Gondolatok
Előrevetés: e sorok írójának semmi köze hozzám!
Hideg van. Lábam monoton ütemben tapodja a földet. Bár tél van, a havat lassan már csak hírből ismerem. Érzem fagyott fülemet, jéghideg arcomat, ahogy a szembeszél mégjobban dermeszti, de nemigazán fázom. Nyitott kabátban, sapka nélkül, gitártokkal a vállamon, mesterkélt laza arccal járok ki tudja hány ember szemfedőjén. Ez lennék én??
Sétálok…
Érzem, ahogy a hideg jólesően csípi szabad bőrömet és a vérem belülről melegíti azt, hallom a fülemben bömbölő zenét, szaglom a város bűzét, látom a fényeket, az autók villanását. Vajon élek? Ez élet? Ez az élet? Szabad akaratom van, vagy minden döntésem előre elrendelt és én csak beteljesítem? És azáltal, hogy beteljesítem, beteljesedhetem-e én magam is? Miért élek, ha élek? Naponta emberek milliói halnak és születnek meg, én pedig itt sajnáltatom magam és próbálok filozofálni értelmetlen és megválaszolhatatlan kérdések felett… Annak sincs értelme, hogy ezeket elmondom. Ugyan ki fogja hallani? És mit szól hozzá?
Gondolkodom… Barangolok lelkem sziklakertjében, gondolatban csikorognak a talpam alatt tudatalattim kavicsai, lelki kezemmel simogatom saját lelkem szikláit és köveit. Próbálom megismerni őket… Mi értelme ennek?
Repülnek… Látom őket…
Jó lenne velük repülni. Szabadnak és könnyűnek érezni saját magam, lebegni, kalandozni az égben meztelenül, test nélkül, emelkedni egyre feljebb… Nem tehetem. Ezt sem tehetem. Egyáltalán mi az, amit megtehetek? Megölni se tudom magam. Soha nem próbáltam még, de biztos vagyok benne, hogy akármit próbálnék valahogy biztos túlélném. Ha felvágnám az ereimet, megalvadna a nem létező vérem, mielőtt elvérzek. Ha leugornék valahonnan, ízzé-porrá zúznám magam, de túlélném. Ha fejbelőném magam, hónapokig feküdnék kómában, de túlélném. Biztos hallottál már olyan esetet, amikor valaki csodával határos módon menekült meg valahonnan, ahonnan más senki… Az ilyen valaki hasonló, mint én… Naponta emberek milliói halnak meg és születnek újjá. Szerencsések…
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-05-31
|
Sci-fi
A bázison a szolgálat nem jelentett jelentős kihívást , és egy űrhajósnak a magányt is el...
2026-05-27
|
Merengő
Irodalmi felmérő szórakoztató regényíróknak.<br />
<br />
<br />
<br />
1. Szükséges – e szórakoztató...
2026-05-25
|
Sci-fi
– Béla, mit tapasztalt?<br />
– Éjjel mentem hazafelé a kocsmából és az út mellett láttam...
2026-05-22
|
Történetek
Olyan vadul kezdett rajtam ugrálni, hogy alig bírtam visszafogni magam, hogy ne üvöltsek a...
2026-05-07
|
Merengő
Gini becsukta az osztálynaplót, és kinézett az ablakon, úgy, ahogy csak a matektanárok tudnak....
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló történetek
Ez a lány az egész életét maga irányította, olyan magabiztosnak tűnt, hogy azt bármelyik férfi elirigyelhette volna. Most mégis éreztem benne valami bizonytalanságot. Egy pillanatra megálltam és éreztem, hogy remeg alattam. Megsejtettem, hogy ez nem csak a szeretkezésünknek szól. Tartott valamitől. Elemeltem a fejem és az arcára néztem. Már csak egy fiatal lány volt, pont olyan, mint bármelyik...
"Az ember akkor jön rá milyen fontos egy állat, vagy egy ember, ha elveszíti." Már nem tudom ki is mondta ezt, de igaza volt. És ha valakit nem szerettünk, vagy úgy éreztük nem olyan fontos, rájöhetünk hogy ez még se így van...
Hozzászólások
há bazmeg embernek lenni nem kunszt
próbálj meg mondjuk kaméleon lenni, az már nehezebb!!
hát ez gáz, de majd még nősz vagy nem.
bubu.andocsi.hu
na wazin. :sleeping: