A kérdés

A férfiak disznók. Ezt tanultam ebből az élményből. Persze valószínűleg nem ennek kellene most a legfontosabbnak lennie számomra, de ezen jár az agyam. Tegyél egy meztelen nőt egy kis emelvényre és csak nézd meg hogy mit csinálnak a férfiak! Amióta itt vagyok, folyton a melleimet és a popsimat csipkedik, az ujjukat és egyéb nemkívánatos dolgokat dugnak a puncimba és a barátaikkal nevetnek azon hogy milyen nedves vagyok. Az állandó piszkálás már kezd az idegeimre menni.
 
A téren van ugyan egy toronyóra, de nem igazán tudom mióta vagyok itt. Azt tudom hogy délben tettek ide és másnap délig leszek itt, de a fejemen levő bőr csuklya miatt nem tudom hogy hol tart a megpróbáltatásom. A déli nap hősége megszűnt és hűvös szellő csiklandozza a testemet, úgyhogy az este közepén járhatunk vagy még később. Az biztos hogy éjfél előtt vagyunk, mert a kis emelvény amin állok még a helyén van. Huszonnégy órán át kell itt lennem, de ennek csak a felében kell állnom.
 
A barátságos idősebb férfi, aki a csuklyát a fejemre húzta megdicsérte a testemet és azt mondta, hogy holnap feltétlenül itt lesz az aukción. Közel sem volt annyira vagyonos, hogy tényleg haza tudjon valamit vinni, de a maga módján kedvesen így próbálta tudatni velem, hogy nem leszek a kutyáknak dobva. Valahogy önbizalmat adott, bár mindig akadt olyan, aki a csúnya lányok húsára is sok pénzt volt hajlandó áldozni.
 
Az igaz, hogy a férfiak disznók, de a nők sem sokkal különbek. Nemrégen még két iskolatársnőm igazgatott az emelvényem szélére és készített szelfiket velem az utolsó óráimban. Megbíztak mind az egyensúlyérzékemben, mind a barátságunkban. Szerencséjükre tényleg jó barátnők voltunk, mert csak egy kis szerencsétlen lépés kellett volna ahhoz, hogy a szenvedésem véget érjen és egyben bosszút álljak azon akit esetleg nem kedvelek. A nézelődők általában tartották a távolságot, mert ha valaki véletlenül vagy szándékosan lelök bizonytalan helyzetemből a megfelelő pillanat előtt, akkor annak következménye van. A férfiak kevesebbet kockáztattak, mert ha ők okoznák a leesésemet, akkor a biztonságiak visszatennének a helyemre, őket pedig súlyos bírságra köteleznék. Ha egy lány billentene ki az egyensúlyomból, akkor hagynák hogy kiszenvedjek majd minden teketória nélkül a helyemre állítanák.
 
Holnap lesz a huszadik születésnapom. Még látni fogom a huszadik évemet (legalábbis egy csuklya belsejéből), de vissza kell tartanom a lélegzetemet. Az emelvény pontban éjfélkor el fog tűnni és a show drámai fordulatot vesz. Röviden fognak ejteni úgyhogy nem törik el a nyakam és nem vár gyors halál, de még a kötél végén több percig tartó táncom is megváltás lesz az első 12 óra után.
A műsor többi része már nyugodtabb lesz. A testem itt marad. Az emberek az este folyamán még bámulni fognak és ha minden jól megy a vasárnap déli aukció nagy bevételt fog hozni az általam választott jótékonysági célra. Nem valószínű hogy valakinek lesz annyi pénze hogy egyben megvegyen, úgyhogy jó eséllyel fel fognak darabolni és részenként adnak el azoknak, akik eddig bökdöstek és tapogattak. Valószínűleg még a fotózó barátnőim hasában is lesz belőlem egy kicsi amikor lefekszenek aludni, persze csak azután hogy vadul szexeltek egyet a borzalmas barátaikkal, akik hasában részben szintén ott leszek.
 
Az jár a fejemben, hogy a barátaim, akik élete az elmúlt években ugyanígy ért véget, vajon arra gondoltak-e ilyenkor mint most én. Ugyanilyen csodásnak találták-e mint én annak gondolatát, hogy most még egyben vagyok, de egy nap múlva már a város hűtőiben, fagyasztóiban, sütőiben és hasaiban leszek szétszórva. Mintha lassított felvételen robbannék szét.
 
Őrjítő nem tudni pontosan hogy még mennyi időm van hátra. Hallom gyülekezni az embereket. Valószínűleg takarókat terítenek le és sört adogatnak egymásnak. Ezek szerint már nincs messze a pillanat. Egy óránál is kevesebb lehet hátra az életemből. A vég nem lesz teljes meglepetés. Azok, akik látják az órát visszaszámlálásba kezdenek, amikor már csak egy percig lélegezhetek.
A nyilvános akasztások mindig tömeget vonzanak. Az embereket jobban izgatja a halál mint ahogy bevallanák. Nem tudják elképzelni hogy velük is megtörténhet, de nagyon szívesen megnézik az én utolsó pillanatomat. Pontosan látni akarják, hogy mikortól nem vagyok többé. Még jobban szeretnék csuklya nélkül, hogy láthassák rémült tekintetemet amikor elszáll belőlem az élet. Miért nyűgözi ez le őket?
 
Érdekes dolog ezen spekulálni, de az igazi kérdés talán inkább az: miért jelentkeztem erre önként?