Feledtette velem azt, aki vagyok. Azt, akit mindenki megvet és lenéz. Beleszerettem, mert képes volt erre. Mellette úgy éreztem, én is vagyok valaki. Valaki, akit lehet szeretni.
Soha nem kellene úgy beleszeretnünk valakibe, hogy az gyökeresen megváltoztasson minket, és nélküle úgy érezzük, nem vagyunk értékelhetők, vagy akár csak kevesebbek vagyunk. Mert egyszer mindennek vége szakad. És ha ez megtörténik, nem tudjuk összeragasztani a széttört darabokat, belehalunk, mert nem tudjuk elviselni a hiányát.
Aztán majd jön valaki, hozzá hasonló. Ő összeszedi a darabkákat, de nála is ezt fogjuk érezni. Ő mentett meg. Ő tett újra egésszé. Nélküle nem ment, és nem is fog.
Ezt hívnák szerelemnek? Hogy nem bírod elviselni a hiányát? Beleőrülsz, ha nem láthatod, ha nem hallhatod a hangját, ha nem érezheted az illatát, ha nem szoríthatod magadhoz és ha nem szorít magához?
(2008 nyara)
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-10-15
|
Merengő
Gyülekeztek a fellegek mint a B közép a focimeccs előtt. Egy villám belecsapott egy kiskutyába....
2025-09-29
|
Novella
Isabelle az egykori sztriptíztáncosnő zsaroló levelet kap.A zsaroló azt követeli egy éjszakát...
2025-09-27
|
Novella
Viktor az író elveszti ihletét végül némi segítséggel ugyan de újra rátalál.
2025-09-25
|
Novella
Lea és társa Jázmin a két prostituált egy villát bérelnek ahol fogadják a kuncsaftjaikat....
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló történetek
- Beszélhetnénk négyszemközt? - kérdezte az orvos.
- Hát persze, természetesen. Egy csendesebb helyre vezetett. Várakozva néztem rá, ugyan mondjon már valamit, de ő nem mondott, hanem kérdezett...
- Mit jelent neked ez a fiú? - meglepődtem, hogy máris letegez. Valami oka lehetett ennek a bizalmaskodásnak, és most nem a korkülönbségre gondoltam, bár az volt bőven. Azért válaszoltam:
- Nekem... nekem mindent. Tudom, ez így elég sablonos, de én tényleg nagyon szeretem......
- Hát persze, természetesen. Egy csendesebb helyre vezetett. Várakozva néztem rá, ugyan mondjon már valamit, de ő nem mondott, hanem kérdezett...
- Mit jelent neked ez a fiú? - meglepődtem, hogy máris letegez. Valami oka lehetett ennek a bizalmaskodásnak, és most nem a korkülönbségre gondoltam, bár az volt bőven. Azért válaszoltam:
- Nekem... nekem mindent. Tudom, ez így elég sablonos, de én tényleg nagyon szeretem......
Beküldte: Anonymous ,
2001-08-01 00:00:00
|
Egyéb
Nem is tudom, ti szeretitek a romantikát?
Hozzászólások