Angyalka búcsúja

Ajánlás: Ezt a történetet szeretném neked küldeni Szilvi... őszintén szólva, nem voltam ott amikor az utolsó utadra kísértek, sajnos későn tudtam meg, hogy mi történt... sokat gondoltam arra, hogy hogyan pótolhatnám ezt a hibát... remélem evvel a kis írással el tudok búcsúzni tőled... a telefonszámod, még mindig őrzi a mobilom, az utolsó e-mail amit küldtem neked még mindig megválaszolatlan... azt tudom, hogy én sohasem foglak elfelejteni, de remélem te sem feledsz el engem....

-----

Hosszú nyári napokon, amikor szinte minden lángol, és minden szikrát gyújt... aludni sem lehet... egy lány forgolódott ágyában, s próbált aludni, ide - oda mocorgott, párnáját maga alá gyűrte, s várt... várta az álmot, ami talán megnyugvást hoz neki, ami néha tán elhiteti vele, hogy szép a világ... hogy érdemes élnie, és hogy minden egyes új nappal, új élet kezdődik.

De nem így volt, a lelke mindig is nyughatatlan volt, többet akart elérni, sosem adta fel... ha kellett, erejét megfeszítve is de küzdött céljaiért, az álmaiért... hiába érte mindig újabb csapás, ő sosem adta fel, és mégis... senki sem értette meg őt. Sokan szerették, és ő is sokakat szeretett, az élete mégsem volt teljes, hiszen démonok, ördögök keresztezték útját. Ahogy eltűnődött életén, egyszer csak fura árnyék kúszott el ágya felett, a lány összerezzent, de kiáltani nem mert, lehunyta szemeit, de valami mégis arra késztette, hogy nyissa ki, s ő hallgatott erre a belső hangra. A szeme előtt csodás látvány halmozódott fel, valami fényes kis pont tört ezer meg ezer szikrázó aranysárga és fehér darabra, majd eggyé vált és a fényekből kibontakozott egy angyalka. Kicsi volt, apróka, talán egy tenyérnyi nagyságú, fehér ruhácskája egészen lelógott a földig, cipellője sem látszott ki alóla, hátán szárny díszelgett, feje fölött glória volt, s kezében egy apró kis könyvet tartott.

A lány megtörölte szemeit, azt hitte, hogy csak képzelődik, hogy a nagy forróság megzavarta agyát, s ez most csak egy fura látomás. Hírtelen mintha megállt volna az idő, a lányka mutatóujját nyújtotta a kis teremtmény felé, s az mosolyogva hagyta, hogy a lány érintse őt, nem szólt semmit, hallgatott, amikor a gyermek elhúzta kezét, s meggyőződött róla, hogy az angyal valóságos, egy hírtelen pillanatban felreppent a lánnyal szemmagasságba, s kinyitotta apró könyvét.

- Először is had mutatkozzam be! szólalt meg végre az apró termetű kis lény. - A nevem Tünde! Engem szoktak elküldeni a tiszta szívű emberekért, amilyen te is vagy... - mondta, s várta a lány reakcióját, de az nem szólt semmit csak ledöbbent.

~ Itt a vég? A ma éjszaka az utolsó és holnap reggel már nem ébredek fel többé? Ennyi lenne számomra az élet? Még annyi mindent kell kipróbálnom, még annyi mindent nem tettem meg... - a lány szeméből könnycsepp hullik, az angyalka megsajnálta, s leült az ágyára.

- Mi a baj? kérdi, de bár ne tudná a probléma okát.

- Angyal... tudod nekem még nincs itt az időm, még nem hagyhatom el az édesanyámat... még annyi dolgom van... ne mondd hogy már minden percet elhasználtam...

- Sajnálom... tudod nekem sem könnyű ez a feladat, de hidd el... jó lesz így... később azok, akiket szeretsz, utánad jönnek majd.

- Mondd csak... fájdalmas a halál? tette fel a kérdést, kezei remegni kezdtek

- Nem tudom, hogy az emberek mit tartanak fájdalmasnak, én úgy lettem felvilágosítva erről, hogy nem fáj, de egy kicsit furcsa... - nyugtatgatta a gesztenyebarna hajú lányt.

- És ott fent minden olyan szép ugye? Mint a képzeletemben!

- Igen, olyan szép mint egy forrásban mártózó szivárvány. ezt nem tudta elképzelni a lányka, de az angyalra hagyta.

- Mesélj nekem Istenről kérlek! próbálta kissé elhúzni az utolsó perceket.

- Elég időd lesz még megismerkedni vele, hidd el, az olyan emberek, mint te, a mennyben boldogan élnek majd... és ott már nem vár rájuk halál, csak boldogság.

- De mégis mi a boldogság? Én boldog vagyok, ha édesanyámat mosolyogni látom, de mostanában olyan fakó az arca és keserű, mintha citromba harapott volna. Talán érzi, hogy meg fogok halni? tűnődött Kérlek had, búcsúzzam el tőle!

- Nem szabad...

- Kérlek szépen kicsi angyal!

- Nem lehet, ez szabály... senki sem búcsúzhat el... megállítottam az időd, most itt a földön csak nekünk ketyeg az óra.

- Akkor had lássam utoljára... könyörgöm neked!

- Miért akarod ennyire látni?

- Mert nagyon szeretem őt... ő a legfontosabb személy az életemben...

- Sokak érzik így... - az angyalka kis kezei óvatosan simítanak végig a lányén.

- Miért kell most elmennem? Miért ilyen hírtelen?

- Így van megírva... sajnálom, a törvényeket nem én hozom...

- Jól tudom én... - keserűség érződött a hangjában, torkában meg- megakadtak a szavak. Mindig hittem abban, hogy egyszer majd jó lesz minden, de nézz csak rám... semmi sem sikerült.

- Nézz csak magadra, hiszen tökéletesen a helyén van minden, ne szomorkodj... - kérte

- Biztos, hogy a mennybe kerülök?

- Igen... a tiszta szívűek mind oda jutnak, kikben nem él meg a gyűlölet szikrája... - Az angyal megsajnálta a lányt, mégsem tehetett semmit, mert ha megszegi felettesei parancsát, akkor elporlad, eltűnik, megsemmisül kicsiny teste.

- Mikor kell indulnunk?

- Lehetőleg minél előbb... nincs sok időnk...

- Hát menjünk Angyalka... menjünk innen... - az angyal pedig cselekedett, megfogta a lány kezét, a lányka abban a pillanatban érezte, hogy megsemmisül, teste apró darabokra hullik. Angyalka... Angyalka merre vagy? a lány olyan hangosan kiabálta a csöppnyi lény nevét, hogy még a sötétség is fénnyé változott... bevonta az éjszakát mintha nappal lenne, de csillagok csillogtak szerteszét... a lányka valahogy nem ijedt meg nyugalmat érzett... s érezte, hogy valóban minden a rendjén van, ekkor megjelent teljes valójában előtte az angyal, ugyanúgy nézett ki, csak már nem volt apró

- Gyere velem, megmutatom neked az utat, ami egy új világba vezet...

- Köszönöm... - mosolyogta, majd beléptek az örökkévalóság kapuján... már nem gondolt arra hogy mekkora űrt hagyott maga után, csak azt érezte, hogy ennek így kellett lennie... már nem számított sem idő, sem pedig a test fájdalmai amit annyi éven át cipelt magával... most csak egyszerűen boldog volt...



Vége

2008.11.29.