Egy téli gyönyör története

Forróság... Éreztem, ahogy süti a talpam a kandallóban lobogó tűz. Bár nem a legkellemesebb érzés, azért a hóban eltöltött két óra után teljesen elfogadhatónak találtam és egy nagy nyújtózással nyugtáztam a lábamban újraéledő bizsergést. Fejjel lefelé észrevettem, ahogy Kedvesem tesz-vesz a konyhában. Pár percig nem szóltam semmit, csak követtem Őt a tekintetemmel. Még mindig gyönyörűnek látom, pedig már túl van a harmincon, és persze a 3 éves fiunkon. Megőrizte fiatalos, kecses alakját és vállig érő, fekete haját. Visszagondoltam első találkozásunkra mikor megjelenésével teljesen rabul ejtett és mikor sikerült összekötni az életünket.
Mikor idáig jutottam gondolataim ösvényén, akkor hirtelen felnézett, majd felém fordult és megkérdezte, hogy Marci merre van (Ő a fiunk)...
- Haj – sóhajtottam magamban –, úgy látszik azért erős még az anyai aggódás benne. Marci már 3 órája fenn alszik az emeleten és ezt ő is tudja. Nem baj. Biztosítottam, hogy megyek és megnézem megvan-e még a Marcink.
Kényelmes tempóban felkeltem a kanapéból, és bevettem a lépcsőfordulót (kis csigalépcső visz az emeletre). Megálltam a gyerekszoba előtt és halkan, nehogy felébredjen, kinyitottam az ajtót. Csak hogy meglepődjetek, igen, még mindig ott aludt.
Visszatértem Kedvesemhez és egy gyengéd puszi kíséretében a fülébe súgtam, hogy rosszalkodni támadt kedvem. Láttam, ahogy kis szája felveszi azt az pajkos mosolyt, amit már oly régóta nem volt szerencsém látni (Marcira rengeteget kell figyelni és nem jut idő… köhöm... mindenre).

Gondoltam, ha már ilyen jól alakulnak a dolgok, akkor toldjuk meg még egy kis jóval. Lassan, gyengéden masszírozni kezdtem a vállait, miközben kis puszikat adtam a füleire és a nyakára. Erősen tartottam magam, hogy ne siessem el a dolgokat, legyen most ő az első.
Csókjaimmal áttértem a vállára, miközben kezem a derekát és a pociját kezdte simogatni, majd pár perc elteltével, sóhajait nyugtázva, új irányt vettem és elkormányoztam magam a mellei felé. Mivel a ruha elég zavaró, ezektől gyorsan megszabadítottam, legalábbis felül, majd óvatosan megharapdáltam az egyik mellbimbóját, mivel tudtam, hogy ez az őrületbe kergeti. Meg kell hagyni ő sem volt rest. Ténykedésem közben, gyengéden simogatni kezdett legbecsesebb részemen, míg másik kezével a hátam karmolászta, ami az én közismert gyenge pontom. Tekintve a magunk mögött hagyott évek tapasztalatát, gyorsan felhúztuk egymás vágyát, nem mintha erre szükség lett és bár igen erős volt a kezdeti elhatározásom, ennél a pontnál már nem tudtam magam visszafogni és bedöntve a kanapóra, a dolgok közepébe csaptunk.

Gyors ruhadobálás közepette egymásnak estünk, szenvedélyes csókcsatában összeforrva. Kézzel a megfelelő helyre irányítottam magam, és egy gyengéd mozdulattal becsúsztam Kedvesembe. Amint behatoltam éreztem, ahogy körbeveszi a meleg a szerszámom, majd halk sóhajjal nyugtáztam a szorítást, amit elég sokáig gyakorolt, hogy nekem nagyobb élvezetet okozhasson. Gyors mozgásba kezdtem, miközben csípőmmel apró köröket téve fokoztam a dörzsölődésünket. Fejem vállára hajtottam, és befúrtam az orrom a nyakához, mert érezni szerettem volna bőre illatát. Éreztem, ahogy magához szorít, majd elkezdett nyögdécselni. Kb. két perc szeretkezés után végigkarmolta a hátam, jelezve, hogy közel jár, és engem is vadabb tempóra ösztökélt. A hatalmas vágtában rámtört az érzés, hogy közel a vég, pont mikor Kedvesem teljesen rámszorult. Itt már nem volt esélyem. Megrándultam, egyetlen lökettel kiadva magamból a felgyülemlett heteket, majd erőtlenül ráborultam a mellkasára.

Zsongott a fejem, éreztem a lábamban is a bizsergést, a gondolataim mintha lefagytak volna. Nem volt akkor más számomra csak ő és én és tudtam, hogy ebben a momentumban senki és semmi nem zavarhat minket. Ismét átéltem a pillanatot, ahol egyesek szerint a férfi megláthatja istent, és úgy éreztem, megfejtettem eme gondolat okát. Szorosan magamhoz ölelve, kettőnk szívének zakatolását hallgatva álomba elszenderültem...