Történetek

Legfenségesebb Nap Úr, fényességes Kukulkán! Hallgasd meg disznóröfögéssel felérő vartyogásomat! Kérlek, viseld el ocsmány személyemet. Tekintetedre sem vagyok méltó, de ha nem veszed népemet védőszárnyaid alá, akkor érzem, hogy a kazárok és bolgárok összeroppantnak bennünket. Napúr, népemet a kazárok a rájuk nehezedő Ruszok és más szláv barbárok ránk uszításával ki akarják végkép söpörni a térségből...

Nagy Károly futása óta senki nem érezhette biztonságban magát a félelmetes magyaroktól. Berengár halála még tetőzte a bajt. A magyarok esküje, hogy bármi áron visszaszerzik elorzott kincseiket, Attila királyuk ősi jussát a frankoktól, Damoklész kardjaként lebegett a nyugat népeinek feje felett. Amint a frankok kiürítették a Dél-Dunántúlt nemsokára rá a bolgárok foglalták el a területet. Így a magyarok és Bizánc közé egy erős állam ékelődött...

Szégyellem bevallani, de pár perc után megjátszottam egy orgazmust. Csakhogy legyen már vége. Jól sikerülhetett, mert ezután rögtön hangos sóhajtások közepette ő is elélvezett.
`Nagyon hiányoztál már... Ne éheztess ennyi ideig, jó?`- simított végig az arcomon, mikor már mellettem feküdt. -`De mindjárt újra kezdhetjük és akkor tovább fogom bírni.`- vette elő ismét a kéjes mosolyát. Nekem meg az jutott eszembe, hogy bármit csak ezt ne! Én még egyszer ezt nem akarom...

Mi lesz azokkal, akik nem csatlakoznak? kérdezte Tass vezér a Tarján törzs vezére.
Aki nem csatlakozik, az megmarad a maga kis szűk valóságában. Bár a szövetség körbefogva védi határait, de a közös javakból nem részesülnek. Viszont a védelemért hatalmas adóval kell fizetniük.
Eddig is megvoltunk valahogy, ezután is megleszünk! húzta ki magát gőgösen Keszi a Keszi törzs főnöke...

Ajánlás: Ezt a történetet szeretném neked küldeni Szilvi... őszintén szólva, nem voltam ott amikor az utolsó utadra kísértek, sajnos későn tudtam meg, hogy mi történt... sokat gondoltam arra, hogy hogyan pótolhatnám ezt a hibát... remélem evvel a kis írással el tudok búcsúzni tőled... a telefonszámod, még mindig őrzi a mobilom, az utolsó e-mail amit küldtem neked még mindig megválaszolatlan... azt tudom, hogy én sohasem foglak elfelejteni, de remélem te sem feledsz el engem....

Két oszlopban támadunk, legyezőszerűen és harapófogóba fogva az ellenfelet, egyszerre mérünk csapást Szvatopluk szlovák és Zalán bolgár cárra. A déli hadseregtesttel Kurszán és én indulunk harcba. Gyorsan mozgó, két csapásmérő osztagunkkal elfoglaljuk a dél Alföldet, majd Szekszárdnál átkelve a Dunán a közép Dunántúlt foglaljuk el...

Szeretem a havat, mert mindenki melegségre vágyik ilyenkor. Hullnak a pelyhek bele az arcodba, észre sem veszed, lenyeled. Lehet szennyezett és hasonlók, de nem érdekel. Az arcodat odatartod, élvezed a csiklandozást a hópelyhek játékát...

Hiszek a szerelemben. Hiszem, hogy olyan, mint a tűz. Nem tudhatod, hogy melengeti-e majd szíved, vagy porig égeti házad. Hiszem, hogy megváltoztat. Ha viszonzásra lelsz, minden pillanat boldogabb lesz. Ha elutasítanak, vagy nincs elég merszed, csendben szenvedsz, pedig kiáltanál...

Katona volt, sok embert megölt a harcokban, sok halált látott, köztük nem egy kivégzést. Nézte az arcokat és figyelte az elítéltek utolsó perceit. Hiába voltak martalócok, katonaszökevények, akiket a törvény halálra szánt, a többségük mégis férfiasan fogadta a halált, s mintha az utolsó percek hitével akarták volna jóvátenni korábbi becstelenségüket...

Vízből, szappanból, és levegőből születek. Ha szerencsém van, a szivárvány színeiben pompázhatok, elkápráztathatom az embereket a szépségemmel. Hol apró vagyok, hol hatalmas. A levegő, ami bennem van, segít, hogy repülni tudjak...