Történetek

A talpraesett lány meglehetősen makacsul ment a saját maga választott úton. Szülei több fiatalembert is kinéztek a számára megfelelő férjnek, de óhajtásaik ellen egy snájdig, Ausztriát és Olaszországot is bejárt, de szegény fiatal borbélylegényt választott férjül, aki a társaság kedvence volt. A férfiak a remek kártyapartnert, a hölgyek az egyik legjobb táncost és széptevőt szerették benne...

Óriási léptekkel rohantam vissza a házba, és újra bezárva magam mögött az ajtót, leültem a nappaliban. A telefon újra csörögni kezdett a kezemben, én pedig éreztem az egyre inkább elhatalmasodó félelmet, és a feszítő görcsöt a gyomromban...

Az érkezés legnagyobb meglepetésemre nem fájdalmas. Ahogy az elemek közé kerülünk, az egyáltalán nem fáj. Azt hittem forró ez az egyveleg, de nem. Próbálok a felszín közelében maradni, de kevés erőm van. Egyik kezemben a fiam, másikban az én életem. Amikor már úgy érzem itt a vége mindenek, egy farönk sodródik oda és belekapaszkodom. Nem hagyom, hogy egy otromba gépszörnyeteg elpusztítsa a gyermekemet...

Először az alkaromat oldottam ki, és kivettem az érbe bújtatott kis csövet, közben meglepetten vettem észre magamon, hogy enyhén remegek. A cső helye körül kis folton kékre színeződött a karom, mint minden hosszasabb használat után. Lehúztam az érzékelő tapadós tappancsait a felkaromról és vállig kiszabadítottam magam mindkét oldalon. A mellkasrész következett, először mindent kihúztam a halott Gépből csatlakozóiból, aztán enyhén remegő kézzel egymás után pattintottam fel a ruha zárjait......

Még mindig félálomban megpróbáltam felülni, zsibbadó végtagjaimba csak lassan áramlott vissza a vér. Ruhám átizzadt és hideg volt, mintha az egész éjszakát futással töltöttem volna a házam mögötti réten. Végigtapogattam a talpam, de nem éreztem rajta sebeket, ez legalább nyugtató, hogy nem jutottam ki a házból...

- Úgy kezdődött az egész, hogy egy osztálytalálkozóra mentem a tudtod nélkül. És megjelent a régi barátnőm, aki régen folyamatosan pasizott, s mint kiderült, még most is. Szervezett egy házibulit persze meghívott rá. Elmentem, többet ittam a kelleténél és megtörtént. - hallatszódott egyre gyengébb hangerővel, mintha a lány újra átérezte volna a helyzetet...

Gyönyörrel töltött el a szenvedésem. Kezdtem elvérezni, és egyre kevesebbet éreztem abból, ami történik. Felszabadítottam a lelkemet, de nem volt elég. Többet akartam, sírni akartam a fájdalomtól. Utolsó erőmből merítve a késsel elvettem a bűnöst magamtól, aki miatt megkívántam őt. Kivágtam a szememet, hogy többet ne láthassam a lányt, akit szeretek, és többet ne kívánhassam a kínszenvedést, a saját véremet...

Gyors, nesztelen léptekkel haladok tovább. Az egyik sikátorba lépvén alvó, rongyos kamaszlányt pillantok meg a földön. A nyakába maró fájdalom ébreszti fel mély álmából. Ajkai néma sikolyra nyílnak, több nem futja az erejéből. Pihegve lehanyatlik. Nem ölöm meg, helyette fogaimat a hüvelykujjamba mélyesztem, majd a kiserkenő véremből a szájába csöpögtetek...

A fények furcsa ábrákat rajzoltak, itt- ott megvilágítottak egy- egy érdekes kinézetű alakot. Nagyjából a tömeg közepén lehettünk, mikor megláttam egy kékes bőrszínű lányt egy vékony fiúval táncolni. Éppen odahajolt a fiúhoz, majd végignyalta a nyakát, mire a fiú rángatódzni kezdett, majd a lány hátába vájta a körmeit, és közben didadalittasan felüvöltött. A lány mintha csak élvezte volna, hátracsapta a fejét, és a nyelvével hadonászott...

Mikor már majdnem meztelen volt, nem bírtam tovább, ki kellett mondanom mennyire kívánom, de egy rövid krákogáson kívül semmi nem jött ki a számon, viszont mindent megértett. Selymes bőre kívánta tapintásom s csókjaim sem maradtak el. Feszes mellein akár aludni is tudtam volna, de most nem ezen járt az agyam...