talyblood adatai

Ajánlás: Ezt a történetet szeretném neked küldeni Szilvi... őszintén szólva, nem voltam ott amikor az utolsó utadra kísértek, sajnos későn tudtam meg, hogy mi történt... sokat gondoltam arra, hogy hogyan pótolhatnám ezt a hibát... remélem evvel a kis írással el tudok búcsúzni tőled... a telefonszámod, még mindig őrzi a mobilom, az utolsó e-mail amit küldtem neked még mindig megválaszolatlan... azt tudom, hogy én sohasem foglak elfelejteni, de remélem te sem feledsz el engem....

Egy lány hangos zihálása töri meg a szoba csendjét, zaklatottan és gyorsan ült fel, arcát tenyereibe temeti és próbál megnyugodni, végig gondolni álma lényegét és elkergetni minden gondolatot, ami ehhez köti.
- Mi a baj? – kérdi a mellette fekvő felülve, és kezét a lány vállára csúsztatja.
- Csak rémálmom volt… - feleli röviden, majd kezével a másikét távolítja el, végül visszafekszik, elfordul, és úgy tesz, mintha elmerülne az álomvilágba, szeméből lassan kibuggyannak a hideg...

Néhány halk, nyöszörgő hang. Néhány apró sóhaj, néhány kézmozdulat. Hírtelen leáll minden, a gépek sípolva jeleznek. A gyermek nem mozdul többé… ápolók rohannak a kórterembe, próbálják éleszteni, de a gyermek nem reagál. Kisírt szemén már nem látszik a fájdalom, inkább csak a nyugalom, mely szétárad egész testében. Nem akar ő visszajönni, nem akar visszatérni erre a kemény földre, a vad életbe...