Egy szappanbuborék élete

Vízből, szappanból, és levegőből születek. Ha szerencsém van, a szivárvány színeiben pompázhatok, elkápráztathatom az embereket a szépségemmel. Hol apró vagyok, hol hatalmas. A levegő, ami bennem van, segít, hogy repülni tudjak. Magasan szállva látom a házakat, a falu kis utcáit, az emberek hangya méretűnek látszanak. Átlátszó vagyok. Messziről észre sem vesznek, de én látom őket. Látom, ahogyan sétálnak, vagy veszekednek, szeretkeznek, tévét néznek, főznek, a barátaikkal beszélgetnek...

Mindent látok, de ők nem tudnak erről. Olyan vagyok, mint egy kísértet. A szél hátán utazom. Egyre messzebb, és messzebb. Az ég felettem kék, a nap sugarai megcsillannak hártya-bőrömön. Már nagyon messze járok attól a helytől, ahol megszülettem. Érzem, hogy közeledik a halálom pillanata. Remegek. Lassan, de biztosan eljön a pillanat, amire úgy vártam. Tökéletes megkoronázása rövid életemnek. Szétpukkadok, ezer és ezer apró vízcseppé válok. Meghalok, elenyészem, és a levegő része leszek, amikor a testemből sarjadó cseppek elpárolognak. Hiszen csak egy szappanbuborék vagyok. A szivárványszínű, áttetsző szépség.