Feledtette velem azt, aki vagyok. Azt, akit mindenki megvet és lenéz. Beleszerettem, mert képes volt erre. Mellette úgy éreztem, én is vagyok valaki. Valaki, akit lehet szeretni.
Soha nem kellene úgy beleszeretnünk valakibe, hogy az gyökeresen megváltoztasson minket, és nélküle úgy érezzük, nem vagyunk értékelhetők, vagy akár csak kevesebbek vagyunk. Mert egyszer mindennek vége szakad. És ha ez megtörténik, nem tudjuk összeragasztani a széttört darabokat, belehalunk, mert nem tudjuk elviselni a hiányát.
Aztán majd jön valaki, hozzá hasonló. Ő összeszedi a darabkákat, de nála is ezt fogjuk érezni. Ő mentett meg. Ő tett újra egésszé. Nélküle nem ment, és nem is fog.
Ezt hívnák szerelemnek? Hogy nem bírod elviselni a hiányát? Beleőrülsz, ha nem láthatod, ha nem hallhatod a hangját, ha nem érezheted az illatát, ha nem szoríthatod magadhoz és ha nem szorít magához?
(2008 nyara)
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-04-30
|
Regény
Emma, egy fiatal és sportos lány, élete fordulóponthoz érkezik, amikor a 18. születésnapja...
2025-04-28
|
Novella
Kicsit erőszakosnak tűnhet a sztori, de nem az. Valójában mindenki beleegyezésével történik,...
2025-04-25
|
Novella
Ez a sztori egy vázlat, de sose lesz belőle más. Ide csak azért tettem fel, hogy lássuk, milyen...
2025-04-24
|
Novella
Ez ugyan nem korhatáros, de 10-12 alatt nem sorolnám a kötelező olvasmányaik közé, mert nem...
2025-04-11
|
Sci-fi
Az alábbi írás egy történet első része, nincs befejezve, finomitasra szorul, egy szilánk....
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló történetek
- Beszélhetnénk négyszemközt? - kérdezte az orvos.
- Hát persze, természetesen. Egy csendesebb helyre vezetett. Várakozva néztem rá, ugyan mondjon már valamit, de ő nem mondott, hanem kérdezett...
- Mit jelent neked ez a fiú? - meglepődtem, hogy máris letegez. Valami oka lehetett ennek a bizalmaskodásnak, és most nem a korkülönbségre gondoltam, bár az volt bőven. Azért válaszoltam:
- Nekem... nekem mindent. Tudom, ez így elég sablonos, de én tényleg nagyon szeretem......
- Hát persze, természetesen. Egy csendesebb helyre vezetett. Várakozva néztem rá, ugyan mondjon már valamit, de ő nem mondott, hanem kérdezett...
- Mit jelent neked ez a fiú? - meglepődtem, hogy máris letegez. Valami oka lehetett ennek a bizalmaskodásnak, és most nem a korkülönbségre gondoltam, bár az volt bőven. Azért válaszoltam:
- Nekem... nekem mindent. Tudom, ez így elég sablonos, de én tényleg nagyon szeretem......
Beküldte: Anonymous ,
2001-08-01 00:00:00
|
Egyéb
Jelenleg 13 éves vagyok.
Hozzászólások