Vízből, szappanból, és levegőből születek. Ha szerencsém van, a szivárvány színeiben pompázhatok, elkápráztathatom az embereket a szépségemmel. Hol apró vagyok, hol hatalmas. A levegő, ami bennem van, segít, hogy repülni tudjak. Magasan szállva látom a házakat, a falu kis utcáit, az emberek hangya méretűnek látszanak. Átlátszó vagyok. Messziről észre sem vesznek, de én látom őket. Látom, ahogyan sétálnak, vagy veszekednek, szeretkeznek, tévét néznek, főznek, a barátaikkal beszélgetnek...
Mindent látok, de ők nem tudnak erről. Olyan vagyok, mint egy kísértet. A szél hátán utazom. Egyre messzebb, és messzebb. Az ég felettem kék, a nap sugarai megcsillannak hártya-bőrömön. Már nagyon messze járok attól a helytől, ahol megszülettem. Érzem, hogy közeledik a halálom pillanata. Remegek. Lassan, de biztosan eljön a pillanat, amire úgy vártam. Tökéletes megkoronázása rövid életemnek. Szétpukkadok, ezer és ezer apró vízcseppé válok. Meghalok, elenyészem, és a levegő része leszek, amikor a testemből sarjadó cseppek elpárolognak. Hiszen csak egy szappanbuborék vagyok. A szivárványszínű, áttetsző szépség.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-02-10
|
Merengő
Gini, a vörös, rövid hajú matektanárnő becsukta az osztálykönyvet, majd kinyitotta az ablakot....
2026-02-08
|
Novella
Régi betyárok ról mende mondák alapján iródot a nevek meg változtásával.
2026-01-20
|
Regény
Emma, egy fiatal és sportos lány, élete fordulóponthoz érkezik, amikor a 18. születésnapja...
2025-12-08
|
Merengő
A végtelen univerzumban nehéz megtalálni a körömlakkot, Gininek azonban sikerült. A vörös,...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló történetek
"Az ember akkor jön rá milyen fontos egy állat, vagy egy ember, ha elveszíti." Már nem tudom ki is mondta ezt, de igaza volt. És ha valakit nem szerettünk, vagy úgy éreztük nem olyan fontos, rájöhetünk hogy ez még se így van...
Beküldte: Anonymous ,
2004-05-16 00:00:00
|
Egyéb
De ha tényleg szeret? Megvár. És megvárom. Megvárjuk egymást, addig a pillanatig, amíg elveszünk egymás tekintetében. És amikor, - mint mikor elalszunk, és ébredünk, hogy a kiesett álmok mikor is jöttek, - megcsókoljuk egymást. Az lesz a szerelem. Mikor csak odahajolok, és egy apró csókot pihegek az ajkaira. Mikor átkarolom, és kiráz a hideg, mikor megremeg a kezem. És nem érdekel, hogy izzad a tenyerem, hogy a hajam kócos, hogy őt is rázza a hideg...
Hozzászólások