A földi mindenség mozija

A FÖLDI MINDENSÉG MOZIJA
(Mándy Iván emlékének)
 
 
Jegyet váltottak egy filmszínházba – közismertebb nevén moziba, vagy cinema citybe, ahogyan a köznyelvben már szinte otthonos jelleggel beívódott ennek a szónak a jelentése -, és a várva várt filmet szerették volna együtt örülve, és mulatva megtekinteni.
Kata vette meg a jegyeket egy barlang szerű mélyedésben, ami sokkalta inkább volt üregi képződmény, és afféle óvó, vagy legalább is menedékhely, mint ténylegesen egy jegypénztár.
Robi csak állt és egész egyszerűen teljesen átjárta ez a megfoghatatlan, és ugyanakkor mindent betöltő ,,mindenség élmény” mi ebből az intelligens, és kifinomult, ugyanakkor anyai dédelgetéseket sem nélkülöző ifjú hölgy társaságában mindig is eltöltötte, aki nemcsak hogy a szépség esztétikájának új dimenziókat adott hiszen a szépség is mint a halandóság általánosan visszatérő, filozófiai problematikája mindig is hideg közönyösségre talált torkos lelkében -, de ahogyan ezt a magabiztos, és kedves eleganciájával, és felelősségteljes erkölcseivel valósággal bámulta Meglehetősen feltűnően legelső barátnőjét, akivel elsőként hozta össze a végzet, már a legelső találkozásnál tudták és nagyon is érezték, hogy a kölcsönös emberi érzelmek hullámhosszán túl valami megfogható, és halhatatlan érzelem összefűzi oket Hogy mindketten a lelki társat látták és fedezték fel kölcsönösen egymásban, és mindkettőjüknek kölcsönösen nagyon is szükségük volt egymásra.
Az ember tulajdonképpen már születésétől kezdve kölcsönös szeretet-éhségben szenved, és mint ilyet a hozzá legközelebb álló környezetből megpróbálminél többet ,,elrabolni” és magába szippantani, hogyha valóban eljön az a bizonyos szülöktől való elszakadási folyamat, akkor minél hatékonyabban valósíthassa meg saját önmaga személyiségét.
Mi a helyzet viszont abban a konkrét, és tudatosan is komplikált esetben, amikor valaki jogosan még mindig a szüleivel él – hiszen állandó jellegű jövedelemforrásra a munkanélküliség káoszában egyelőre nem számíthat, és aki nem is igazán a komoly kapcsolatok felelősségétől retteg, talán sokkalta inkább a kihasználhatóságtól, és saját maga sebezhetőségétől?
Robi hallgatag, befelé forduló, és túlontúl csendes gyerek volt, és még ennél is visszafogottabb, és extrovertált ifjú felnőtt vált belo le!
Az iskolában minden egyes nap megszenvedett, és megkeseredett élet-halál harcot, és hangyaszorgalmú küzdelmet kellett egyáltalán azért folytatnia, hogy nemcsak a holnapok világát élje meg, de egyáltalán a
mindennapok pokoli traumáit minél hatékonyabban, és ügyesebben elviselhesse Már tizenegy évesen negyvenöt kiló volt a súlya, és ahogyan az évek egyre másra szaporodtak ez a kétszámjegyű összeg fokozatosan, rohamléptekkel gyarapodott.
Egy barátságos bohóc álarcát ragasztotta ezért magára, aki minden nehéz, és megtöretettséget okozó problémán képes felülemelkedni – mint a jól bevethető álca egyik lehetséges eszköze -, ám valójában maga is az elmagányosodás egyik idegenkedő tudatával, és melankóliai szomorúsággal küszködik!
Kata pedig egy három testvéres családban nevelkedő ízig-vérig a családi szellem erkölcsi etikáit foganatosító, ambiciózus fiatal hölggyé serdült, akinek pontosan meghatározott fogalmai voltak a körülötte lebzselő, léha világról, illetve hogy milyen is az általa elfogható ideálisnak mondott családmodell?
Kata nádszál karcsú virágszálnak számított már a gimnáziumban is, és később az egyetem patinás berkeiben, ahol a szerencsés véletlen kiszámíthatósága úgy hozta magával, hogy megismerte ezt a nagyon is félszeg, mérhetetlenül udvarias és szerény, pufók zsákokat, és pofazacskókat viselő bókjait versekbe faragó, és kissé gyámoltalan fiatalembert, akit a többség talán azért kezelt le – egyfelől mert semmi kedve nem volt az értelmetlenséget szülő háborúskodásoknak, másfelől, mert a legtöbb általa hangoztatott ars poétika -, a többség szemében meg nem engedett tabu témának számított.
Az olyan ósdi, és már divatja múlt kijelentései, mint a tisztesség, és a becsület, a hölgyek feltétlen, és megtörhetetlen tisztelete, és a reménytelen romantika tipikus intézménye a kívülállók számára egyet jelentett a bájgúnárság, és a komplett balgaság fogalmaival, és akkor még finoman fejeztük ki önmagunk.
Kata ellenben mérhetetlenül vágyott rá, hogy őt mindenki elfogadja és mindenki szeresse, amit csak nagyon szűk családi körben tudott megvalósítani.
Éppen ezért jött most ez a végzetes új alkalom.
Egymást meglátni még nem elég, ahhoz, hogy az emberben valódi legyőzhetetlen, és minden bizonnyal halhatatlan érzelmek szülessenek el, kell legalább ötven-hatvan randevún beszélgetni, nagyon komolyan olyan átfogó, és mindenre kiterjedő fontos kérdésekről, mint hogyan képzelik el a társuló felek a közeljövőt? Lesz-e gyerkőc aki majd továbbviszi a megszerzett, és autodidakta módon tovább gyarapítható tudást? S hogy együtt fognak-e megöregedni, és örülhetnek-e még az élet megszenvedett boldogságának, és mennyei beteljesüléseinek?
Hát igen! – Az már biztos, hogy ezeket a felettébb nem könnyű létfilozófiát is betöltő kérdéseket mindenkinek meg kell kérdeznie saját magától egyetlen nap leforgása alatt akár többször is feltéve persze, ha még mindig eltökélt, és a leghatározottabb célja, hogy a kapcsolatból szeretne valamit létrehozni, vagy éppen fölépítve megteremteni!
S most ahogy egyre lejjebb, és egyre mélyebben ereszkedtek le ebben a barlang szerű építménybe, a mozi székek néhol különösen, ha valaki már negyvenöt kil ó ilyen fiatalon, akkor annak korántsem olyan kellemes szórakozást ígérhet, az adott romantikát sem nélkülöz történet!
Éppen egy romantikus filmdrámát néztek – az a jellegzetes, és mondhatni soha vissza nem térő perc volt ez, amikor ti a hölgyek többsége álmaik lovagjára hajtják liliomos fejüket -, és közben szerelmes, becéző szavakat suttognak kedvesük füleibe
- Hogy tetszik a film Robus? – s ezt a becenevet direkt Kata találta ki, mert mindig is tudta, hogy ettől
Robi a falra mászik, mert, ahogy sok esetben most sem igazán bírta, ha becézik De egyetlen, mindezidáig valódi, és megkérdőjelezhetetlen barátnője kedvévért kivételt tett.
- Én mindig is az adott történet összefüggéseit figyeltem, és nagyon tetszik, hogy semmi mesterséges trükk, avagy speciális effektussal nem dúsítják tele a filmet, és egy afféle hihető egyveleget kaphatunk! – kezdett oktató hangon csevegni -, de te mire gondolsz?
Ha egy fiatal hölgy így néz valakire akkor az bizonyára nagy valószínűséggel azt jelentheti, hogy tökéletes harmóniában, és szívizmuk közös hullámhosszán mindenben rábízza magát a másikra, mégis úgy, hogy személyiségének legfontosabb, és egyéni részleteit tökéletes, és hibátlanul megőrzi
- Tudod Robus veled úgy érzem, hogy biztonságban vagyok, és ami a legfontosabb hagyod, hogy önmagam lehessek!
Kecsesen egy kicsit közelebb húzódott és hozzásimúlt Robi nem látszódó szőrös mellkasához, amit egy afféle kardigán szerű kabátka takart el, majd gyengéden, szinte anyai gondoskodás mellett puszit nyomott Róbert meglehetősen elpiruló, és pirospozsgás arcára, ami egyszerre villanyozta fel, és hervasztotta le Robit, mert tudta, hogy talán az átmeneti boldogság csupán csak neki van fenntartva, és szokványos, ám nagyon is jogos pesszimizmusán nem volt hajlandó változtatni még akkor sem, amikor később Kata a diploma után úgy határozott, hogy vele szeretné megpróbálni leendő közös együttlétüket!
S Robi is kezdte elhinni, hogy a varázslatos mese az álomhölgyről talán igaz lehet, a türelmesen várakozóknak