Gondolatok
Előrevetés: e sorok írójának semmi köze hozzám!
Hideg van. Lábam monoton ütemben tapodja a földet. Bár tél van, a havat lassan már csak hírből ismerem. Érzem fagyott fülemet, jéghideg arcomat, ahogy a szembeszél mégjobban dermeszti, de nemigazán fázom. Nyitott kabátban, sapka nélkül, gitártokkal a vállamon, mesterkélt laza arccal járok ki tudja hány ember szemfedőjén. Ez lennék én??
Sétálok…
Érzem, ahogy a hideg jólesően csípi szabad bőrömet és a vérem belülről melegíti azt, hallom a fülemben bömbölő zenét, szaglom a város bűzét, látom a fényeket, az autók villanását. Vajon élek? Ez élet? Ez az élet? Szabad akaratom van, vagy minden döntésem előre elrendelt és én csak beteljesítem? És azáltal, hogy beteljesítem, beteljesedhetem-e én magam is? Miért élek, ha élek? Naponta emberek milliói halnak és születnek meg, én pedig itt sajnáltatom magam és próbálok filozofálni értelmetlen és megválaszolhatatlan kérdések felett… Annak sincs értelme, hogy ezeket elmondom. Ugyan ki fogja hallani? És mit szól hozzá?
Gondolkodom… Barangolok lelkem sziklakertjében, gondolatban csikorognak a talpam alatt tudatalattim kavicsai, lelki kezemmel simogatom saját lelkem szikláit és köveit. Próbálom megismerni őket… Mi értelme ennek?
Repülnek… Látom őket…
Jó lenne velük repülni. Szabadnak és könnyűnek érezni saját magam, lebegni, kalandozni az égben meztelenül, test nélkül, emelkedni egyre feljebb… Nem tehetem. Ezt sem tehetem. Egyáltalán mi az, amit megtehetek? Megölni se tudom magam. Soha nem próbáltam még, de biztos vagyok benne, hogy akármit próbálnék valahogy biztos túlélném. Ha felvágnám az ereimet, megalvadna a nem létező vérem, mielőtt elvérzek. Ha leugornék valahonnan, ízzé-porrá zúznám magam, de túlélném. Ha fejbelőném magam, hónapokig feküdnék kómában, de túlélném. Biztos hallottál már olyan esetet, amikor valaki csodával határos módon menekült meg valahonnan, ahonnan más senki… Az ilyen valaki hasonló, mint én… Naponta emberek milliói halnak meg és születnek újjá. Szerencsések…
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-12-08
|
Merengő
A végtelen univerzumban nehéz megtalálni a körömlakkot, Gininek azonban sikerült. A vörös,...
2025-12-04
|
Fantasy
A Magyar One Piece egy melléktörténet, amely hűen illeszkedik az eredeti One Piece univerzumhoz...
2025-10-27
|
Horror
A fiú egy durva rántással felhúzta az anyagot, és a nő mellei szabadon lendültek elő. Erik...
2025-10-19
|
Novella
Jánosnak az orgazdának egy rendkívül esemény megváltoztatja addigi bűnös életét.
2025-10-15
|
Merengő
Gyülekeztek a fellegek mint a B közép a focimeccs előtt. Egy villám belecsapott egy kiskutyába....
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló történetek
"Az ember akkor jön rá milyen fontos egy állat, vagy egy ember, ha elveszíti." Már nem tudom ki is mondta ezt, de igaza volt. És ha valakit nem szerettünk, vagy úgy éreztük nem olyan fontos, rájöhetünk hogy ez még se így van...
De amikor megfordulok egész közel érzem a száját a számhoz, és érzem a forró leheletét, ami átjárja minden porcikámat. Mélyen a szemébe nézek. Ő viszonozza a tekintetem. Érzem, már teljesen hozzám bújt, és az ölelése egyre szorosabb. Szinte már fáj ez az ölelés, mikor hirtelen megcsókol, és eltűnik minden fájdalom, és minden ami csak körülöttünk létezik...
Hozzászólások
há bazmeg embernek lenni nem kunszt
próbálj meg mondjuk kaméleon lenni, az már nehezebb!!
hát ez gáz, de majd még nősz vagy nem.
bubu.andocsi.hu
na wazin. :sleeping: