Vízből, szappanból, és levegőből születek. Ha szerencsém van, a szivárvány színeiben pompázhatok, elkápráztathatom az embereket a szépségemmel. Hol apró vagyok, hol hatalmas. A levegő, ami bennem van, segít, hogy repülni tudjak. Magasan szállva látom a házakat, a falu kis utcáit, az emberek hangya méretűnek látszanak. Átlátszó vagyok. Messziről észre sem vesznek, de én látom őket. Látom, ahogyan sétálnak, vagy veszekednek, szeretkeznek, tévét néznek, főznek, a barátaikkal beszélgetnek...
Mindent látok, de ők nem tudnak erről. Olyan vagyok, mint egy kísértet. A szél hátán utazom. Egyre messzebb, és messzebb. Az ég felettem kék, a nap sugarai megcsillannak hártya-bőrömön. Már nagyon messze járok attól a helytől, ahol megszülettem. Érzem, hogy közeledik a halálom pillanata. Remegek. Lassan, de biztosan eljön a pillanat, amire úgy vártam. Tökéletes megkoronázása rövid életemnek. Szétpukkadok, ezer és ezer apró vízcseppé válok. Meghalok, elenyészem, és a levegő része leszek, amikor a testemből sarjadó cseppek elpárolognak. Hiszen csak egy szappanbuborék vagyok. A szivárványszínű, áttetsző szépség.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-05-10
|
Novella
Unalmas az este a szálloda recepcióján. Nem lenne muszáj itt lennem, de az ellenőrzést a hotelben...
2025-05-08
|
Novella
Ez a történet kitalált. A benne szereplő emberek és események csak az író képzeletében léteznek....
2025-05-07
|
Fantasy
fordítás .... Eredeti történet: ADD SPICE TO TASTE .... Szerző: PJRH
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló történetek
Ez a lány az egész életét maga irányította, olyan magabiztosnak tűnt, hogy azt bármelyik férfi elirigyelhette volna. Most mégis éreztem benne valami bizonytalanságot. Egy pillanatra megálltam és éreztem, hogy remeg alattam. Megsejtettem, hogy ez nem csak a szeretkezésünknek szól. Tartott valamitől. Elemeltem a fejem és az arcára néztem. Már csak egy fiatal lány volt, pont olyan, mint bármelyik...
Beküldte: Anonymous ,
2004-05-16 00:00:00
|
Egyéb
De ha tényleg szeret? Megvár. És megvárom. Megvárjuk egymást, addig a pillanatig, amíg elveszünk egymás tekintetében. És amikor, - mint mikor elalszunk, és ébredünk, hogy a kiesett álmok mikor is jöttek, - megcsókoljuk egymást. Az lesz a szerelem. Mikor csak odahajolok, és egy apró csókot pihegek az ajkaira. Mikor átkarolom, és kiráz a hideg, mikor megremeg a kezem. És nem érdekel, hogy izzad a tenyerem, hogy a hajam kócos, hogy őt is rázza a hideg...
Hozzászólások