Gondolatok
Előrevetés: e sorok írójának semmi köze hozzám!
Hideg van. Lábam monoton ütemben tapodja a földet. Bár tél van, a havat lassan már csak hírből ismerem. Érzem fagyott fülemet, jéghideg arcomat, ahogy a szembeszél mégjobban dermeszti, de nemigazán fázom. Nyitott kabátban, sapka nélkül, gitártokkal a vállamon, mesterkélt laza arccal járok ki tudja hány ember szemfedőjén. Ez lennék én??
Sétálok…
Érzem, ahogy a hideg jólesően csípi szabad bőrömet és a vérem belülről melegíti azt, hallom a fülemben bömbölő zenét, szaglom a város bűzét, látom a fényeket, az autók villanását. Vajon élek? Ez élet? Ez az élet? Szabad akaratom van, vagy minden döntésem előre elrendelt és én csak beteljesítem? És azáltal, hogy beteljesítem, beteljesedhetem-e én magam is? Miért élek, ha élek? Naponta emberek milliói halnak és születnek meg, én pedig itt sajnáltatom magam és próbálok filozofálni értelmetlen és megválaszolhatatlan kérdések felett… Annak sincs értelme, hogy ezeket elmondom. Ugyan ki fogja hallani? És mit szól hozzá?
Gondolkodom… Barangolok lelkem sziklakertjében, gondolatban csikorognak a talpam alatt tudatalattim kavicsai, lelki kezemmel simogatom saját lelkem szikláit és köveit. Próbálom megismerni őket… Mi értelme ennek?
Repülnek… Látom őket…
Jó lenne velük repülni. Szabadnak és könnyűnek érezni saját magam, lebegni, kalandozni az égben meztelenül, test nélkül, emelkedni egyre feljebb… Nem tehetem. Ezt sem tehetem. Egyáltalán mi az, amit megtehetek? Megölni se tudom magam. Soha nem próbáltam még, de biztos vagyok benne, hogy akármit próbálnék valahogy biztos túlélném. Ha felvágnám az ereimet, megalvadna a nem létező vérem, mielőtt elvérzek. Ha leugornék valahonnan, ízzé-porrá zúznám magam, de túlélném. Ha fejbelőném magam, hónapokig feküdnék kómában, de túlélném. Biztos hallottál már olyan esetet, amikor valaki csodával határos módon menekült meg valahonnan, ahonnan más senki… Az ilyen valaki hasonló, mint én… Naponta emberek milliói halnak meg és születnek újjá. Szerencsések…
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-10-15
|
Merengő
Gyülekeztek a fellegek mint a B közép a focimeccs előtt. Egy villám belecsapott egy kiskutyába....
2025-09-29
|
Novella
Isabelle az egykori sztriptíztáncosnő zsaroló levelet kap.A zsaroló azt követeli egy éjszakát...
2025-09-27
|
Novella
Viktor az író elveszti ihletét végül némi segítséggel ugyan de újra rátalál.
2025-09-25
|
Novella
Lea és társa Jázmin a két prostituált egy villát bérelnek ahol fogadják a kuncsaftjaikat....
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló történetek
De amikor megfordulok egész közel érzem a száját a számhoz, és érzem a forró leheletét, ami átjárja minden porcikámat. Mélyen a szemébe nézek. Ő viszonozza a tekintetem. Érzem, már teljesen hozzám bújt, és az ölelése egyre szorosabb. Szinte már fáj ez az ölelés, mikor hirtelen megcsókol, és eltűnik minden fájdalom, és minden ami csak körülöttünk létezik...
A rózsaszín felleg viszont elkerülhetetlen, és manapság egyre több embert talál meg. Ez a rózsaszín felleg persze csak egy tünete a kóros szomorúságnak, vagy inkább kezdete. De ha ennek érzéseit sikerül leküzdeni, a kóros szomorúság már elkerülhető.
Legyőzni azonban nehéz, de vannak rá módszer...
Legyőzni azonban nehéz, de vannak rá módszer...
Hozzászólások
há bazmeg embernek lenni nem kunszt
próbálj meg mondjuk kaméleon lenni, az már nehezebb!!
hát ez gáz, de majd még nősz vagy nem.
bubu.andocsi.hu
na wazin. :sleeping: