Történetek

Csendes nyári este van, 16 éves lányként végtelen nyugalommal a szívemben egy vidéki tábor udvarán ülök a fűben, egy melléképület teraszának pirosra mázolt korlátja mellett.
Telnek a percek, s egyre jobban elmerülök a csillagos ég csodás látványában. Elmerengek a távoli civilizációk létezésén, képzeletben már messzi bolygókon járok...

. Még a hajam is kiengedtem a szorításból, megráztam a fejem, és úgy méregettem magam, de észre kellett vennem, hogy nem én vagyok az egyetlen. Az ajtó felé kaptam a fejem, és persze, hogy Ő állt ott és szinte villogtatta kékes-szürke szemeit. Száját összeszorította, az arca megkövült volt. Egy hatalmas „Francba” visszhangzott a fejemben. Miért kellett feljönnie, miért nem tudott volna egy perccel később érkezni? Villámgyorsan levettem a ruháját magamról, visszaakasztottam a fogasra és...

Ezt a történetet egy ismerősöm ismerősének az ismerőse mesélte, jobban mondva az ő unokatestvérének a barátnőjével történt. Tehát ez egy valós történeten alapuló regény. Persze minden olvasó döntse el, hogy a pletykából induló dolgok mennyire lehetnek valósak, és hogy mennyire tudom majd előadni az egésze úgy, hogy nem ismertem a szereplőket.
Az én szereplőim szépek, műveltek, na és persze hihetetlenül vonzóak. Ha-ha, tehát hogy is kezdtem?!? Igaz történet? Mindegy azét ne tedd...

- Óh, Marika
- Igen, Sándor?
- Semmi, csak örülök, hogy látom.
- Én is örülök Sándor. Mi a gond?
- Semmi, cak nézem milyen szép a ruhája... khmm
- Csak magáért.
- Ne mondja!
- De mondom Sándor!
- Hát ezt nem gondoltam volna magáról Marika, hogy miattam...
- Ah, Sándor maga még sok mindent nem tud rólam...

Fejem vállára hajtottam, és befúrtam az orrom a nyakához, mert érezni szerettem volna bőre illatát. Éreztem, ahogy magához szorít, majd elkezdett nyögdécselni. Kb. két perc szeretkezés után végigkarmolta a hátam, jelezve, hogy közel jár, és engem is vadabb tempóra ösztökélt...

Négykézláb állok az ágyon, majd vállaimat a lepedőre eresztem. Fenekem az égnek mered, lüktető puncim vágyakozva csorgatja levét combjaim belső felére. Mőgém kerülsz. Türelmetlenül várok, amíg elhelyezkedsz. Hozzám érsz. Végre! Még nem hatolsz belém, csak farkad húzod le-föl résemben. Csináld! Csináld! Hörgök...

A 9 év korkülönbség, a titokzatosság, a szemérmetlen bókok… Csapdába kerültem. A lelkiismeretem harcolt az érzéseimmel. Megrészegültem ettől a férfitól, és egyszer csak arra eszméltem, hogy hajnalban a hegytetőn csókolózunk. Az eszemet hagytam messzire vándorolni, és átadtam magam az ösztöneimnek. Nem érdekelt, hogy tilosban járok, hogy másnap suli van, hogy kockára teszem a kapcsolatomat a párommal és a barátaimmal is...

Ránézel. Keze a nemi szervét simogatja. Nem lepődsz meg. Sokszor látod ebben a pózban. Elzárod a csapot. Leülsz az asztalhoz, egyedül akarsz lenni. Quimbyt hallgatsz. Elkezdesz a saját dolgaiddal foglalkozni. Teljesen belemerülsz. Jól tudsz haladni. Fél órát töltesz így. Oldalra nézel. Ott ül a fotelben. Téged néz. Nagyon megijedsz. A szíved megdobban, a torkodban van. Odateszed az ujjait az ütőeredre. Mosolyog, és te nem tudod hova tenni ezt a mosolyt. Visszarogysz a székre. Remegsz......

Az első hetem a Houdson-villa falai között nem volt épp problémamentes. Azóta, hogy idekerültem 1 hónap telt el. A zakós affér óta Mr. Houdson nem szól hozzám, sőt valamikor napokig nem látom csak egy pillanatra. Szinte biztos vagyok abban, hogy ez a Jeges isten kerül engem...

A rém, még mindig üvöltve, meglóbálta a láncfűrészt, és a kamerának rontott. Az megremegett, mintha a kameraman megtántorodott volna félelmében, és ez így is lehetett, mert valaki felordított, a láncfűrész suhintott egyet, és a következő pillanatban valami sötét dolog hullott át a kamera előtt – alighanem kezelőjének feje, aztán a felvevőgép az oldalára dőlt nagy csattanással, és már csak a gyilkos gumicsizmája látszott…