Történetek

Pár nap múlva ismerős felhő jelent meg. Pont olyan, mint tíz ével ezelőtt. Csak most zöld csíkok voltak benne, mint az apró kis folyók, vagy kábelek mennének benne, járnák át az egészet. Kancsó fölé ért a felhő, majd, mivel ott volt útban a híd a „krumpli traszport- hoz”, így kicsit visszatolatott, és egy antennás, kerekes krumpli jött ki a felhőből...

-17 és fél perc a menet idő az Astoriától a Déliig, most hat óra 7 perc, ami annyit tesz, hogy egészen pontosan öt perce vagyunk úton, tehát 12 percem van, hogy elérjem a vonatot, ami hat óra ötven perckor indul az ötös vágányról Nagykanizsára Érd-alsón vagy Felsőn át Gárdony érintésével. Ha Gárdony érintésével, akkor az annyit jelent, hogy negyvenhárom percem van még hátra...

Kilépek a sikátorból. Nem ügyelek arra, hogy lépteim ne csapjanak zajt, így a nő észreveszi közeledésemet. Nem áll meg, s nem is gyorsít tempóján, csak tüzetesen megnéz, úgy tűnik, ad a külsőre, s nem csak a magáéra. Tekintete végigsiklik öt-hat fonatba rendezett, fekete hajamon, hófehér bőrömön, vörös szemeimen, vértelen ajkaimon, majd ruházatomat is szemügyre veszi...

Laza mozdulattal a hátadra dobtam a tőled jó egy méterre búslakodó pólódat - bocs, nem figyeltem az éjjel, merre szállnak az akkor feleslegesnek tűnő ruharabjaid-, mert kezdett hideg lenni, én pedig nem szeretem, ha úton-útfélen a nyakamba tüsszögnek. Kis tűnődés után aztán megszántalak és finoman eligazgattam rajtad a felsőt, mert mégsem illik így félvállról venni a barátom egészségét…

Lelökött az ágyra és rám mászott. Ismét a nyakamat nyalogatta, közben a jobb kezével bemászott a pólóm alá és a hasamat simogatta, lassan felfelé haladva. Megcsókolt és újra hozzám bújt, gyengéd lökésekkel kiegészítve az amúgy is orgazmus közeli helyzetet. Úgy kapcsolta ki a melltartóm, hogy észre sem vettem. Lehúzta rólam a felsőm és egy fél másodpercig elmerült a látványban. Aztán mindkét kezével megfogott és lágyan masszírozott, majd nyalogatott. És még mindig nem hagyta abba a mozgást....

A talpraesett lány meglehetősen makacsul ment a saját maga választott úton. Szülei több fiatalembert is kinéztek a számára megfelelő férjnek, de óhajtásaik ellen egy snájdig, Ausztriát és Olaszországot is bejárt, de szegény fiatal borbélylegényt választott férjül, aki a társaság kedvence volt. A férfiak a remek kártyapartnert, a hölgyek az egyik legjobb táncost és széptevőt szerették benne...

Óriási léptekkel rohantam vissza a házba, és újra bezárva magam mögött az ajtót, leültem a nappaliban. A telefon újra csörögni kezdett a kezemben, én pedig éreztem az egyre inkább elhatalmasodó félelmet, és a feszítő görcsöt a gyomromban...

Az érkezés legnagyobb meglepetésemre nem fájdalmas. Ahogy az elemek közé kerülünk, az egyáltalán nem fáj. Azt hittem forró ez az egyveleg, de nem. Próbálok a felszín közelében maradni, de kevés erőm van. Egyik kezemben a fiam, másikban az én életem. Amikor már úgy érzem itt a vége mindenek, egy farönk sodródik oda és belekapaszkodom. Nem hagyom, hogy egy otromba gépszörnyeteg elpusztítsa a gyermekemet...

Először az alkaromat oldottam ki, és kivettem az érbe bújtatott kis csövet, közben meglepetten vettem észre magamon, hogy enyhén remegek. A cső helye körül kis folton kékre színeződött a karom, mint minden hosszasabb használat után. Lehúztam az érzékelő tapadós tappancsait a felkaromról és vállig kiszabadítottam magam mindkét oldalon. A mellkasrész következett, először mindent kihúztam a halott Gépből csatlakozóiból, aztán enyhén remegő kézzel egymás után pattintottam fel a ruha zárjait......

Még mindig félálomban megpróbáltam felülni, zsibbadó végtagjaimba csak lassan áramlott vissza a vér. Ruhám átizzadt és hideg volt, mintha az egész éjszakát futással töltöttem volna a házam mögötti réten. Végigtapogattam a talpam, de nem éreztem rajta sebeket, ez legalább nyugtató, hogy nem jutottam ki a házból...