Gondolatok
Előrevetés: e sorok írójának semmi köze hozzám!
Hideg van. Lábam monoton ütemben tapodja a földet. Bár tél van, a havat lassan már csak hírből ismerem. Érzem fagyott fülemet, jéghideg arcomat, ahogy a szembeszél mégjobban dermeszti, de nemigazán fázom. Nyitott kabátban, sapka nélkül, gitártokkal a vállamon, mesterkélt laza arccal járok ki tudja hány ember szemfedőjén. Ez lennék én??
Sétálok…
Érzem, ahogy a hideg jólesően csípi szabad bőrömet és a vérem belülről melegíti azt, hallom a fülemben bömbölő zenét, szaglom a város bűzét, látom a fényeket, az autók villanását. Vajon élek? Ez élet? Ez az élet? Szabad akaratom van, vagy minden döntésem előre elrendelt és én csak beteljesítem? És azáltal, hogy beteljesítem, beteljesedhetem-e én magam is? Miért élek, ha élek? Naponta emberek milliói halnak és születnek meg, én pedig itt sajnáltatom magam és próbálok filozofálni értelmetlen és megválaszolhatatlan kérdések felett… Annak sincs értelme, hogy ezeket elmondom. Ugyan ki fogja hallani? És mit szól hozzá?
Gondolkodom… Barangolok lelkem sziklakertjében, gondolatban csikorognak a talpam alatt tudatalattim kavicsai, lelki kezemmel simogatom saját lelkem szikláit és köveit. Próbálom megismerni őket… Mi értelme ennek?
Repülnek… Látom őket…
Jó lenne velük repülni. Szabadnak és könnyűnek érezni saját magam, lebegni, kalandozni az égben meztelenül, test nélkül, emelkedni egyre feljebb… Nem tehetem. Ezt sem tehetem. Egyáltalán mi az, amit megtehetek? Megölni se tudom magam. Soha nem próbáltam még, de biztos vagyok benne, hogy akármit próbálnék valahogy biztos túlélném. Ha felvágnám az ereimet, megalvadna a nem létező vérem, mielőtt elvérzek. Ha leugornék valahonnan, ízzé-porrá zúznám magam, de túlélném. Ha fejbelőném magam, hónapokig feküdnék kómában, de túlélném. Biztos hallottál már olyan esetet, amikor valaki csodával határos módon menekült meg valahonnan, ahonnan más senki… Az ilyen valaki hasonló, mint én… Naponta emberek milliói halnak meg és születnek újjá. Szerencsések…
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2024-11-19
|
Novella
Édesanyja és unokabátyja szexualitásának egy kislányra gyakorolt hatása.
2024-11-18
|
Novella
Egy tanárnő igyekszik meggyőzni tanítványát, végül saját csapdájába esik.
2024-11-17
|
Novella
A helyszín Argentína.Miguel és párja Sofia életük versenyére készülnek.Vajon győzelmet vagy...
2024-11-11
|
Egyéb
Carlos mindent kézben tartott... amíg nem találkozott Angelinával…
2024-11-09
|
Merengő
A végtelen univerzumban nehéz megtalálni a körömlakkot, Gininek azonban sikerült. A vörös,...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló történetek
Beküldte: Anonymous ,
2004-05-16 00:00:00
|
Egyéb
De ha tényleg szeret? Megvár. És megvárom. Megvárjuk egymást, addig a pillanatig, amíg elveszünk egymás tekintetében. És amikor, - mint mikor elalszunk, és ébredünk, hogy a kiesett álmok mikor is jöttek, - megcsókoljuk egymást. Az lesz a szerelem. Mikor csak odahajolok, és egy apró csókot pihegek az ajkaira. Mikor átkarolom, és kiráz a hideg, mikor megremeg a kezem. És nem érdekel, hogy izzad a tenyerem, hogy a hajam kócos, hogy őt is rázza a hideg...
De amikor megfordulok egész közel érzem a száját a számhoz, és érzem a forró leheletét, ami átjárja minden porcikámat. Mélyen a szemébe nézek. Ő viszonozza a tekintetem. Érzem, már teljesen hozzám bújt, és az ölelése egyre szorosabb. Szinte már fáj ez az ölelés, mikor hirtelen megcsókol, és eltűnik minden fájdalom, és minden ami csak körülöttünk létezik...
Hozzászólások
há bazmeg embernek lenni nem kunszt
próbálj meg mondjuk kaméleon lenni, az már nehezebb!!
hát ez gáz, de majd még nősz vagy nem.
bubu.andocsi.hu
na wazin. :sleeping: