Szeretem a havat, mert mindenki melegségre vágyik ilyenkor. Hullnak a pelyhek bele az arcodba, észre sem veszed, lenyeled. Lehet szennyezett és hasonlók, de nem érdekel. Az arcodat odatartod, élvezed a csiklandozást a hópelyhek játékát. Mindenki szeret ilyenkor az utcán lenni. A gyerekek várják a Télapót, a Mikulást, te pedig ha hazaérsz forró teával a kezedben is, lesed a pelyhecskéket az ablakból.
Fázósan összehúzod a nyakad és nézed, ahogy a fehérség elborítja a tájat, mindent betakarva. Fehér lesz a város, fényesebbek a kirakatok, az ablakok, a szívek. Ilyenkor minden kicsit melegebb.
Szeretlek hópehely!
Dísz vagy a kardigánomon, csat a hajamba, ékszer az ujjamon, kabát a vállamon.
Hó királynővé teszel, színpadra viszel, megtáncoltatsz, körbe forgatsz.
Szeretlek hópehely!
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-02-10
|
Merengő
Gini, a vörös, rövid hajú matektanárnő becsukta az osztálykönyvet, majd kinyitotta az ablakot....
2026-02-08
|
Novella
Régi betyárok ról mende mondák alapján iródot a nevek meg változtásával.
2026-01-20
|
Regény
Emma, egy fiatal és sportos lány, élete fordulóponthoz érkezik, amikor a 18. születésnapja...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló történetek
Ismered azt az érzést, amikor rájössz, hogy valaki, valami iszonyúan hiányzik, és nem teljes az életed, mert nem kaphatod meg azt, amire istenigazából vágysz, nem kaphatod meg azt, amitől boldog lehetnél, kis morzsákra futja csak, de ez nem elég, mert a vagy szélviharként tombol benned?
Felöltöztették este feketébe a lányt, esküvői díszeket festettek arcára és kezére, felékszerezték, fején a kendőt ezüst pánttal fogták oda, nyakába arany láncot akasztottak, ujjára égköves gyűrűket adtak, derekát arannyal átszőtt övvel díszítették, és lábára selyem szandált húztak. Aztán az asszonyok elénekelték neki a menyasszony dalát...
Hozzászólások
Rita Pavone