Történetek

kortárs, epika, kispróza, elbeszélés, novella

Kara Harsonn vagyok egy átlagos életet és aránylag átlagos gimibe járó 16 éves lány vagyok a szüleimel most költöztünk Lyonba előre Finixbe éltünk de az ott történtek miatt el kellet költözünk! De ne haladjunk ennyire előre kezdjük rögtön az elején!

Szóval a ráncok. Nekem tetszenek, de 2 hete bámulom őket, úgyhogy elkezdte kicsit bántani a szemem. Kivasalnám, de nem tudom.

Pár hét után engedtek csak ki a korházból, addig megfigyelés alatt tartottak, az orvosok értesítették a szüleim mindenről és értem jöttek. Nem tartott sokáig az út és hál istennek a hangok sem voltak már jelen, ez így volt addig a pillanatig mikor kaptam az egyik osztálytársamtól pár átlagos képet.
Ekkor szólalt meg újra.
- Szocializálódj, én segítek benne!
Nem értettem mit akart elérni vele, ezért felvettem a szürke szakadt farmerom egy fekete pólóval és egy sötét szürke...

A medence közepén egy nagy lapos szikla volt, amit a lányok pihenőhelynek használhattak. Ha egyikük kifeküdt a kőre, ritkán maradt egyedül. Amikor Vörös elfeküdt, Zöld -akivel korábban csókot váltott- gyorsan csatlakozott hozzá. A ruhájuk okozta nehézség ellenére könnyedén 69-es pózba fordultak. Az ujjak és nyelvek játéka hamar orgazmust hozott mindkét lány számára. Egy újabb csók után szétváltak és újra a vízbe vetették magukat.

Álmomban egy rejtélyes folyosóra tévedtem, mit ne mondjak elegáns volt és a kialakítása kifinomult ízlésre vall. A folyosó finom karmazsin szín szőnyeggel volt bevonva amint oldalt tükrök foglaltak helyet. Talán egy átjáró a két irodaház között, ki tudja? Ahogy elindultam végig ezen a helységen hirtelen balról egy másik, kissé, vagy inkább nagyon is ismerős hang bukkant fel. Eleinte inkább nem is törődtem vele, de egyszer csak mintha közeledett volna a hang és súgva folytatta tovább:

Elolvasom »