Hiszek a szerelemben. Hiszem, hogy olyan, mint a tűz. Nem tudhatod, hogy melengeti-e majd szíved, vagy porig égeti házad. Hiszem, hogy megváltoztat. Ha viszonzásra lelsz, minden pillanat boldogabb lesz. Ha elutasítanak, vagy nincs elég merszed, csendben szenvedsz, pedig kiáltanál.
Hiszek a színjátékban. Hogy az összes ember játszik. Hogy sose lehetsz biztos abban, ki is valójában a másik. Nem tudhatod, a karaktert vagy magát a színészt ismerted-e meg.
Hiszek a csalódásban. Szükség van rá ahhoz, hogy tanulni tudjunk. Megtanulni, hogy a bók nem esküszó, és a csók nem pecsét, a vonzalom pedig nem azonos a szerelemmel. Megtanulni, hogy a barátok is emberek és megbánthatnak, megváltozhatnak, ellened fordulhatnak. Megtanulni, hogy felülemelkedhetnek a többin, és egy egész életen át kitarthatnak melletted és Te mellettük. Hiszek abban, hogy át kell élni a csalódásokat ahhoz, hogy igazán értékelni tudd a jó dolgokat.
Hiszek a próbálkozásban. Hiszem, hogy az egyetlen igazi kudarc, ha feladod a próbálkozást. Emelt fővel és nyitott szemmel fogadd a vereséget, ne a gyermek kétségbeesésével!
Hiszek az álmokban, a célokban, melyekért küzdeni kell, miközben mindent elrontva álmodok egy olyan életről, mely nincs összetörve.
Hiszek a családban, és hiszek az otthonban. Hiszem, hogy egyszer majd megtalálom az igazi Otthont, ahova ha hazatérek, nem a rosszul leplezett feszültséget érzem.
Nem hiszek a szavakban, attól még ugyanaz az ember maradsz. Ha nincs mögöttük érzés vagy gondolat, ne mondd ki a mondatokat!
Hiszek a magányban. Az egyedüllétben látjuk igazán, kikké válhatnánk. Mikor önmagunkkal vagyunk összezárva. És hiszek a társaságban. Még akkor is, ha csalódhatunk egy barátban.
Hiszek az egyénben. Az egyén gondolataiban, érzéseiben és tetteiben. Elítélem a tömeget. A megváltozott, egybeforrt gondolatokat. Találd meg önmagad és tarts ki amellett!
Hiszek az apró örömökben, a csodákban, a szépben. És ezek a dolgok, ha csak egy perc értelmet nyernek, már volt értelme az életnek. Hiszem, hogy érdemes élni. Hiszem, hogy az a fontos, hogy szeress élni, és ha kell, merj remélni.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-08-23
|
Horror
A Szibülla Könyvének eltitkolt sorai és egy ősi, véres tőr a főhős családi múltjának legmélyebb,...
2025-08-21
|
Merengő
Zuhogott az eső és fújt a szél. Gini a vörös, rövid hajú nő egy késel a kezében kiment az...
2025-08-15
|
Horror
A Szibülla Könyve, egy ősi, görög írásokkal teli füzet nyitja meg a kaput a főhős múltjának...
2025-07-26
|
Történetek
Tavaly megtörtént lánybúcsú ami életem legextrémebb orgiájává vált.<br />
Néhany helyen kiszínezve,...
2025-07-24
|
Történetek
Sokáig szótlanul mentünk, miközben a kamion falta a kilométereket. Addi provákáltam egy isőután,...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló történetek
- Beszélhetnénk négyszemközt? - kérdezte az orvos.
- Hát persze, természetesen. Egy csendesebb helyre vezetett. Várakozva néztem rá, ugyan mondjon már valamit, de ő nem mondott, hanem kérdezett...
- Mit jelent neked ez a fiú? - meglepődtem, hogy máris letegez. Valami oka lehetett ennek a bizalmaskodásnak, és most nem a korkülönbségre gondoltam, bár az volt bőven. Azért válaszoltam:
- Nekem... nekem mindent. Tudom, ez így elég sablonos, de én tényleg nagyon szeretem......
- Hát persze, természetesen. Egy csendesebb helyre vezetett. Várakozva néztem rá, ugyan mondjon már valamit, de ő nem mondott, hanem kérdezett...
- Mit jelent neked ez a fiú? - meglepődtem, hogy máris letegez. Valami oka lehetett ennek a bizalmaskodásnak, és most nem a korkülönbségre gondoltam, bár az volt bőven. Azért válaszoltam:
- Nekem... nekem mindent. Tudom, ez így elég sablonos, de én tényleg nagyon szeretem......
Beküldte: Anonymous ,
2004-05-16 00:00:00
|
Egyéb
De ha tényleg szeret? Megvár. És megvárom. Megvárjuk egymást, addig a pillanatig, amíg elveszünk egymás tekintetében. És amikor, - mint mikor elalszunk, és ébredünk, hogy a kiesett álmok mikor is jöttek, - megcsókoljuk egymást. Az lesz a szerelem. Mikor csak odahajolok, és egy apró csókot pihegek az ajkaira. Mikor átkarolom, és kiráz a hideg, mikor megremeg a kezem. És nem érdekel, hogy izzad a tenyerem, hogy a hajam kócos, hogy őt is rázza a hideg...
Hozzászólások
Kicsit túl megszerkesztettnek, túl merevnek találom viszont.Szóval kicsit szabadabban, őszintébben ... :yum: :heart_eyes:
a merevségre annyi, hogy ez az írás egy házidolgozat volt még anno, és adott mintára kellett építeni :)
Babits-tól az Örökkék ég a felhők mögött c. műve alapján.