az első szám. Erre még a héten sor került hála Emilinek, aki a környező világból sok cikket írt meg, így az első számot neki ajánlották. Már július végén kapni lehetett az Aranyharsona első számát, és nemcsak Lirienben, hanem a Csodák világának bármely részen – kivétel a nyugati Fekete Földeket – hála a postának.

Hunagrok világa és Necron
Sokan még nem tudják a Csodák Világában, hogy nem is olyan régen Cal- Castirában, egy Hungarok Világbeli legnagyobb városban harc dúlt. Harc Necron ellen. Cal- Castria békés városát egyik nap furcsa hír lepte meg. A kapitány lánya – én :) - hallottam egy beszélgetést, miszerint élőholtak serege be akarja venni a druidák híres városát. Én a barátaimmal, 4 csodák világi ismerősömmel érkeztem Cal- Castria népét figyelmeztetni, és hála nekik legyőztük az ellenséget. Talán azt mondhatnák a támadás nem is lehetett komoly, Necron részéről egy kis játszadozás, de a csapatokat maga a fekete úrnő: Meriel vezette.

- Fantasztikus. - olvasta Harry augusztus elején az újság eladási statisztikákat. Harry és Daisy azonnal mellé térdeltek a kanapéra. Írisz és Anett is besiettek Erikkel egyetemben. - Az Aranyharsona első számát többen olvasták, mint bármely hírközlési lapot eddig. - Daisy tapsolni kezdett. - Ráadásul ezt hallgassátok. - mondta majd felemelte a Lirieni Napi Hírlapot, és olvasni kezdte.

Ellenfél
A Lirieni Napi Hírlap nagy ellenfélre akadt a diákok által létrehozott Aranyharsona című lap által. Az olvasói statisztikák szerint, az Aranyharsona első számát többen olvasták, mint bármelyik hírközlő lap bármelyik számát, sőt olvasottsága vetekszik a híres irodalmi lap, az Arany Múzsa olvasottságával. Már most többen megrendelték az Arany harsonát, mint a Napi Hírlapot bármikor.

- Az a legjobb. - mondta Daniel. - Hogy nem csak mi írunk cikkeket. Sok független újságíró ír már nekünk cikket, így mi is tudjuk tartani a napi megjelenést. Ráadásul egyre többen jelentkeznek újságírónak, olyannak akik csak nekünk írnak.
- Mi pedig másra vadászunk. - mondta Daisy. - miénk az érdekesebb része.
- Na igen, én is ettől tartottam. - mondta Anett mosolyogva, és visszatértek a dolgukhoz. Harryék összevigyorogtak. Az Aranyharsona megszólalt a Csodák Világának.