Szeretem a havat, mert mindenki melegségre vágyik ilyenkor. Hullnak a pelyhek bele az arcodba, észre sem veszed, lenyeled. Lehet szennyezett és hasonlók, de nem érdekel. Az arcodat odatartod, élvezed a csiklandozást a hópelyhek játékát. Mindenki szeret ilyenkor az utcán lenni. A gyerekek várják a Télapót, a Mikulást, te pedig ha hazaérsz forró teával a kezedben is, lesed a pelyhecskéket az ablakból.
Fázósan összehúzod a nyakad és nézed, ahogy a fehérség elborítja a tájat, mindent betakarva. Fehér lesz a város, fényesebbek a kirakatok, az ablakok, a szívek. Ilyenkor minden kicsit melegebb.
Szeretlek hópehely!
Dísz vagy a kardigánomon, csat a hajamba, ékszer az ujjamon, kabát a vállamon.
Hó királynővé teszel, színpadra viszel, megtáncoltatsz, körbe forgatsz.
Szeretlek hópehely!
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló történetek
Michel a következő hullám tetejéről vette észre a sziklát. Tudta, hogy vége van. A következő pillanatban a hajó pozdorjává tört alatta, ő pedig csuklóin a szétszakadt kötéllel elsüllyedt a hullámokban. Fuldokolni kezdett, de aztán rájött, hogy kap levegőt. - Biztosan valami légbuborékba kerültem - gondolta, de ekkor meglátta ismét a női arcot. Kék szemek, gyönyörű telt ajak, hullámos haj, mely egybefolyt a tengerrel lassan az alakja is kirajzolódott. Tökéletes keblek, lapos has vékony...
Beküldte: Anonymous ,
2004-04-08 00:00:00
|
Novella
Szerelem volt ez az első látásra. Valami olyan, mely mindent elsöpör. Egy hurrikán, mely kitép minden fát, és ledönt minden falat. Ember ilyen erős szerelmet még soha nem érzett, mint én akkor.
Hozzászólások
Rita Pavone