Álom

Álmomban egy rejtélyes folyosóra tévedtem, mit ne mondjak elegáns volt és a kialakítása kifinomult ízlésre vall. A folyosó finom karmazsin szín szőnyeggel volt bevonva amint oldalt tükrök foglaltak helyet. Talán egy átjáró a két irodaház között, ki tudja? Ahogy elindultam végig ezen a helységen hirtelen balról egy másik, kissé, vagy inkább nagyon is ismerős hang bukkant fel. Eleinte inkább nem is törődtem vele, de egyszer csak mintha közeledett volna a hang és súgva folytatta tovább:

- Tudod miben lelem kedvem igazán cimbora?!

Inkább nem törődtem vele, nem reagáltam semmit, amolyan védekezésképpen, hogy az a hang inkább elunja magát lehetőleg. De persze nem hagyta abba:

- Nagyon szeretem a fiatal kislányokat cimbora!

Elővettem fülhallgatóm amolyan agyba dugós féle, elhatárolódásképpen, de a hang nem tűnt el, röhögni kezdett.

- Leginkább akkor, ha már nem élnek. - folytatta kéjes, búgó hangon.

Ezeket a szavakat hallva torkomban gombóc lett, megrémültem majd próbáltam picit gyorsítani lépteim, persze csak finoman, persze kezdett érdekelni, ki is lehet a hang mögött, ki is szórakozhat velem? De hiába tettem, a hang nem tágult a közelemből.

- Most is nálam van egy,- mondta - lent a parkolóban. Ha akarod barátom még meg is mutatom neked. - folytatta egyre betegesebb hangon.

Lassacskán összegyűjtöttem a bátorságom, majd ahogy a folyosó vége felé közeledtem, remélve eltűnik majd  a zaklató hang. Mélyen magamban tudtam, hogy nincs itt senki, megkérdeztem hangosan, hogy mégis ki a fene vagy te? Szívem zakatolt már, de meg akartam tudni. Még egy utolsó levegővétel után hirtelen balra fordultam, a hang irányába. Fel röhögött és megkérdezte, nem ismersz meg? Majd egy szempillantás alatt veszett a semmibe, épp ahogyan a folyosó falán véget ért a tükör. Majd egy gyerek hang a fejemben sírva sikítva nekem szegezve mondandóját.

-Kérlek segíts, bánt minket!

Álmomban elájultam, majd a korházban eszméltem fel, ekkor jöttem rá a hang a fejemben én voltam.

 

Eredeti:https://tortenetek.hu/tortenet/a-folyoso/33419